Az állásinterjú nem pusztán arról szól, hogy a munkáltató felméri, alkalmasak vagyunk-e a meghirdetett pozícióra. Ez egy kölcsönös egyeztetés is: miközben a cég megismeri a tapasztalatainkat, nekünk is lehetőségünk van tisztázni a feladatokat, a feltételeket, a fizetést és azt, hogy valóban nekünk való-e az adott munkahely. A jó tárgyaláshoz nem rámenősségre, hanem felkészültségre és tudatos kommunikációra van szükség.
Ismerős az érzés, amikor egész nap pörgünk, mégis úgy fekszünk le, hogy fejben még mindig a teendőinket soroljuk? Eszünkbe jut egy elintézendő telefonhívás, a befizetendő számla, a gyerek holnapi programja, és persze az is, hogy mit kellene venni vacsorára.
Egy válás vagy különköltözés után új párkapcsolat alakulhat ki, és idővel két család mindennapjai fonódhatnak össze. Az egyik szülőnek gyermeke van egy korábbi kapcsolatból, a másiknak szintén, esetleg közös gyermek is születik. Az így létrejövő mozaikcsaládot gyakran patchwork családnak nevezik. A helyzet sok örömteli lehetőséget tartogat, de az alkalmazkodás nem mindig megy egyik napról a másikra.
Van, hogy ősszel nem is értjük, miért vagyunk türelmetlenebbek a megszokottnál. Reggel nehezebben kelünk fel, délután hamarabb elfáradunk, este pedig már semmihez nincs kedvünk. Közben a napjaink is átrendeződnek.
Kevés dolog tud olyan gyorsan oldani egy feszült helyzetet, mint egy jól időzített nevetés. Egy vicces történet, egy közös poén vagy egy teljesen hétköznapi pillanatból születő családi vicc sokáig emlékezetes maradhat. A közös humor összeköti a családtagokat, mert olyan élményt teremt, amelyben mindenki részt vesz.
Reggel még csak elkezdődött a nap, mi pedig máris döntések sorát hoztuk meg. Mit vegyünk fel, mit reggelizzünk, mit csomagoljunk a gyereknek, mikor induljunk el? Aztán jön a munka, ahol újabb és újabb kérdések várnak ránk. Melyik feladat legyen az első? Mikor válaszoljunk az üzenetekre? Mit intézzünk el még ma? Délután pedig következik a vacsora, a bevásárlás, a családi programok és a holnapi nap megszervezése. Nem csoda, ha estére már egy egészen egyszerű választás is fárasztónak tűnik.
A könyvtár sokak fejében még mindig egy csendes, komoly hely. Pedig ma egészen más élmény is lehet belépni egy könyvtár ajtaján. Ősszel különösen jól eshet egy nyugodt délután a könyvek között. Odakint hűvösebb van, bent pedig meleg, csend és rengeteg történet vár.
Egy régi koncertjegy, egy fiók mélyén lapuló használaton kívüli telefon, egy nagymamától kapott edény vagy egy ruha, amelyet évek óta nem vettünk fel. Rengeteg olyan tárgy vesz körül bennünket, amelynek már nincs gyakorlati szerepe, mégsem tudunk könnyen megválni tőle.
Előfordul, hogy hangosan kimondjuk, amit éppen csinálunk, végiggondolunk egy problémát, vagy akár vitát folytatunk valakivel úgy, hogy közben egyedül vagyunk. A magunkban beszélés sokkal gyakoribb jelenség, mint gondolnánk, és önmagában egyáltalán nem jelent problémát. A belső beszéd a gondolkodás egyik fontos eszköze lehet.
Van egy régi pulóver, amit évek óta nem hordunk, mégsem tudjuk kidobni. Vagy egy tárgy, amelyhez egy fontos emlék kapcsolódik, esetleg egy szokás, amelyről pontosan tudjuk, hogy már nem tesz jót nekünk. Mégis nehéz megválni tőle.
Tudjuk, hogy nem tesz jót, mégis újra és újra megtesszük. Megnézzük a telefonunkat, amikor nem kellene, este még megeszünk valamit, halogatjuk, amit el kellene intézni, vagy automatikusan ugyanazt a rutint követjük. A rossz szokások megváltoztatása azért nehéz, mert nem egyszerűen egy-egy döntésről van szó: az agy idővel megtanulja az adott viselkedés útvonalát.
Amikor párt választunk, elsősorban a vonzalmat, a közös értékeket és azt nézzük, jól érezzük-e magunkat a másik mellett. Ritkábban gondolunk arra, hogy a kapcsolat minősége a testi és lelki egészségünkre is hatással lehet. A kutatások szerint a stabil, támogató kapcsolatok segíthetnek a stressz kezelésében, míg a tartós magány és társas elszigeteltség egészségügyi kockázatot jelenthet.
A repüléshez kapcsolódó szorongásnak nem feltétlenül van köze ahhoz, hogy valaki tudja-e, mennyire biztonságos a repülőgép. A félelem gyakran éppen abból fakad, hogy utasként nincs kontrollunk a helyzet felett. Nem látjuk, mi történik a pilótafülkében, nem érezzük a repülőgép működését, és egy szokatlan mozgás, hang vagy turbulencia könnyen veszélyérzetet válthat ki.
Életünk során számtalanszor változunk. Mások vagyunk húszévesen, mint harminc-, negyven- vagy hatvanévesen, és közben nemcsak az arcunk, a testünk vagy az élethelyzetünk alakul át. Változnak a vágyaink, a prioritásaink, a kapcsolataink és az is, amit önmagunkról gondolunk.
Augusztus különös hónap. Még süt a nap, még nyitva vannak a strandok, még érnek a nyár legfinomabb gyümölcsei, mégis sokan ilyenkor kezdenek el egy megmagyarázhatatlan szomorúságot vagy nosztalgiát érezni.
Egy papírlap, néhány hajtás és egy kis türelem. Az origami természetesen nem helyettesít terápiát, de kellemes, kreatív hobbi lehet, amely segít kiszakadni a rohanásból.
A rendrakás egyszerű hétköznapi feladatnak tűnik, mégis érdekes különbségek vannak abban, ki hogyan áll neki. Van, aki egyetlen lendülettel szeret mindent elintézni, más inkább naponta néhány percet szán rá. Egyeseknek a tökéletes rend ad nyugalmat, mások pedig akkor érzik jól magukat, ha a lakás rendezett, de nem feltétlenül makulátlan.
Egy régi parfüm illata, a frissen sült sütemény aromája vagy akár egy bizonyos mosószer szaga pillanatok alatt visszarepíthet minket egy rég elfeledettnek hitt időszakba. Az illatok különleges módon kapcsolódnak az emlékeinkhez, ezért előfordulhat, hogy egyetlen ismerős aroma évekkel vagy akár évtizedekkel később is erős érzéseket vált ki.
Nem minden ruhadarab szól csupán arról, hogyan nézünk ki benne. Egy jól szabott blézerben sokan automatikusan kihúzzák magukat, egy puha, bő pulóverben pedig szinte azonnal lazábbá válik a mozdulatuk. Bár ez apróságnak tűnik, a ruházat és a testtartás kapcsolata meglepően erős lehet.
Nem mindig kell bőröndöt pakolni ahhoz, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból. Néha elég egy szabad délután, egy kényelmes cipő és az elhatározás, hogy ezúttal nem a megszokott útvonalon indulunk el. A saját városunk vagy környékünk tele lehet olyan helyekkel, amelyek mellett nap mint nap elsétálunk, mégsem nézzük meg őket igazán.