A végrehajtó vagy exekutív funkciók olyan mentális eszközök, amelyek nagyban hozzájárulnak életünk gördülékennyé és kiegyensúlyozottá tételéhez, céljaink megvalósításához. A készségeink ezen összességét képező funkciók mindegyikéről elmondható, hogy a megfelelő eszközök bevetésével fejleszthetők.
A kognitív vagy gondolkodási rugalmasságként is emlegetett mentális flexibilitás olyan kognitív, azaz gondolkodáson és megismerésen alapuló képesség, mely lehetővé teszi az egyszerre több dologra való figyelést, az új és váratlan kihívásokhoz való jobb alkalmazkodást.
Szótári értelmezés szerint a hedonizmus egy ókori görög filozófiai irányzat, mely a testi és szellemi élvezetekre összpontosít, ezt tekintve az életben a legfőbb jónak. Hétköznapibb megközelítésben ez egy olyan életfelfogást és gyakorlatot jelöl, melyben az érzéki örömök élvezete az egyéni élet vezérfonala. Manapság leginkább a „You Only Live Once”, röviden: „YOLO”, magyarul: „csak egyszer élsz”, megközelítésben találkozhatunk ezzel az életfelfogással. Ám nem csupán erről van szó…
Az életközépi krízis (midlife crisis) fogalmáról elsőként Jaques Elliot, kanadai pszichoanalitikus írt, amit leginkább felnőtt férfiak tapasztaltak. A szakember praxisában felfigyelt arra, hogy ez a jelenség nagyjából a negyvenes évekbe lépve, szinte elkerülhetetlenül és szükségszerűen jelenik meg. Ebben a konfliktusban az egyén szembe találkozik a saját végességének valóságával, ami megrémíti, és egyfajta sokként, mi több, halálfélelemként éli meg. Gyakran az „életbe menekülés” útját választja, melyben új szerelmeket keres, lelki öngyógyító kísérletet tesz, és egy illuzórikus második ifjúkor mentsvárába akar menekülni. Hogyan ismerhetőek fel e krízis jelei, és milyen kiutak állhatnak a rendelkezésünkre?
Egy éttermi étkezés során sok minden kiderülhet rólunk. Mondjuk, akár az is, hogy milyenek vagyunk valójában – azok, akik a menüt bogarásszák percekig, az életben is mindent jól megfontolnak. Vagy azok, akik azonnal ráböknek az egyik fogásra, ezzel is bizonyítva határozottságukat!
A tánc, amellett, hogy rendkívül szórakoztató, még pszichoterápiás „eszközként” is használható, amely által javítható a közérzet. Néhány tanulmány rámutat a tánc- és mozgásterápia depressziót csökkentő, vérnyomást optimalizáló hatásaira is. Megnézzük, hogy miért lehet érdemes belevágni ebbe a különleges programba.
Hurry sickness (“sietés betegség”). Ez az angol kifejezés a sietést mint modernkori „betegséget” állítja elénk, noha nem tartozik a szorosan vett tényleges egészségügyi vagy mentális rendellenességek körébe. Mindennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül, hiszen a „rohannom kell” üzemmód folyamatossá válása jelentős mértékben átrendezheti és átminősítheti az élet számos területét. Továbbá nem mentes a feszültségtől és aggodalomtól sem, így nagy a lehetősége annak, hogy nem tudjuk kihozni a legjobbat a pillanatokból. Hogyan változtathatunk ezen?
A kiegyensúlyozott élet egyik ismertetőjegye az a lelki nyugalom és az az energia, amely miatt úgy érezzük. hogy sikerrel haladunk a céljaink felé, egyszóval: az életünk egyensúlyban van. Ilyenkor az egyén képes hatékonyan kezelni az élete különböző területeit, ez pedig egyenes út a fizikai, mentális, érzelmi és szociális jólét megteremtéséhez és fenntartásához egyaránt.
Az egykori kémikus és egyetemi tanár, Fabinyi Rudolf, az 1930-as évek elején úgy fogalmazott, hogy a hiedelmek egész tömege úgy üli meg a közvéleményt, akárcsak a lidércnyomás, melyek között kimagasló helyen szerepel az előítélet. Bár Fabinyi ekkor leginkább a pszichiátriai betegségekben érintettekkel szemben állított beskatulyázásokat helyezte előtérbe, elmondható, hogy ez számos területre kiterjeszthető. Milyen (ős)forrásból eredeztethető ez a nem tapasztalatokra, hanem feltételezésekre alapozott megállapítás? Vajon ledönthetőek ezek a vaskos sztereotípia-falak?
Bizonyos értelemben mindannyian rendelkezünk egy kisebb, esetenként nagyobbra nyúlt, láthatatlan tüskével, mellyel néha akarva, ám legtöbbször mégiscsak akaratlanul „megmérgezünk” másokat. Megbántjuk a szeretteinket, a barátainkat, a környezetünkben élő embereket. Egy meggondolatlanul elejtett szó, mely kígyóméregként fröccsen a másik emberre, egy figyelmetlenség, egy óvatlanul megtett lépés, vagy egy elsietett döntés mind toxikus eredményeket szülhet. De kik azok, akik a mérgezés külön csoportjába sorolhatók? Miről ismerhetjük fel ezeket a viselkedésformákat, illetve mivel gyógyíthatjuk meg a „méregbe borult” helyzeteket?
Lionel Tiger amerikai antropológus, az optimizmust az evolúció során kialakult, az emberek egyik legmeghatározóbb funkciójaként értelmezte. Azt figyelembe véve, hogy az optimizmus a jövőről való gondolkodást hordozza magában - mely az elmúlással való szembesülést is tartalmazza -, tulajdonképpen a félelem ellensúlyozójaként is jellemezhető. Annak ellenére, hogy az előbbi megfigyeléssel nem mindenki ért egyet, tagadhatatlan, hogy az optimizmus az egészségre is erőteljes hatást gyakorol. De vajon tanulható az optimizmus?
A testünk leginkább a fájdalom nyelvén szól, ha nincs valami rendben az állapotával. Ez a fizikai és biológiai szempontból is különleges „szerkezet” speciális jelzéseivel segít megérteni, hogy hol kereshető meg a probléma gyökere, hogy kellőképpen javíthassuk azt.
A szerelem az élet egyik legcsodálatosabb érzése, amely boldogsággal és teljességgel tölti meg a mindennapokat. Azonban ha az egyik, vagy másik fél részéről elmúlik az érzés, és a kapcsolat eljut a fájdalmas szakításhoz, az általában szomorúsággal és fájdalommal jár, mind az elhagyott, mind az elhagyó számára.
Az öregedés természetes folyamat, amely minden ember életében bekövetkezik, és bár sokan félnek tőle, valójában számos előnyt is tartogat. Az idő múlásával szerzett tapasztalatok és bölcsesség hozzájárulnak személyiségünk fejlődéséhez, miközben egészségünk megőrzése érdekében is egyre tudatosabbá válunk.
Minden ember vágyik arra, hogy szeretve legyen és maga is szerethessen. A szeretetnek pedig sokféle megmutatkozása lehet, melyek közül mi most egyet emelünk ki: a szerelmet. Erről a láthatatlan erőről, amelyről sokan ma is úgy vélekednek, hogy amennyiben igaz és tiszta, még a halálnál is erősebb. Kimondva vagy kimondatlanul még ma is él és virul a nagy ő keresésének izgalmas, személyre szabott, mégis a maga különleges módján, egyetemesnek mondható kalandvágya.
Vannak, akik fáradhatatlanul azon munkálkodnak, hogy minden nappal legalább egy kicsivel jobb emberré váljanak. Bruno Bettelheim a gyermeknevelés terén megkerülhetetlenné vált klasszikusában, Az elég jó szülő c. könyvében, azzal nyugtatja olvasóit, hogy a tökéletes szülői mibenlét hajszolása helyett járhatóbb útnak bizonyul az, ha elég jó szülőkké válunk. Ezzel párhuzamosan feltevődik a kérdés: vajon ugyanígy optimális törekvésnek tekinthetjük az „elég jó emberré” válást is? De mit jelent jó, illetve elég jó embernek lenni? Milyen tulajdonságokkal felvértezetten kell forgolódni a világban ahhoz, hogy valakiről ez a megtisztelő hír járhassa?
Az első lépések megtétele a legnehezebb! Hangzik el sokak szájából ez az ösztönzéssel, biztatással átitatott állítás, mely az életmódváltás tekintetében legalább olyan helytállónak tekinthető, mint az élet számos egyéb területén. Amennyiben már egy ideje ott motoszkál bennünk a gondolat, hogy: bizony jó lenne egynéhány dologban kisebb-nagyobb módosítást bevezetni, már fel is léptünk az első lépcsőfokra. De mit tehetünk még?
Az irigység, mióta világ a világ, jelen vagy az életünkben. Egy univerzális érzelem, amelyet az emberek gyakran éreznek, amikor arra vágynak, ami a másiknak megvan, de nekik nincs. Hogy mi váltja ki? Hát, sok minden, többek között a mások sikere, anyagi javai, boldogsága, vagy akár személyes kapcsolatai. Te észreveszed, ha valaki irigykedik Rád?
Nyáron, amikor főszerephez jut az utazás, a kerti partik és a pihenés, nehéz lehet arra gondolni, hogy sokan ekkor szembesülnek leginkább a magányérzéssel. Ezt a témát igyekszünk alább körbejárni.
A barátság az emberi kapcsolatok egyik legfontosabb és legértékesebb formája, amely minden életkorban különleges jelentőséggel bír. A felnőtt korban kötött barátságok különlegesek, hiszen már tapasztalatokkal, érettséggel és bölcsességgel rendelkezünk, ami lehetővé teszi, hogy mélyebb és tartalmasabb kapcsolatokat építsünk ki.