Egy kapcsolat vége általában mindig fájdalmas – annak a félnek is, akit elhagynak, és annak is, aki úgy dönt, véget vet egy szerelemnek. A fájdalmon általában csak egyvalami, méghozzá az idő fog segíteni. De vannak olyan cselekedetek, amikkel Te is segíthetsz ennek enyhítésében!
A kikapcsolódás évszakának sokan a nyarat tartják, ami nem meglepő, viszont általában az egész család részvételével zajlanak olyankor a programok. A szerelmesek ünnepe és a február még jócskán odébb van, de az őszi időszak pont aktuális a párkapcsolatok megerősítésére!
A változás állandó, és a változás akkor tartós, ha belülről fakad rá az igény. Ugye, hogy mekkora igazságok ezek a szinte már közhelyes megállapítások? Amennyiben úgy érzed, nem vagy a helyeden, vagy hiányzik az egyensúly az életedből, keress belső motivációt önmagad és életed újra alkotásához!
Amikor egy szülő tudat alatt ragaszkodik a hagyományos nemi szerepekhez, és például nem részt vesz a gyereknevelésben vagy a házi körüli munkákban, ez negatív üzenetet küldhet a gyermekeknek arról, hogyan kell viselkedniük vagy milyen elvárásoknak kell megfelelniük. A gyerekek leginkább a példamutatás útján tanulnak, emiatt nagyon fontos, hogy mindkét szülő odafigyeljen a hagyományos nemi szerepek megerősítésének elkerülésére.
Nem szükséges társadalomkutató szakembernek lennünk ahhoz, hogy elmondhassuk: jelen társadalmunk túlnyomó többsége a monogám kapcsolatok, illetve együttélési forma mellett teszi le a voksát. Ezt az egypartnerségű párkapcsolati modellt támogatja, érvényesíti normáival, társadalmi berendezettségével – így pl. vagyon- és öröklési törvényekkel stb. Egy szellemes poliamoria-hívő mindehhez jelentékenyen hozzáfűzhetné, akár azt is, hogy „valóban igaz… legalábbis papíron.”
Az elején minden olyan szép volt, legszívesebben minden perceteket együtt töltöttétek volna, ha tehettétek, sülve-főve együtt voltatok. Aztán jöttek a hétköznapok, a megszokás, és minden olyan más lett. Hirtelen nem is tudtad, hányadán is álltok egymással…
Te minden nap elmondod, mennyire szereted a másikat? És minden nap szereted is hallani? Akár naponta többször is? És ha elmarad a rendszeres szerelmi vallomás, hiányérzeted van? Sőt, már-már azt hiszed, vége is a kapcsolatnak?
Az a bizonyos nagybetűvel szedett, a személyes naptárakban pirosan virító nap, amire az általános elképzelések szerint a legtöbb lány már kiskorától készül, minden kultúrában sorsfordító eseményként van kitüntetve. Ez a házasságkötés, az egybekelés napja. A mesébe illő, holtomiglan-holtodiglan fogadalmakkal teleszőtt szertartást kikerülhetetlenül követik a gyakran lekicsinylően szürkének titulált hétköznapi történések.
Az internet világával kitárultak előttünk a lehetőségek, szinte minden téren. Mondhatjuk, hogy a szerelmi szokásaink is átalakultak, megváltoztak ezáltal. Bizonyos szempontból ez jó lehet, más szempontból pedig rendkívül ijesztő. Mi összegyűjtöttünk most néhány érvet, hogy miért is ne vessük el az online szerelem lehetőségét. Mint mindenben, ebben is lehetnek pluszok, pozitívumok, melyeket érdemes kihasználni, természetesen kellő óvatosság mellett.
Egy boldog párkapcsolathoz a szerelmen, tiszteleten, a másik elfogadásán kívül még egy nagyon fontos dolog kell: a kompromisszumkészség! De mindig mindenben, 100 %-ig engednünk kell a másik félnek? Esetleg teljesen alárendelni magunkat a társunk akaratának? Hát, ez sem minden esetben állja meg a helyét!
Milyen édesek a kisgyermekek, amikor rácsodálkoznak a világra! A külvilág mellett saját maguk megismerése szintén hatalmas feladat a számukra, amibe bele tartozik az érzelmeik felismerése és megélése is. Szülőként ezt az utat asszisztáljuk végig, így nem árt felkészülnünk olyan elkerülhetetlen, de természetes történésekre, mint például az első szerelem.
Tényleg akkor boldog egy párkapcsolat, egy házasság, ha minden percben minden tökéletes? Ha soha nincs vita, esetleg hangos szó, ne adj’ Isten, néhány napig tartó duzzogás? Ha mindig mindenben egyetértenek a felek? Tényleg az a jó, ha ilyen rózsaszín minden?
Az egészségtelen kommunikáció képes megmérgezni a korábban kiegyensúlyozott emberi kapcsolatainkat. Az időhiány, a kiégés és a sok stressz miatt ingerlékenyebbek lehetünk, amit szóban és testbeszédben is kifejezhetünk. Vigyázzunk arra, hogy mérgünkben vagy fáradtan se kommunikáljunk sértő módon.
Néhány napja egy baráti társaságban arról beszélgettünk, hogy hiába van még csak július, olyan érzésünk van, mintha mindjárt vége lenne a nyárnak. Itt is van augusztus, és hiába kell az iskolakezdés miatt intézkednünk, azért még bő 4 hetünk van kiélvezni ezt a csodás hónapot. Nézzük is meg, miről ismert a hónap első napja!
Az őszinteség nem könnyű dolog. Sokan nem képesek igazán megnyílni mások előtt. Ezzel bizonyos értelemben nincs is semmi gond, hiszen nem köthetjük minden gondunkat és gondolatunkat akárki orrára. Ennél pedig talán már csak a bocsánatkérés lehet nehezebb feladat. Többen csak erőfeszítések árán szánják rá magukat. Akik pedig valóban veszik a bátorságot ahhoz, hogy bocsánatot kérjenek sem biztos, hogy úgy is gondolják.
Az ember alapvetően társas lény, ám vannak olyan rövidebb vagy hosszabb időszakok, amikor kénytelenek vagyunk egyedül, társ nélkül tölteni a napjainkat. Egy szakítás, válás sok esetben megoldás, ám lelkünket mindenképpen megtépázzák a történések.
A karmáról nagyon sokat beszélünk és olvasunk az elmúlt években. Van, aki hisz ebben az energetikai folyamatban és úgy érzi, az életében összekuszálódtak a szálak, melyeket nem bír kibogozni, és valahova sokkal messzebbre vezethetnek, mint azt ő érzékelni képes. A személyes karmáról több információ áll rendelkezésre, hiszen ami a saját életünkben tapasztalható, azt jóval könnyebben kezeljük és irányíthatóbbnak érezzük, ezzel szinte kézben tartva a változtatás jogát. Azonban a családi karma ennél bonyolultabb. Akinek nehéz sorsa van, az okkal gyanakodhat, hogy valami bonyolult múlt dolgozik az életében, Szerencsére ez sem megoldhatatlan. Nem feltétlenül lesz eredmény varázsütésre, de kitartó munkával sokat javulhat a helyzet.
Az önelfogadás témája egy fontos és aktuális téma a modernkori társadalomban, és nem meglepő módon a filmművészet is foglalkozik vele. Azonban egyúttal az is nagyon fontos, hogy az önszeretet és a testpozitivitás nem menjen sem a testi, sem a lelki egészségünk rovására.
A vitakultúra kifejezésben megmutatkozó domináns szó, a „vita”, sokak számára megtévesztő lehet, hiszen azt sejtetheti, hogy hétköznapi, gyakran a vulgaritásba hajló vitatkozásról, torzsalkodásról, összeszólalkozásról van éppen szó. De akkor mi is rejlik valójában a vitakultúra hátterében?
Bevett viselkedésmód, értelemszerű megnyilvánulás, a konvenciók, vagyis a közös megegyezések betartásán alapuló cselekvéssorok, adott csoporton belüli írott és íratlan szabályok elfogadása szerinti életvitel és magatartás. Ez az, amit nagyvonalakban és általában normálisnak szoktunk tekinteni.