Három betű: OCD, avagy rituális kényszereink fogságában
Az OCD (Obsessive-Compulsive Disorder), vagyis a rögeszmés-kényszeres zavarként ismert, gondolati és viselkedési mintákat okozó elmeállapot, az egyes emberek esetében különféleképpen jelenhet meg. A legfrissebb felmérések arra mutatnak rá, hogy nagyjából minden negyvenedik embert érint, és a jelen állás szerint: a negyedik legsűrűbben előforduló mentális zavarként tartják számon. A becslések szerint a világ népességének három százaléka szenved OCD-ben, mely a terhes vagy a szülés után álló nők esetében nagyobb valószínűséggel fordul elő.
Az NCBI (Amerikai Biotechnológiai Információk Nemzeti Központja) arra a figyelemre méltó jelenségre is rámutatott az obszesszív-kompulzív zavar kapcsán, hogy legsűrűbben a családokban élő emberek esetében fordul elő, és 45-65 százalékban genetikai tényezőkre vezethető vissza. Amennyiben a nemek szerinti előfordulási arányát vesszük figyelembe, úgy kiderül, hogy statisztikailag több nőt diagnosztizáltak OCD-vel, mint férfit. Ugyanakkor az OCD-ben szenvedő nők esetében jelentősen magasabb a szorongás és a depresszió is. Viszont meglepő módon gyermekkorban gyakrabban előfordul a fiúknál, mint a lányok esetében.
Rituális kényszerek és mentális rituálék
Sokakkal megtörténik, hogy például utazás vagy séta közben számolják az épületek ablakait, az úttestek hosszirányú vagy szaggatott vonalait; mindig a páros, avagy éppen ellenkezőleg, a páratlan számokat részesítik előnyben. Továbbá az, hogy gyakorta késztetést éreznek arra, hogy megmossák a kezüket, vagy éppen több alkalommal fel- és lekapcsolják a villanykapcsolót. Ezeket a viselkedés- és szokásmódokat „rituális kényszereknek” nevezik, melyek temérdek embernél gyakoriak, ám felhívják a figyelmet arra is, hogy gyakran nem adnak teljes képet a jelenségről. Például sokak esetében előfordul, hogy ezeket a látható „rituális kényszereket” láthatatlanul kavargó, tolongó, zavaró, kaotikus gondolatok követik. Ez utóbbiaknak a specialisták a „mentális rituálék” megnevezést adták, amiket sokkal nehezebb felismerni.
Figyelemre méltó OCD-altípusok
Az OCD-megnyilvánulások rengeteg formát ölthetnek magukra, és érintett személyenként eltérőek. A szakemberek egyre inkább törekednek arra, hogy rögeszmés-kényszeres zavar különböző altípusait is beazonosítsák. Így derült fény példaként: a kapcsolati-, a valós esemény-, a mágikus gondolkodású-, valamint az egzisztenciális OCD-típusokra. Ezekre az altípus-felismerésekre azért van nagy szükség, hogy az ezzel küzdők számára könnyebben beazonosíthatóvá váljanak, és amint felismerik ezeket az állapotokat, könnyebbséget jelenthet számukra, hogy nincsenek egyedül ezzel a küzdelemmel.
Az NOCD klinikai igazgatója, Dr. Nicholas Farrel szerint az OCD-vel élőknek legtöbbször kapcsolati OCD-je van, mely egy kényszerbetegség-altípusként jeleníthető meg. Ezen altípus szerint a kapcsolatban élők a párjukra vonatkozó kényszeres gondolatokkal és viselkedésekkel szembesülnek. Dr. Farrel elmondta, hogy a közel felüknek (48%) a perfekcionista OCD-je volt, akiknek a gondolatai leginkább a tökéletlenség-érzés, a rend és a szimmetria körül forogtak. 40%-a pedig valós eseményekkel kapcsolatos OCD-vel küzdött. Ez utóbbihoz leginkább a múltbéli eseményekkel kapcsolatos lélekmarcangoló, bűntudat-generáló, visszatérő kétkedő gondolatok, múlt torzító emlékek tartoznak.
A súlyosabb OCD-típusok között kiemelkedik a káros OCD altípus, amelyben az érintettek önmaguk és gyakran mások megkárosítására irányuló kényszeres gondolatokkal vívnak elmeharcot. Az egzisztenciális OCD az előbbihez képest mérsékeltebbnek tekinthető, ám az egyént ostromló filozófiai és megválaszolhatatlan kérdések (pl. halál utáni élet) frusztrálhatják. Ennek társfajaként hozhatjuk be a mágikus OCD-t, melyet a babonák megelőzésére irányuló kényszeres félelmek mozgatnak. Egy másik érdekes alfaj az úgynevezett kontaminációs változatot az a megszállott „vágy” táplálja, hogy valamilyen módon elkapjanak egy betegséget, vagy éppen maguk terjesszenek vírusokat.
