A végrehajtó vagy exekutív funkciók olyan mentális eszközök, amelyek nagyban hozzájárulnak életünk gördülékennyé és kiegyensúlyozottá tételéhez, céljaink megvalósításához. A készségeink ezen összességét képező funkciók mindegyikéről elmondható, hogy a megfelelő eszközök bevetésével fejleszthetők.
A kognitív vagy gondolkodási rugalmasságként is emlegetett mentális flexibilitás olyan kognitív, azaz gondolkodáson és megismerésen alapuló képesség, mely lehetővé teszi az egyszerre több dologra való figyelést, az új és váratlan kihívásokhoz való jobb alkalmazkodást.
Szótári értelmezés szerint a hedonizmus egy ókori görög filozófiai irányzat, mely a testi és szellemi élvezetekre összpontosít, ezt tekintve az életben a legfőbb jónak. Hétköznapibb megközelítésben ez egy olyan életfelfogást és gyakorlatot jelöl, melyben az érzéki örömök élvezete az egyéni élet vezérfonala. Manapság leginkább a „You Only Live Once”, röviden: „YOLO”, magyarul: „csak egyszer élsz”, megközelítésben találkozhatunk ezzel az életfelfogással. Ám nem csupán erről van szó…
Az életközépi krízis (midlife crisis) fogalmáról elsőként Jaques Elliot, kanadai pszichoanalitikus írt, amit leginkább felnőtt férfiak tapasztaltak. A szakember praxisában felfigyelt arra, hogy ez a jelenség nagyjából a negyvenes évekbe lépve, szinte elkerülhetetlenül és szükségszerűen jelenik meg. Ebben a konfliktusban az egyén szembe találkozik a saját végességének valóságával, ami megrémíti, és egyfajta sokként, mi több, halálfélelemként éli meg. Gyakran az „életbe menekülés” útját választja, melyben új szerelmeket keres, lelki öngyógyító kísérletet tesz, és egy illuzórikus második ifjúkor mentsvárába akar menekülni. Hogyan ismerhetőek fel e krízis jelei, és milyen kiutak állhatnak a rendelkezésünkre?
Egy éttermi étkezés során sok minden kiderülhet rólunk. Mondjuk, akár az is, hogy milyenek vagyunk valójában – azok, akik a menüt bogarásszák percekig, az életben is mindent jól megfontolnak. Vagy azok, akik azonnal ráböknek az egyik fogásra, ezzel is bizonyítva határozottságukat!
A tánc, amellett, hogy rendkívül szórakoztató, még pszichoterápiás „eszközként” is használható, amely által javítható a közérzet. Néhány tanulmány rámutat a tánc- és mozgásterápia depressziót csökkentő, vérnyomást optimalizáló hatásaira is. Megnézzük, hogy miért lehet érdemes belevágni ebbe a különleges programba.
Hurry sickness (“sietés betegség”). Ez az angol kifejezés a sietést mint modernkori „betegséget” állítja elénk, noha nem tartozik a szorosan vett tényleges egészségügyi vagy mentális rendellenességek körébe. Mindennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül, hiszen a „rohannom kell” üzemmód folyamatossá válása jelentős mértékben átrendezheti és átminősítheti az élet számos területét. Továbbá nem mentes a feszültségtől és aggodalomtól sem, így nagy a lehetősége annak, hogy nem tudjuk kihozni a legjobbat a pillanatokból. Hogyan változtathatunk ezen?
Az egyedüllét fontossága egy párkapcsolatban gyakran alulértékelt, pedig alapvető szerepet játszik mindkét fél személyes boldogságában és a kapcsolat egészséges működésében. Az egyedül töltött idő lehetőséget ad az önreflexióra, a személyes érdeklődési körök felfedezésére és a saját érzelmek feldolgozására.
A kiegyensúlyozott élet egyik ismertetőjegye az a lelki nyugalom és az az energia, amely miatt úgy érezzük. hogy sikerrel haladunk a céljaink felé, egyszóval: az életünk egyensúlyban van. Ilyenkor az egyén képes hatékonyan kezelni az élete különböző területeit, ez pedig egyenes út a fizikai, mentális, érzelmi és szociális jólét megteremtéséhez és fenntartásához egyaránt.
Az egykori kémikus és egyetemi tanár, Fabinyi Rudolf, az 1930-as évek elején úgy fogalmazott, hogy a hiedelmek egész tömege úgy üli meg a közvéleményt, akárcsak a lidércnyomás, melyek között kimagasló helyen szerepel az előítélet. Bár Fabinyi ekkor leginkább a pszichiátriai betegségekben érintettekkel szemben állított beskatulyázásokat helyezte előtérbe, elmondható, hogy ez számos területre kiterjeszthető. Milyen (ős)forrásból eredeztethető ez a nem tapasztalatokra, hanem feltételezésekre alapozott megállapítás? Vajon ledönthetőek ezek a vaskos sztereotípia-falak?
Bizonyos értelemben mindannyian rendelkezünk egy kisebb, esetenként nagyobbra nyúlt, láthatatlan tüskével, mellyel néha akarva, ám legtöbbször mégiscsak akaratlanul „megmérgezünk” másokat. Megbántjuk a szeretteinket, a barátainkat, a környezetünkben élő embereket. Egy meggondolatlanul elejtett szó, mely kígyóméregként fröccsen a másik emberre, egy figyelmetlenség, egy óvatlanul megtett lépés, vagy egy elsietett döntés mind toxikus eredményeket szülhet. De kik azok, akik a mérgezés külön csoportjába sorolhatók? Miről ismerhetjük fel ezeket a viselkedésformákat, illetve mivel gyógyíthatjuk meg a „méregbe borult” helyzeteket?
Lionel Tiger amerikai antropológus, az optimizmust az evolúció során kialakult, az emberek egyik legmeghatározóbb funkciójaként értelmezte. Azt figyelembe véve, hogy az optimizmus a jövőről való gondolkodást hordozza magában - mely az elmúlással való szembesülést is tartalmazza -, tulajdonképpen a félelem ellensúlyozójaként is jellemezhető. Annak ellenére, hogy az előbbi megfigyeléssel nem mindenki ért egyet, tagadhatatlan, hogy az optimizmus az egészségre is erőteljes hatást gyakorol. De vajon tanulható az optimizmus?
Az öregedés természetes folyamat, amely minden ember életében bekövetkezik, és bár sokan félnek tőle, valójában számos előnyt is tartogat. Az idő múlásával szerzett tapasztalatok és bölcsesség hozzájárulnak személyiségünk fejlődéséhez, miközben egészségünk megőrzése érdekében is egyre tudatosabbá válunk.
Az irigység, mióta világ a világ, jelen vagy az életünkben. Egy univerzális érzelem, amelyet az emberek gyakran éreznek, amikor arra vágynak, ami a másiknak megvan, de nekik nincs. Hogy mi váltja ki? Hát, sok minden, többek között a mások sikere, anyagi javai, boldogsága, vagy akár személyes kapcsolatai. Te észreveszed, ha valaki irigykedik Rád?
Nyáron, amikor főszerephez jut az utazás, a kerti partik és a pihenés, nehéz lehet arra gondolni, hogy sokan ekkor szembesülnek leginkább a magányérzéssel. Ezt a témát igyekszünk alább körbejárni.
A barátság az emberi kapcsolatok egyik legfontosabb és legértékesebb formája, amely minden életkorban különleges jelentőséggel bír. A felnőtt korban kötött barátságok különlegesek, hiszen már tapasztalatokkal, érettséggel és bölcsességgel rendelkezünk, ami lehetővé teszi, hogy mélyebb és tartalmasabb kapcsolatokat építsünk ki.
Egy 2023-ban készült kutatás szerint (NIH): az ambiciózus embereket általában az általuk értékesnek tartott célok megvalósítása motiválja leginkább. Ugyanakkor a domináns motiváció mellett figyelemre méltó mozgatórugóként van számon tartva mások tiszteletének és elismerésének elnyerése egyaránt. De mit is tudunk valójában az ambícióról?
Az összehasonlítgatás szokása a közösségi média színrelépése előtti időkben is aktív volt, ma viszont a fénykorát éli. Többekkel előfordult már az, hogy görcsbe ránduló gyomorral szemlélte mások online prezentált életét, miközben elbátortalanodást, szomorúságot, dühöt érzett magában. Ilyenkor az első gondolatok egyike az, hogy: „Hol vagyok én hozzá képest?” De mennyire is van ez rendjén?
Mert mi is tulajdonképpen a terápia célja? A meghatározások szerint az egészségügyi rendellenességek megszüntetése mellett, az életminőség javítása is beletartozik a feladatkörébe. Dr. Gyomlai Éva pszichoterapeuta szerint viszont terápiás célnak nevezhető mindaz, amit a kliens el szeretne érni, amin dolgozni szeretne, amire vágyik a saját működéseiben. Mi most arra vagyunk kíváncsiak, hogy a szakszerű terápia mellett milyen, a mindennapokban is mozgósítható megoldások és gyakorlatok léteznek.
Néhány éve a New York Post egy olyan kutatás eredményeire hivatkozott, melyben a megkérdezettek zöme azt állította, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű énidő erősebbé formálja a párkapcsolatukat is. Ezért egyre sűrűbben bátorítják a partnerek egymást arra, hogy szánjanak időt a mítájmra (me-time), fektessenek nagyobb hangsúlyt az öngondoskodási rutinokra.