Állandóan mások érzelmi reakcióit figyeled? Ez állhat a háttérben
Gyakran előfordul, hogy a veled kapcsolatban állóktól megkérdezed: „Jól vagy?, Dühös vagy? Esetleg valamit rosszul csináltam?” És folytatod a kérdezgetést akkor is, ha a másik azt válaszolja, hogy minden rendben, jól érzi magát? Az, hogy mások érzelmeit folyamatosan fürkésző tekintettel figyeljük, a saját biztonságunk megőrzésére való törekvésből fakad. Amikor megkérdezzük: "Jól vagy? ” Úgy értjük, hogy: ÉN jól vagyok-e? Megbízhatom benned?
Ez abban az esetben természetesnek mondható, ha kiszámíthatatlan, következetlen, érzelmileg reaktív szülők neveltek fel minket. Ezáltal megtanuljuk, hogy a szükségleteink a szüleinkével nem fognak találkozni, és emiatt elkezdjük minden energiánkat kívülre koncentrálni. Azaz figyeljük mások hangulatváltozásait vagy arckifejezéseit, megpróbálva előre látni a viselkedésüket, hogy megvédhessük magunkat.
A csend kiemelkedően hat az effajta érzelmi monitorozásra. Amikor valaki csendben van, feltételezhetjük, hogy dühös. Főleg, ha szüleink hajlamosak voltak kiszámíthatatlanul „felrobbanni”, úgymond előzmények nélkül.
Amennyiben már felnőve észreveszed ezt a berögződést magadon, ne hallgasd el! Beszélgess nyíltan a partnereddel/környezetedben élőkkel erről, és tudasd velük, hogy észreveszed, hogy ezt csinálod. Aztán, amikor késztetést érzel arra, hogy megfigyeld mások érzelmeit, vegyél mély lélegzetet, és kérdezd meg magadtól: mitől félek én most? Trenírozd magad arra, hogy elfogadd a választ, amit kapsz. Amikor azt állítják: „Nem haragszom rád.”, igyekezz elhinni azt. Tudd, hogy többé már nem a te szereped, hogy megfejtsd egy másik ember érzelmi állapotát!
Forrás: The holistic psychologist - Dr. Nicole LePera
