Január 1. nem csupán egy új dátum a naptárban – sokunk számára egy új lehetőség is, hogy friss energiával kezdjük az évet. Azonban nem kell rögtön irreális fogadalmakba bonyolódni. A tudatos kezdés apró lépésekből áll, amelyek hosszú távon is fenntartható változást hoznak.
Egy párkapcsolat nem attól működik jól, hogy soha nincsenek benne nehézségek, hanem attól, hogy a felek hajlandók foglalkozni velük. A párterápia sokak fejében még mindig a végső megoldásként él, pedig valójában egy tudatos lépés a kapcsolat megértése és megerősítése felé.
A mai gyors tempójú, üzenetfüggő világban sajnos egyre gyakoribb, hogy valaki minden magyarázat nélkül felszívódik az életünkből. Ez a jelenség – a ghosting – nemcsak kellemetlen, de érzelmileg is megterhelő lehet, hiszen hirtelen ott találjuk magunkat kérdésekkel, bizonytalansággal és értetlenséggel.
Amikor valaki elhatározza, hogy egészségesebben szeretne élni, gyakran egy idealizált kép lebeg a szeme előtt: több energia, jobb közérzet, kiegyensúlyozottabb mindennapok. A kezdeti lelkesedés azonban sokszor hamar alábbhagy, és nem azért, mert a cél elérhetetlen lenne, hanem mert túl nagy elvárásokkal, rossz irányból indulunk el.
Nem kell nagy dolgokat tenni ahhoz, hogy egy nap jobb irányt vegyen. A legtöbbször épp azok az egészen apró pillanatok adnak lendületet, amelyek felett hajlamosak vagyunk átsiklani. Pedig ezekből áll össze az a bizonyos „jó nap” érzés.
A meditáció sokáig misztikus, elérhetetlen dolognak tűnt. Keresztbe tett lábak, tökéletes nyugalom, kiürített gondolatok. A valóság azonban ennél sokkal egyszerűbb – és sokkal emberibb. A meditáció nem teljesítmény, hanem találkozás önmagunkkal, és kezdőként épp az a legfontosabb, hogy elengedjük az elvárásokat.
Volt idő, amikor az ikon szó egyet jelentett a hibátlansággal. Szimmetrikus arcok, kontrollált megjelenés, elérhetetlen tökéletesség. Ma azonban valami látványosan elmozdult. Az új női ikonok nem akarnak példaképek lenni a klasszikus értelemben – és éppen ettől válnak igazán hatásossá.
Reggel eldöntjük, mit vegyünk fel. Útközben kiválasztjuk a zenét. Napközben válaszolunk, mérlegelünk, egyeztetünk, újratervezünk. Mire este hazaérünk, gyakran nem egy konkrét feladat fáraszt el minket, hanem az, hogy egész nap döntéseket hoztunk. Láthatatlanul, folyamatosan. A mentális túlterheltség egyik legcsendesebb forrása éppen ez: a választás kényszere.
Az ünnepi időszak általában a családról, a közös vacsorákról és a zsúfolt nappaliról szól – ezért sokan magányosnak érzik magukat, ha decemberben egyedül maradnak. A társadalmi elvárások azt sugallják, hogy ilyenkor csak a nagy, zajos együttlétek a „normálisak”, pedig a csendes, önmagunkkal töltött ünnep is lehet tartalmas, meghitt és gyógyító.
A „ghosting” sajnos ma már annyira elterjedt jelenség, hogy sokaknak nem is kell magyarázni: amikor valaki hirtelen, minden előjel nélkül eltűnik az életedből, egyszerűen felszívódik, mintha soha nem is létezett volna.
A tél sokszor kapja meg a „hideg” és „komor” jelzőket, mégis rengeteg olyan melegséggel teli pillanatot rejteget, amit csak ilyenkor élhetünk át. Néha elég egy csésze forró ital, egy puha takaró vagy egy hangulatos séta a csillogó fények alatt, és máris úgy érezzük, kicsit megállt a világ.
A testvérkapcsolat különleges kötelék: egyszerre lehet a legszorosabb barátság és a legnagyobb rivalizálás színtere. A gyerekek közti civakodás, versengés, apró féltékenységek természetes részei a fejlődésnek — hiszen így tanulják meg a határaikat, az érzelmek kezelését és az együttműködést is.
A pénzügyileg takarékos emberek nagyobb valószínűséggel viselkednek környezettudatosan. Aki viszont imád vásárolni, az hajlamos kevésbé figyelni a környezeti szempontokra - derült ki a Budapesti Corvinus Egyetem friss tanulmányából.
Ősszel, amikor a napok rövidebbek, a reggelek pedig egyre hűvösebbek, sok szülő tapasztalhatja, hogy egy kicsit kimerültebb, fáradtabb, vagy épp ingerlékenyebb a megszokottnál. Az iskolakezdés, a különórák, a házimunka és a munka összehangolása gyakran elég stresszes lehet, és ilyenkor könnyen észrevétlenül kialakulhat a szülői kiégés.
Vannak az életünkben olyan helyzetek, szituációk, amikből nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk kilépni. Valamiért nem hagyja a lelkünk, lelkiismeretünk, vagy egyszerűen csak a nem-et mondani képtelen személyiségünk, hogy változtassunk ezen. De ha gyötrődünk miatta, biztos, hogy minket szolgál ez a helyzet?
Ahogy november beköszönt, és a hideg, borongós napok egyre gyakoribbak, a szervezetünk is fokozott igénybevételnek van kitéve. Ilyenkor nemcsak a meleg pulóverre és a forró teára van szükségünk, hanem belső „védőpajzsra” is – azaz erős immunrendszerre.
A legtöbben menekülünk előle. Az unalom szinte a modern kor legnagyobb ellensége: a telefonunk mindig kéznél van, a zsebünkben ott egy egész világnyi inger, ami azonnal elűzi a csendet. Mi lenne, ha az unalomra nem ellenségként, hanem szövetségesként gondolnánk? A pszichológiai kutatások szerint a semmittevésnek meglepően sok előnye van — különösen akkor, ha teret hagyunk neki.
A boldogság nem mindig hangos nevetésben vagy hatalmas pillanatokban mutatkozik meg — gyakran apró, hétköznapi jelekben bújik meg. Például abban, hogy nyugodtan ébredsz, és nem azonnal a telefonodért nyúlsz. Vagy abban, hogy élvezed a reggeli kávéd ízét, mert van időd rá.
Ahogy megérkezik az ősz, majd lassan bekopogtat a tél is, sokunk mozgáskedve úgy eltűnik, mint a napsütés a novemberi délelőttökből. Nyáron minden olyan egyszerű volt: felkapni a futócipőt, kiugrani egy frissítő sétára, vagy eltekerni a kedvenc kávézónkig.
A legtöbb diéta azzal foglalkozik, mit egyél, mit ne, és hogyan alakítsd át a tested. Mi lenne, ha most az elmédet tisztítanád meg? A „csenddiéta” nem a kalóriákról, hanem a mentális zaj csökkentéséről szól – arról, hogy kiszűrd a túlterhelő információkat, és megtanuld újra hallani a saját gondolataidat.