Csak egyszer élsz, élvezd! - A hedonista életszemléletről
Szótári értelmezés szerint a hedonizmus egy ókori görög filozófiai irányzat, mely a testi és szellemi élvezetekre összpontosít, ezt tekintve az életben a legfőbb jónak. Hétköznapibb megközelítésben ez egy olyan életfelfogást és gyakorlatot jelöl, melyben az érzéki örömök élvezete az egyéni élet vezérfonala. Manapság leginkább a „You Only Live Once”, röviden: „YOLO”, magyarul: „csak egyszer élsz”, megközelítésben találkozhatunk ezzel az életfelfogással. Ám nem csupán erről van szó…
Jo Nash kutató, és a Focused Flow írója értelmezésében a hedonisták a „mindig jól érzem magam” emberei, akik úgy vélekednek, hogy az örömszerzés és a fájdalom elkerülése bizonyul a legfőbb jónak az életben. Ám mivel az életünk nem mindig a szubjektív tervek mentén zajlik, ennek az egyszerűnek, ám világosnak tetsző meghatározásnak gyakran igen borsos „ára” van. Amennyiben az öröm és élvezet a kötelezettségek elé, az önzés pedig az önzetlenség elé kerül, hosszú távú következményként szembesülhetünk az elv önpusztító mibenlétével. Azonban a hedonizmusnak több leágazása is létezik, melyekbe érdemes betekintést tenni. Nash a pozitív pszichológia szemüvegén át szemléli és közelíti meg a hedonizmus jelenségét, ez esetben a jó, az értelmes, az értékvezérelt élet összefüggésében.
A hedonizmus válfajai
Eredetileg a hedonizmus az ókori görög filozófiában az „öröm” szóból eredeztethető, melynek több változatáról beszélhetünk. A motivációs hedonizmus az örömszerzés- és fájdalomelkerülés vezérelt emberi viselkedésről szól. Az etikai hedonizmus állítása szerint az élvezet az emberi élet legmagasabb értékeként helyeződik el, mely gondolat elvezetett az utilitarizmus kialakulásához. Ez utóbbi az etikus döntéshozatal elmélete, melyet a legtöbb ember lehető legmagasabb fokú boldogsága határoz meg, és a „mi a jó, és mi a helyes” elvre építkezik. Ez a leginkább John Stuart Mill és Jeremy Benthan nevével fémjelzett haszonelvűség, a 19. században bontakozott ki, mely a boldogság maximalizálására és a fájdalom csökkentésére törekedett. Sokan úgy vélik, hogy ez volt az alátámasztója a modern demokrácia alapelveinek is.
Amennyiben ezeket a röviden vázolt megközelítéseket vesszük figyelembe, láthatjuk, hogy a közvélekedéssel ellentétben a hedonizmus nem egyszerűsíthető az önelégült élvezetek hajszolására, hanem több perspektívára is példákat kínálhat. Noha sarkított válfajaiban valóban az én élvezete áll a középpontban, ugyanakkor más megközelítésben megvalósulhat a kreatív elfoglaltságon alapuló, értékes tapasztalat is (pl. a zenélés, az olvasás, a tanulás élvezetén keresztül).
Az örömhajszolás árnyoldala
Ám a normatív hedonizmus állítása szerint: a létezés oka az örömszerzés, melyen belül leginkább a rövid távú öröm és/vagy a nyereség helyeződik előtérbe a kötelezettségekkel szemben, ahol a vezérgondolat a „csak egyszer élsz” mentalitás. Erre kézenfekvő példa a bódító szerek és italok használata, melyben a rövid távú kielégülés fontosabb, mint a potenciális hosszú távú következmények, úgy mint a fájdalmak, a függőség veszélye, az egészségügyi, a szociális és a pénzügyi problémák. Szerencsére a legtöbb társadalmilag sikeres felnőtt mérsékelten keresi az élvezeteket, miközben fegyelmezi magát, és figyelembe veszi a hosszú távú előnyöket is.
Modern hedonizmus
Napjainkban a fogyasztás vezérelt kultúra zsongásában a hedonista tendenciák szinte kézenfekvőnek bizonyulnak. Olyan megnyilvánulásokban és örömszerzési formákban is testet ölthetnek, mint a szórakozás, a kényeztető nyaralások, az élmények és kielégülések, vagy éppen a különféle luxustermékek birtoklása. Az kritikusok szerint az azonnali kielégülés vágya gyakran akadályt gördít a személyes fejlődés útjába, és figyelmen kívül hagyja az élet egyéb aspektusait, így a minőségi kapcsolatokat, a személyes értékeket, és az önmegvalósítást.
