Mi lapul a rémálmok hátterében? Avagy személyre szabott Elm utcáink
Gyakran a rémálmok kiváltó okait egy késő esti nasi, a krimi vagy horror könyvek, esetleg az esti hírek számlájára írjuk fel. Vajon valóban ezek a rémálmok mozgatórugói, vagy valami más lapul a pakliban?
A Sleep Foundation szerint normálisnak tekinthető, ha időnként rémálmaink vannak, azonban a gyakorivá, esetleg ismétlődővé váló negatív álmok megzavarhatják az alvást, ugyanakkor befolyással vannak az ébrenléti időszakra is. Az alvásgyógyászok fontosnak tartják a rémálmok (nightmare) és a rossz álmok (bad dream) közötti különbségtételt, mivel ez jelentheti az első lépést a rémálmok okainak kezelése, illetve a jobb alvás elérése érdekében. Éppen ezért az alvásmedicína rémálom-értelmezése szigorúbb, mint a hátköznapi értelemben vett megközelítéseké. A közös elem e két álomtípus között az, hogy mindkettő zavaró álomtartalommal bír, ugyanakkor kizárólag a rémálom fejti ki azt a hatást, hogy felébreszti az alvót.
A tudósok úgy vélik, hogy a rémálmok rendkívül élethűnek, fenyegetőnek, felkavarónak, bizarrnak tűnnek, és gyakrabban jelentkeznek az intenzív álmodást lehetővé tevő, úgynevezett REM alvás (a gyors szemmozgás) szakaszában. Ilyenkor szokott az történni, hogy izzadságban úszva felriadunk, és élénken élnek bennünk a gyakran szorongással, idegességgel egybefonódó álomesemények.
Meddig az addig? Azaz: meddig tekinthetők normálisnak a rémálmok?
Az eddigi kutatások szerint mind a gyerekek, mind pedig a felnőttek esetében normálisnak tekinthető, ha olykor-olykor rosszat álmodnak, illetve az is, ha rémálmaik vannak. A becslések szerint a felnőttek 2-8 százalékának vannak problémái a rémálmokkal, azonban a gyermekek körében sokkal gyakrabban fordulnak elő. A rémálmok a gyermekek 3 és 6 éves kora között bizonyulnak a legintenzívebbnek.
Mik lehetnek a rémálmok legfőbb kiváltó okai?
Egyelőre nincs konszenzusos magyarázat arra nézve, hogy miért vannak rémálmaink, illetve még a 21. századi alvásgyógyászok körében is vita tárgyát képezi, hogy egyáltalán miért álmodunk. Egyes szakértők álláspontja az, hogy az álomra azért van szükség, hogy ezzel is előmozdítható legyen az elme érzelem-feldolgozási munkája, és hatással van a memória „karbantartására” is. Ebből a szemszögből nézve a rossz álmok a félelmekre és a traumákra adott érzelmi válaszokként lépnek színre. Arra sem létezik egyetlen, mindenkire ugyanolyan mértékben vonatkoztatható magyarázat, hogy mi a rémálmok kiváltó oka, ugyanis a kérdés többtényezős.
Állhat a háttérben például a stressz és a szorongás - a krónikus stresszben szenvedő egyének esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy rémálom-zavarok alakulnak ki. Rémálom forrásként szolgálhatnak bizonyos mentális egészségügyi állapotok is - például: a poszttraumás stressz szindrómában szenvedőknek (PTSD) erőteljes, a traumás eseményeket újra megélő rémálmaik vannak.
Néhány gyógyszer is megnövelheti a rémálmokkal való szembesülés kockázatát, mivel ezek befolyásolják az idegrendszert. Nem kétséges, hogy az elégtelen alvás és/vagy az alvásmegvonás ugyancsak felélénkíti ezeket a negatív álomtípusokat.
Egyes megközelítések szerint a genetikai hajlam is felkerülhet az oklistára (főként abban az esetben, ha a családban előfordult már valamilyen mentális betegség is). Pár tanulmány összefüggést vélt felfedezni a rémálmok, valamint a légzési rendellenességgel és megszakított alvással járó obstruktív alvási apnoe között.
Rémálom-zavar
Rémálom-zavarról vagy álomszorongásos zavarról akkor beszélhetünk, ha az egyén életében olyan gyakorivá válnak a szorongást keltő rémálmok, hogy azok megzavarják a minőségi alvását, és rányomják a pecsétjüket a nappali működésére, hangulatára egyaránt. A paraszomnia pedig egy olyan alvászavar betegség, melynek során az alvó gyakran rángatódzik. Amennyiben a rémálmok miatti szorongás visszatérővé válik, megnehezítve az elme ellazulását, illetve a mindennapi tevékenységeket: mindenképpen érdemes szakorvoshoz fordulni.
