Az állásinterjú nem pusztán arról szól, hogy a munkáltató felméri, alkalmasak vagyunk-e a meghirdetett pozícióra. Ez egy kölcsönös egyeztetés is: miközben a cég megismeri a tapasztalatainkat, nekünk is lehetőségünk van tisztázni a feladatokat, a feltételeket, a fizetést és azt, hogy valóban nekünk való-e az adott munkahely. A jó tárgyaláshoz nem rámenősségre, hanem felkészültségre és tudatos kommunikációra van szükség.
Ismerős az érzés, amikor egész nap pörgünk, mégis úgy fekszünk le, hogy fejben még mindig a teendőinket soroljuk? Eszünkbe jut egy elintézendő telefonhívás, a befizetendő számla, a gyerek holnapi programja, és persze az is, hogy mit kellene venni vacsorára.
Van, hogy nem történik semmi különös, mégis azt érezzük, hogy eltelt egy nap anélkül, hogy igazán megéltük volna. A hétköznapok könnyen összefolynak, amikor ugyanazokat a feladatokat végezzük újra és újra. Reggel rohanás, napközben munka, délután intéznivalók, este pedig már csak a kanapéra vágyunk.
Van, hogy ősszel nem is értjük, miért vagyunk türelmetlenebbek a megszokottnál. Reggel nehezebben kelünk fel, délután hamarabb elfáradunk, este pedig már semmihez nincs kedvünk. Közben a napjaink is átrendeződnek.
Vannak, akik már az első hűvösebb reggelen előveszik a vastag zoknit. Másoknak pedig szinte egész ősszel hideg a kezük és a lábuk. Míg valaki pólóban érzi jól magát, mi már a pulóver után nyúlunk. A hideg végtagoknak számos hétköznapi oka lehet.
Nyáron gyakran alig várjuk, hogy végre kimozdulhassunk. Hosszú esték, szabadtéri programok és spontán találkozások töltik meg a napjainkat. Aztán megérkezik az első igazán hűvös este. Hazafelé már jólesik felhúzni a kabátunkat. Otthon pedig egyre vonzóbbnak tűnik a puha takaró és a meleg fényű lámpa.
Kevés dolog tud olyan gyorsan oldani egy feszült helyzetet, mint egy jól időzített nevetés. Egy vicces történet, egy közös poén vagy egy teljesen hétköznapi pillanatból születő családi vicc sokáig emlékezetes maradhat. A közös humor összeköti a családtagokat, mert olyan élményt teremt, amelyben mindenki részt vesz.
Reggel még csak elkezdődött a nap, mi pedig máris döntések sorát hoztuk meg. Mit vegyünk fel, mit reggelizzünk, mit csomagoljunk a gyereknek, mikor induljunk el? Aztán jön a munka, ahol újabb és újabb kérdések várnak ránk. Melyik feladat legyen az első? Mikor válaszoljunk az üzenetekre? Mit intézzünk el még ma? Délután pedig következik a vacsora, a bevásárlás, a családi programok és a holnapi nap megszervezése. Nem csoda, ha estére már egy egészen egyszerű választás is fárasztónak tűnik.
Egy régi dal néhány másodperc alatt visszarepíthet bennünket egy régi nyárba, egy ismerős sütemény illata pedig egy pillanat alatt a nagymama konyhájába. Egy fénykép, egy helyszín vagy akár egy régen elfeledett dallam olyan emlékeket is előhívhat, amelyekről azt hittük, már rég eltűntek. A nosztalgia éppen ettől olyan különleges: egyszerre lehet benne öröm és egy kis szomorúság. Hiányzik valami, ami már elmúlt, mégis jó érzés újra felidézni.
Egy régi koncertjegy, egy fiók mélyén lapuló használaton kívüli telefon, egy nagymamától kapott edény vagy egy ruha, amelyet évek óta nem vettünk fel. Rengeteg olyan tárgy vesz körül bennünket, amelynek már nincs gyakorlati szerepe, mégsem tudunk könnyen megválni tőle.
Előfordul, hogy hangosan kimondjuk, amit éppen csinálunk, végiggondolunk egy problémát, vagy akár vitát folytatunk valakivel úgy, hogy közben egyedül vagyunk. A magunkban beszélés sokkal gyakoribb jelenség, mint gondolnánk, és önmagában egyáltalán nem jelent problémát. A belső beszéd a gondolkodás egyik fontos eszköze lehet.
Tudjuk, hogy nem tesz jót, mégis újra és újra megtesszük. Megnézzük a telefonunkat, amikor nem kellene, este még megeszünk valamit, halogatjuk, amit el kellene intézni, vagy automatikusan ugyanazt a rutint követjük. A rossz szokások megváltoztatása azért nehéz, mert nem egyszerűen egy-egy döntésről van szó: az agy idővel megtanulja az adott viselkedés útvonalát.
Amikor párt választunk, elsősorban a vonzalmat, a közös értékeket és azt nézzük, jól érezzük-e magunkat a másik mellett. Ritkábban gondolunk arra, hogy a kapcsolat minősége a testi és lelki egészségünkre is hatással lehet. A kutatások szerint a stabil, támogató kapcsolatok segíthetnek a stressz kezelésében, míg a tartós magány és társas elszigeteltség egészségügyi kockázatot jelenthet.
Szeptember beköszöntével lassan átalakul a környezetünk. A nappalok rövidülnek, hűvösebbé válik a levegő, megváltozik a fényviszony, és újra felgyorsulnak a hétköznapok. Miközben a természet látványos átalakuláson megy keresztül, a szervezetünk is alkalmazkodni kezd az új körülményekhez. Sokan ilyenkor fáradékonyabbnak érzik magukat, nehezebben kelnek fel reggelente, gyakrabban fáj a fejük vagy éppen szárazabbá válik a bőrük. Mások ingerlékenyebbek lesznek, romlik a koncentrációjuk, vagy egyszerűen azt érzik, hogy "valami nincs rendben".
A repüléshez kapcsolódó szorongásnak nem feltétlenül van köze ahhoz, hogy valaki tudja-e, mennyire biztonságos a repülőgép. A félelem gyakran éppen abból fakad, hogy utasként nincs kontrollunk a helyzet felett. Nem látjuk, mi történik a pilótafülkében, nem érezzük a repülőgép működését, és egy szokatlan mozgás, hang vagy turbulencia könnyen veszélyérzetet válthat ki.
Életünk során számtalanszor változunk. Mások vagyunk húszévesen, mint harminc-, negyven- vagy hatvanévesen, és közben nemcsak az arcunk, a testünk vagy az élethelyzetünk alakul át. Változnak a vágyaink, a prioritásaink, a kapcsolataink és az is, amit önmagunkról gondolunk.
Augusztusban valahogy minden este egy kicsit tovább tart. A nappalok még hosszúak, a levegő kellemesen meleg, és a kertben vagy a teraszon ülve könnyű elfelejteni, hogy hamarosan újra felgyorsulnak a hétköznapok. Ilyenkor különösen jól esnek azok a beszélgetések, amelyekre év közben alig jut idő.
Augusztus különös hónap. Még süt a nap, még nyitva vannak a strandok, még érnek a nyár legfinomabb gyümölcsei, mégis sokan ilyenkor kezdenek el egy megmagyarázhatatlan szomorúságot vagy nosztalgiát érezni.
Egy papírlap, néhány hajtás és egy kis türelem. Az origami természetesen nem helyettesít terápiát, de kellemes, kreatív hobbi lehet, amely segít kiszakadni a rohanásból.
A rendrakás egyszerű hétköznapi feladatnak tűnik, mégis érdekes különbségek vannak abban, ki hogyan áll neki. Van, aki egyetlen lendülettel szeret mindent elintézni, más inkább naponta néhány percet szán rá. Egyeseknek a tökéletes rend ad nyugalmat, mások pedig akkor érzik jól magukat, ha a lakás rendezett, de nem feltétlenül makulátlan.