Egy kutya nyugodt jelenléte, egy delfin játékos mozdulatai vagy egy ló méltóságteljes ereje – mind olyan kapcsolódások, amelyek messze túlmutatnak az állatszereteten. Az állatasszisztált terápia (AAT) ma már világszerte elismert módszer, amelynek pozitív hatásait gyerekek és felnőttek egyaránt megtapasztalhatják.
A legtöbben akkor döbbenünk rá, hogy pihenni kéne, amikor már kimerültünk, ingerültek vagyunk, esetleg testi tünetek is jelentkeznek. Pedig a valódi regeneráció nem akkor kezdődik, amikor ledőlsz a kanapéra, és automatikusan elindítod a sorozatot – hanem ott, ahol a „nem kell” érzése megjelenik.
A modern világ folyamatos újat kínál: gyors technológiát, minimalista dizájnt, egyszer használatos kényelmet. Mégis egyre többen keresik tudatosan a régit: antik bútorokat, vintage ruhákat, retró konyhai eszközöket vagy akár gyerekkori játékokat. De miért vonzódunk annyira a múlt tárgyaihoz? Mi ez az érzés, amit kiváltanak bennünk – és mit árul el rólunk?
Van az a pillanat, amikor elmosogatunk, csak hogy ne kelljen gondolkodni. Vagy amikor teljes erőbedobással átrendezzük a fiókokat, mert valami rendezetlenség zsong bennünk is. A takarítás – bármilyen hétköznapi cselekvésnek is tűnik – sokkal többről szólhat, mint portörlésről vagy mosogatásról. Egyeseknek meditáció. Másoknak kontroll visszaszerzése. És sokaknak terápia.
A legtöbben úgy gondoljuk, hogy a múltbeli élményeink – különösen a fájdalmasak – elsősorban az elménkben élnek tovább. De mi van akkor, ha a testünk is „emlékezik”? Egyre több terapeuta és kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy a test – különösen bizonyos területei, mint a váll vagy a csípő – valóságosan tárolhatja az érzelmi és traumatikus élményeket.
A világ egyre hangosabb, mi pedig egyre távolabb kerülünk attól, amihez évszázezredeken át kapcsolódtunk: a természethez. A shinrin-yoku, vagyis erdőfürdő, egy japán eredetű gyakorlat, amely segít visszatalálni ehhez az ősi kötelékhez – gyógyító, tudatos jelenléttel.
A meditáció sokak számára misztikus vagy elérhetetlen szokásnak tűnhet – pedig már napi néhány perc gyakorlás is látványos változásokat hozhat a testi-lelki jóllétben. De mi történik, ha 30 napig minden nap időt szánsz rá?
A kamaszkor nehéz. A test változik, a bőr pattanásos lehet, az arc formálódik, és a tükör gyakran inkább kritikát, mint elfogadást tükröz vissza. A gyerekek és tinik ekkor különösen érzékenyek arra, hogyan látják őket mások – és még inkább arra, hogyan látják saját magukat.
A társadalom évtizedek óta suttogja – sőt, néha kiabálja –, hogy milyennek „kellene” kinéznünk. Magazinok, reklámok, közösségi média mind sulykolják az ideális testképet. De mi van akkor, ha ez az „ideál” nem a valóság, és még kevésbé tükrözi azt, hogy TE ki vagy valójában?
Folyamatosan emelkedik az önsértő gyerekek száma hazánkban is. Egyre fiatalabban, nem ritkán már kiskamasz korban okoznak rendszeresen és szándékosan fájdalmat maguknak azért, hogy enyhítsék szorongásukat, belső ürességérzésüket – mondja dr. Várnai Nikoletta gyermek- és ifjúságpszichiáter.
Az együttélés örömei mellett van valami, ami szinte minden párkapcsolatban előkerül: a háztartás kérdése. Ki viszi le a szemetet? Ki főz? Miért én hajtogatom mindig össze a ruhákat? Ismerős kérdések, ugye?
Vajon miért fordul elő még mindig, hogy a háztartási feladatok zöme egyetlen ember – sok esetben az édesanya – vállára nehezedik? A mosás, főzés, pakolás, porszívózás, bevásárlás, rendrakás... ezek a háttérben zajló mindennapi teendők nem tűnnek látványosnak, de elmaradásuk szinte azonnal érzékelhető.
A kert nem csak egy hely. Nem csupán ágyások, talaj, növények és szerszámok halmaza. A kert valójában tükör. Visszatükrözi azt, aki vagy – vagy éppen azt, aki lenni szeretnél.
A nyári szünet sok gyerek számára a szabadság, a kaland és a pihenés ideje – de szülőként gyakran halljuk a jól ismert mondatot: „Anya, unatkozom!” Ilyenkor sokan megijednek, hogy valamit rosszul csinálnak, mert a gyerek „nem elfoglalt”. Pedig az unatkozás nem feltétlenül probléma – sőt, bizonyos szempontból kifejezetten hasznos.
A gyerekeknek nem kell megtanítani, hogyan játsszanak – ösztönösen teszik. Felnőttként viszont gyakran elfelejtjük, mit jelent ok nélkül nevetni, kíváncsian felfedezni valamit vagy teljesen belefeledkezni egy kreatív tevékenységbe. Pedig a játékosság nem gyerekes – sőt, kulcsfontosságú a mentális egészséghez, a rugalmassághoz, és ahhoz, hogy örömöt találjunk a hétköznapokban is.
Amint öntudatunkra ébredünk, máris döntések sorozatával nézünk szembe. Melyik játékot válasszuk, melyik csoki a finomabb, mit vegyünk fel, milyen szakmát válasszunk, melyik egyetemre menjünk, melyik városban/országban éljünk, ki is életünk szerelme és így tovább! Vagyis az élet igazából döntések sorozata, ami szép és egyben nehéz feladat is.
Vannak mondatok, amik egy beszélgetés indítására tökéletesek: „Szia, hogy vagy?” vagy „Hozhatok neked egy sütit?” Aztán vannak azok, amiket jobb lenne soha ki nem mondani. Például: „Te mindig ilyen fáradtnak nézel ki?” vagy „Ez a frizura szándékos volt?”. De még sorolhatnánk ezeket a mondatokat!
Amikor szülővé válunk, a mindennapokat gyakran a gyereknevelés és a mindennapi élettel kapcsolatos teendők töltik ki, így a romantikára sokszor alig, vagy egyáltalán nem marad idő. Pedig a párkapcsolat ápolása kulcsfontosságú ahhoz, hogy hosszú távon is harmonikus és szeretetteljes maradjon.
Stressz + étvágy = túlevés? A válasz sajnos gyakran igen. Ha a cél a kiegyensúlyozott testsúly vagy egy sikeres életmódváltás, az érzelmi evés rejtett akadályokat gördíthet elénk – anélkül, hogy észrevennénk. A stressz hatására felszabaduló hormonok „komfortételek” után kiáltanak, és a cukros–zsíros csábítás gyakran győz. De mi zajlik ilyenkor a háttérben?
Segít a stresszcsökkentésben, jótékony hatással van mind a fizikai, mind a mentális egészségre, és a boldogságnövelő tulajdonsága is közismert. Ezek az egyre népszerűbbé formálódó mindfulness technika főbb jellemzői és hatásai. A továbbiakban megnézzük, hogy még miben lehet mindennapi támaszunk ez a módszer.