Nyitottnak lenni. De valójában mit is foglal magában ez a nyitottság? Mi iránt kell nyitottnak lennünk? Az, hogy minden iránt, az céltalan sodródást vonzana be. Nyitottnak a pozitív, a jó, a hasznos, az értékes iránt, már szűkíti a kört. Ám ezek a szűrők is további kérdések szülőivé formálódnak, hiszen mindenki más és más erkölcsi iránymutatóval, mentalitással, késztetésekkel és készségekkel van felvértezve.

Tovább

Bármennyire nyűg, bármennyire bántott meg, vagy éppen bántottuk meg a másikat, bármennyire távolodtunk el egymástól, bármennyire tudjuk, hogy ez az ismeretség csak egy életszakaszra szólt, fáj, hogy vége. Gyötrődünk, bánt minket, de egyben tudjuk, hogy el kell engednünk. De miért olyan nehéz?

Tovább

A december, habár itt a karácsony, a szilveszter, és az újév ünnepe, korántsem a lelassulásról szól. Mindenki pörög 1000-rel, vagy inkább 2000-rel, hiszen utolsó hónap a munkahelyen, az ügyfelek mindent akarnak, de azonnal, és persze az ajándékok beszerzése sem kifejezetten stresszmentes feladat.

Tovább

A siker fogalma köré a legtöbben az anyagiakban való gyarapodást gyűjtik. A siker azonban ennél jóval több. Szinte azt is mondhatnánk, hogy legalább annyiféle siker alternatíva és meghatározás létezik, ahány ember. Ekként lehet a siker személyre szabott. Figyelemre méltó azonban az angol novellista F. Forsyth definíciója, aki szerint a siker: elérni mindazt, amit az ember célul tűzött ki maga elé. Ez ugyanakkor nem szűkíthető le csupán csak a hírnévre, a vagyonra, a társadalmi státuszra. Sem nem tévesztendő össze az előbb felsoroltakkal.

Tovább

Három kisgyerek és egy „csak 5 perc”, „mindjárt felkelek”, mindig, mindenhonnan elkéső férj mellett a reggelek habár nagyon csodásak, de ezzel együtt rendkívül izgalmasak is, a szó legjobb és legrosszabb értelmében is. Nyilván én is ludas vagyok, hiszen hiányzik belőlem a megértés.

Tovább

Az emberek folyton változnak, amit gyermekkorban sokkal magának érthetődőnek tartunk, majd felnőttként azt hisszük, hogy az intézményi keretekben történő tanulás hiányában ez megszűnik. Azonban ez koránt sincs így! Tapasztalatokból tanulunk, és remélhetőleg a helyes következtetést vonjuk le egy-egy meghatározó történésből.

Tovább

Az emberek egyik legnagyobb próbatétele a megbocsátás. Ezzel a morális kérdéssel mind a mai napig hadilábon állunk. „Megbocsátok, de azért vannak határok, hogy meddig.” „ Megbocsátom, de azért senki ne várja tőlem, hogy az ellenem elkövetett vétkeket el is felejtsem.”

Tovább

Valahányszor egy újabb év vége felé közeledünk: vegyes érzések lesznek úrrá rajtunk. A „hihetetlen, hogy milyen gyorsan elrepült ez az esztendő” sóhajtásától a „vajon mit hoz az új év?” izgalma közötti ingázás során érdemes sort keríteni egy személyre szabott évértékelő projektre. Ez az egyéni teljesítmény áttekintés a szakmai előrehaladásunkat is pozitívan befolyásolhatja.

Tovább

Az év végén nagyon sokan tapasztalhatunk magasabb mentális terhelést, amely számos, egyenként talán még kezelhető tényezőből fakad. A stressz számtalan irányból képes befolyásolni az életünket, ezért a kivédhetetlen mértéken túl inkább ne generáljunk magunknak felesleges idegeskedést!

Tovább

Miért van az, hogyha elköhinti magát egy ismerősünk, szinte mi rugdaljuk el a háziorvosig, amíg, amikor lelki gondjairól mesél, többnyire közhelyes tanácsokkal simán útjára bocsátjuk? Miért is nem ajánlunk neki egy mentális egészséggel foglalkozó szakembert?

Tovább

Az adományozás nemcsak az anyagi támogatást vagy tárgyi ajándékozást jelenti, hanem egy önzetlen cselekedetet, amely mögött mélyebb pszichológiai és érzelmi folyamatok húzódnak meg. Nem csak a segítségnyújtás vagy az ünnepi időszakokhoz való kapcsolódás szempontjából van jelentősége, hanem a személyes boldogság és az emberi kapcsolatok erősítése miatt is. Lássuk, mi rejlik az adományozás pszichológiája mögött!

Tovább

Hiába a közelgő karácsony, a néha-néha előbújó nap, a téli rossz hangulatunkon ez nemigen tud változtatni. Legszívesebben ilyenkor olyanok lennénk, mint egy mackó: bebújnánk a barlangunkba és tavaszig ki sem tennénk a lábunkat onnan. De mi nem vagyunk medvék, sajnos…

Tovább

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon a feldolgozatlanul hagyott érzelmeinket átadhatjuk-e a gyermekeinknek? Vajon azáltal, hogy eltemetjük a minket ért megrázkódtatásokat (félelem, harag, gyász, kapcsolati problémák), a gyermekeinknek kell majd befejezni azokat?

Tovább

Nem is hinnénk, milyen sok mindent köszönhetünk neki. Az ő segítségével vagyunk képesek fogni, markolni, „csupán” az által, hogy szembe tudjuk fordítani a tenyerünkkel. A hüvelykujjunk maga a csoda, ám egy-egy lájkon kívül nem is tulajdonítunk neki túl nagy jelentőséget.

Tovább

Vethetjük hitünket önmagunkba, párunkba, gyermekeinkbe, legkedvesebb barátainkba, eszmékbe, célokba, a még megfoghatatlanba. A hit kultúránként és egyénenként változik. Mi több: az egyes ember életszakaszai, műveltsége, életszemlélete, szocializációja mértékében és függvényében ugyancsak mutathat változást. Mélységet vagy éppen magasságot.

Tovább

Ha egy új társaságba kerülünk, mondjuk új munkahelyre, amellett, hogy a munkánkban szeretnénk jól teljesíteni, szeretnénk a csapat aktív, kedvelt tagjai lenni. Nyilván nem szerethet mindenki mindenkit, de ahhoz, hogy jól működjön a „rendszer”, azért érdemes elkerülni a nagyobb konfliktusokat.

Tovább

Semmihez sincs kedved, a teendős listád csak nő és nő, ingerült vagy, a türelmed szinte semmi. Sokszor úgy érzed, és a külvilág is Rád fogja, hogy milyen lusta/türelmetlen/szétszórt vagy. De az is lehet, hogy egyszerűen elfáradtál, nem csak fizikailag, hanem lelkileg, mentálisan is.

Tovább

Az emberek gyakran felemás érzésekkel várják a karácsonyt: Örülnek a szabadnapoknak, viszont rettegnek néhány olyan találkozástól, amit illemből nem utasít(hat)anak vissza. A karácsonynak nem szabadna kényszerből vállalt dolgokról szólnia, és szomorú, ha valakik kénytelenek azokkal ünnepelni, akikkel feszült a viszonyuk.

Tovább

Ugye, nem kell magyarázni, hogy miért elterjedt nézet az, hogy a lányok a rosszfiúkhoz vonzódnak. De miért is szeretik a tévénézők azokat a filmeket és sorozatokat, amelyekben a főszerepet egy kétes alak kapta meg?

Tovább

Bár a mindent az utolsó percre halasztás hátterében nyomokban fellelhető a lustaság, a legtöbb esetben mégsem csupán erről van szó. Vannak tökéletességre törekvő halogatók is, akik a záró pillanatig intenzív odaadással csiszolnak, alakítanak, formálnak a munkán, hogy az minél közelebb kerülhessen a hibátlanhoz. Egyesek összetörnek a határidő-nyomás alatt, másokat viszont éppen a lelki szemeik előtt villódzó határidők serkentenek. Mi hát a halogatás, és hányadán állunk ezzel az emberi életünkbe sűrűn belekapaszkodó problémával?

Tovább