Az, hogy bizonyos értelemben (legyen az anyagi, lelki, vagy akár fizikai függőség) függetlenek vagyunk, teljesen normális jelenség. Jót tesz az önbizalmunknak, önbecsülésünknek, ha tudjuk, minden helyzetben számíthatunk magunkra. Ám meg kell tanulnunk, hogy más segítségét sem kell minden esetben visszautasítanunk!

Tovább

Még az alapvetően szelíd természetű, türelmes emberek is kerülhetnek néha olyan helyzetbe, ahol hevesen, lobbanékonyan, hirtelen, megfontolás nélkül nyilvánulnak meg. Ezek után az ösztönös, kontrollálatlan fellépéseink után szoktunk a fejükhöz kapni, és azon rágódni, hogy miért mondtuk, vagy tettük azt a bizonyos dolgot? És végig kell hallgatnunk azt a belső monológot, mely arra int bennünket, hogy legközelebb legyünk sokkal óvatosabbak, tudatosabbak és megfontoltabbak, hiszen az impulzivitás jobbára csak nem kívánatos eredményekkel jár együtt.

Tovább

A boldogságunk útjában néha saját magunk állunk! Az önmagunkkal szemben támasztott túlzott elvárások, az, hogy nem magunkra, hanem másokra figyelünk, nagyban megnehezíti a helyzetet. Pedig boldognak lenni nem is olyan bonyolult.

Tovább

Veled is megesett már, hogy a temérdek teendő ellenére unatkoztál a saját életedben? Mert miden nap ugyanaz volt a rutin, nem történt soha semmi váratlan, vagy inkább izgalmas. Ez bizonyos időszakokban nagyon is jó, hiszen kiszámítható. Máskor viszont dögunalmas.

Tovább

Az emberi kapcsolatok egyik ősellensége az irigység eddig is beláthatatlan hosszúságú bűnlajstrommal rendelkezett. Most, a digitális érában régi riválisunk is új arculattal lépett színre, és burkoltabb módon dönti marcangoló bizonytalanságba áldozatait.

Tovább

Az, hogy milyen hosszú hajat viselsz éppen, nem csak azt mutatja meg, mi az aktuális trend, hanem sokat elárul rólad, a személyiségedről is. Mert hiába a folyton változó stílus, az azért rajtad áll, hogy milyen hosszúra hagyod meg, vagy éppen mennyire vágatod rövidre a hajkoronád.

Tovább

Akik valaha is írtak naplót, szerelmes levelet, visszaemlékezést, önéletrajzot, esetleg más személyes hangvételű írást, azok előtt nem szorul bizonyításra, hogy mindez több volt, mint szóhalmaz egy írófelületen.

Tovább

Sokan kerülnek nehéz helyzetbe olyankor, amikor nekik szegezik ezeket a kérdéseket: mi a kedvenc színed, filmed, könyved, zenéd, együttesed, ruhamárkád, tévéműsorod, ételed, helyed, színészed stb. Meglehet, hogy leginkább időszakokról és belső rezdülésekről kellene beszélnünk?

Tovább

Sokszor hiába a pozitív életszemlélet, hiába igyekszünk mindennek is a jó oldalát nézni, a körülöttünk élők, vagy véletlenül, vagy éppen szándékosan, elrontják a hangulatunkat és oda a pozitívizmusunk! Vértezd fel magad ezek ellen a külső „támadások” ellen!

Tovább

Egy idő után nehezen hordozható teherré válik a hétvége várása. A hétvége, akár egy messzi földön dolgozó kedves, a maga szigorúan követett időbeosztásával, elvárja, hogy folyamatosan bizonyítsuk iránta való hűségünket. És bár lojalitásunkat bőkezűen jutalmazza, a hétköznapokat valahogy túl kell élni ahhoz, hogy végre fürdőzni lehessen a hétvége örömtengerében. Mintha az élet napos oldalával csak víkendenként lehetne találkozni. Mintha a hétköznapok a nagy mitológiai hős próbatételeivé formálódnának. Hiszen tudjuk, hogy a „megint egy hétfő délelőttökön” a fű is alig akaródzik nőni.

Tovább

Te is állandóan magad elé helyezel mindent és mindenkit? Igaz ez a munkahelyedre, a családi életedre és a barátaidra is? A másik dolga, érzései, mindig fontosabbak, mint a tiéd? Így éled az életed, alkalmanként megszakítva egy-egy fellázadással, mikor is tele lesz a hócipőd ezzel. Teljesen jogosan!

Tovább

A krónikus komolyság annak ellenére, hogy nem tartozik a pszichiátriailag diagnosztizált súlyos mentális rendellenességek körébe, mégis jelentős mértékben befolyásolhatja az érintettek jólétét és mindennapi tevékenységeit. Éppen ezért Dr. Seth J. Gillihan kognitív viselkedésterapeuta fontosnak tartotta, hogy beszéljen erről a sokakat érintő jelenségről.

Tovább

Gyakran előfordul, hogy a veled kapcsolatban állóktól megkérdezed: „Jól vagy?, Dühös vagy? Esetleg valamit rosszul csináltam?” És folytatod a kérdezgetést akkor is, ha a másik azt válaszolja, hogy minden rendben, jól érzi magát? Az, hogy mások érzelmeit folyamatosan fürkésző tekintettel figyeljük, a saját biztonságunk megőrzésére való törekvésből fakad. Amikor megkérdezzük: "Jól vagy? ” Úgy értjük, hogy: ÉN jól vagyok-e? Megbízhatom benned?

Tovább

Az amerikai életvezetési tanácsadó, Amy Chan szerint a védekező felnőttek legbelül sebzett gyermekek. A valóságban természetesen minden sokkal összetettebb annál, hogy mindezt egyetlen kaptafára fel tudjuk húzni. Amikor apró Lócikként arról álmodozunk, hogy mi is felnőtt-óriásokká váljunk, akkor leginkább az a gondolat uralkodik bennünk, hogy bármit megtehetünk.

Tovább

A szorongásos zavarokat már az ókor latin és görög orvosai és filozófusai az egészséggel kapcsolatos rendellenességek közé sorolták. A megoldások között pedig már ebben az időben olyan eljárásokat vezettek be, melyek erőteljes hasonlóságot mutatnak a modernkori kognitív pszichológia technikáival. Ha nem is mindig szorongásos zavar megnevezéssel tűnt fel az idők során, mégis a kutatók által jól beazonosíthatónak bizonyultak.

Tovább

Előfordult veled is, hogy ki tudja, miért, de a kedved valahol a béka nemesebbik fele alatt volt, és huzamosabb ideig nem tudtál kijönni ebből az állapotból? Pedig milyen jól jött volna valami gyors és hatásos megoldás erre az esetre, amitől gyorsan elfelejted a rosszkedvedet!

Tovább

Amennyiben előfordult már valakivel a környezetedben, hogy az elismerések ellenére is folyamatosan elégedetlen magával, akkor felmerülhet a gyanú, hogy az illető imposztor szindrómában szenved. Ebben az esetben az egyén egyfolytában elégedetlen elért eredményeivel, kételkedik sikereiben, és szinte megszállottan kutatja a saját hiányosságait. Ha őszintén el is ismerik a szakmaiságát, a hozzáértését, hajlamos mindezt a véletlen számlájára írni. Az előbb felsoroltak miatt érthető, hogy miért emlegetik ezt a jelenséget a perfekcionizmus társaságában.

Tovább

Munkahelyi teljesítményértékelés. Mi jut erről eszünkbe? A „kielemzett” gondolatai és benyomásai között nagy valószínűséggel szerepelnek a következők: erőltetett, kínos, furcsa. A Gallup felmérése szerint az alkalmazottak mindössze 14 százaléka bólint rá arra, hogy ez a fajta elemző-kiértékelő vizsgálat segíti az alkalmazottakat abban, hogy jobb, eredményesebb munkát végezzenek a közeljövőben. Legtöbben nem érzik úgy, hogy a teljesítményértékelések ösztönzőleg hatnának rájuk, hogy ettől a nagy horderejű minősítéstől jobb munkát végeznének, netán sikerülne a legtöbbet kihozniuk magukból, és hatékonyabbakká válnának.

Tovább

Sokak szerint minden hozzáállás kérdése. Hogyan is értelmezhető ez a mindennapok szempontjából? Egy napindító során gondolhatjuk azt, hogy: íme, egy újabb kihívásokkal teli nap, ám az is eszünkbe juthat, hogy az előttünk álló nap lehetőségekkel van teletűzdelve. A választás a napunk minőségére, és a lelkiállapotunkra is befolyást gyakorolhat, ezért nem mindegy, hogy melyik irányba indulunk el.

Tovább

Az egészséges önbecsülés a legkevésbé sem egyenértékű az elbizakodottsággal, önhittséggel. Minden túlzás nélkül, az életünk egyik alapértékének tekinthető. Az önbecsülésig vezető út viszont sok esetben rendkívül rögös, fáradságos és hosszadalmas. Előfordul, hogy nehéz elfogadnunk bizonyos jellemvonásainkat, egyéniségünk néhány rezdülését.

Tovább