Impulzív vagy? Így kezeld az indulataidat
Még az alapvetően szelíd természetű, türelmes emberek is kerülhetnek néha olyan helyzetbe, ahol hevesen, lobbanékonyan, hirtelen, megfontolás nélkül nyilvánulnak meg. Ezek után az ösztönös, kontrollálatlan fellépéseink után szoktunk a fejükhöz kapni, és azon rágódni, hogy miért mondtuk, vagy tettük azt a bizonyos dolgot? És végig kell hallgatnunk azt a belső monológot, mely arra int bennünket, hogy legközelebb legyünk sokkal óvatosabbak, tudatosabbak és megfontoltabbak, hiszen az impulzivitás jobbára csak nem kívánatos eredményekkel jár együtt.
Legfőképpen gyermekként és fiatalon tapasztalható időről időre a hirtelen haragúság, amit viszont az évek előrehaladtával mindenképpen szükséges kordában tartani. Aggodalomra akkor lehet okunk, amikor ezek a viselkedéstípusok gyakorivá válnak. A pszichológusok szerint ilyenkor akár viselkedési zavar (impulzuskontroll-zavar) vagy egyéb mentális rendellenesség is állhatnak a háttérben.
Kisgyermekkorban az impulzivitás még sűrűn felszínre tör, mivel a gyermekek ekkor még nincsenek tudatában annak, hogy pillanatnyi viselkedésmódjuk önmagukra és másokra is hatással lehet. Jellemzően figyelmen kívül hagyják a veszélyforrásokat – például: hirtelen kirohannak az utcára, beugranak a medencébe stb., számtalanszor belevágnak mások szavába, lökdösődnek társaikkal. Továbbá, ha nem teljesül azonnal a vágyuk, akkor csalódottan hangot is adnak nemtetszésüknek, általában kiabálás, sikítozás formájában.
A társas helyzetekhez, a mindennapi boldogulásunkhoz viszont elengedhetetlen az önuralom és ennek gyakorlása. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az impulzivitásnak nagy eséllyel köze van a prefrontális lebenyhez. Ugyanakkor a kockázati tényezők is széles skálán mozognak és egyénenként eltérőek lehetnek. Ezek között említhetjük meg kiragadásképpen az agyi konnektivitást – néhány tanulmányból arra is fény derült, hogy olyan agyi működészavart okozó elváltozások, mint a stroke idézhetnek elő impulzív viselkedést. Ám a befolyásoló és kiváltó okok között szerepelhet még a genetika, a környezet, gyermekkori trauma, Borderline személyiségzavar egyaránt.
A DSM-5, vagyis a Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv ötödik kiadása szerint az impulzív megnyilvánulásmód a konkrét diagnózistól és az állapot súlyosságától függően változhat. Általában jellemző a forrófejűség, hangulatingadozás, kiszámíthatatlanság, instabil viselkedés, kontrollálatlan érzelemvezéreltség. Nehezen megy a mértéktartás és a kockázatvállalás terén is nehézségek adódhatnak, ezért viszonylag sűrűn kerülhet képbe a túlfogyasztás problémája – legyen szó ez esetben akár ételről vagy italról, esetleg vásárlásról.
Professzor Arthur L. Costa és Bena Kallick szakmai tanácsadó közös tanulmányában az impulzivitás kezelés fontosságáról írnak. Úgy vélik, hogy az agy elképesztő plaszticitásának köszönhetően életünk bármely szakaszában megtanulhatjuk jól kezelni az impulzivitást. Ehhez kínálnak néhány stratégiát, melyeket a mindennapjaink során bármikor gyakorolhatunk:
álljunk meg, vegyünk egy mély levegőt, számoljunk el tízig és sétáljunk, nézzük meg, hogy mi váltotta ki negatív érzéseinket, gondoljuk azt végig, és találjunk előrevivő megoldást erre,
amennyiben felismerjük és nevén tudjuk nevezni a „fájdalomgomb-nyomogatókat”, akkor könnyebben meg is tudjuk szelídíteni azokat,
ha sikerül felismernünk, akkor a reakcióinkon is tudunk dolgozni, amikor legközelebb újra megnyomják azt a bizonyos gombot,
kellő önismerettel és tudatos jelenléttel optimálisan tudjuk kezelni az impulzivitást generáló helyzeteket.
