Nyáron, amikor főszerephez jut az utazás, a kerti partik és a pihenés, nehéz lehet arra gondolni, hogy sokan ekkor szembesülnek leginkább a magányérzéssel. Ezt a témát igyekszünk alább körbejárni.
Sőt, azt se hagyd, hogy Téged elhanyagoljanak! Természetesen egy kapcsolatban a közös örömök, közös célok, közös boldogság is nagyon fontos, ám nem szabad megfeledkeznünk saját magunkról, az egyéni igényeinkről sem. Pedig ez gyakran a háttérbe szorul…
Egy társadalmi izoláltságot vizsgáló felmérés szerint a korábbi erős közösségi hálózatok és kötelékek az elmúlt két évtizedben jelentősen meglazultak. A radikális kapcsolati változások miatt világszerte tapasztalható a tömeges elmagányosodás. A jelenséget a New York Times „magányjárványként”, újszerű népegészségügyi fertőző betegségként emlegette, melynek súlyos hatásai között tartható számon például a korai halálozás kockázatának növekedése is. De mi közük van mindehhez a kiskedvenceknek? Az alábbiakban ezt a kérdést igyekszünk körüljárni.
A modern életmód és a városiasodás egyfajta szociális izolációhoz és társadalmi szintű magányhoz vezetett már önmagában is, amit a világjárvány és a miatta hozott intézkedések csak még inkább elmélyítettek. Az emberi kapcsolatok beszűkülése negatívan befolyásolja a mentális egészséget, és ezáltal a pénzügyi helyzetünket is.
Az ember alapvetően társas lény, ám vannak olyan rövidebb vagy hosszabb időszakok, amikor kénytelenek vagyunk egyedül, társ nélkül tölteni a napjainkat. Egy szakítás, válás sok esetben megoldás, ám lelkünket mindenképpen megtépázzák a történések.
Már mindenki javában készülődik az esti bulira, csillogó rucik, extrém frizurák, vagány sminkek már várják, hogy vidáman, kisebb vagy nagyobb társasággal búcsúztassák az óévet. Te idén egyedül töltöd az év utolsó éjszakáját? Mutatjuk, miért nem érdemes emiatt bánkódnod!
Ugyan a karácsony egy igazi családi ünnep, sajnos sokan vannak, akik különböző okból kifolyólag egyedül töltik akár „csak” a szentestét, akár az egész ünnepet. Sokan szégyellik bevallani a magányukat, ami ilyenkor csak még jobban felerősödik. Pedig nem szabadna hagynunk, hogy a szomorúság magunk alá temessen minket.
A következő bekezdésekben egy sajnos egyre aktuálisabb probléma felszínét kezdjük el kapargatni. Amint az nemrégiben több esetben is kiderült, a kiskamaszok közül sokan azért szöknek meg vagy kísérelnek meg öngyilkosságot, mert nem tudják tovább elviselni társaik verbális és fizikai bántalmazását!
Mióta mindenki zsebében ott a mobiltelefon, illetve a könnyen, gyorsan és olcsón használatba vehető internet, azóta bármikor elérhetünk bárkit. A kapcsolattartás távoli barátokkal, rokonokkal soha nem volt ilyen egyszerű, mégis rendkívül sok a magányos ember, sőt, ha együtt élünk is valakivel, akkor is érezhetjük magunkat egyedül.
Egy felmérés szerint 2020. március óta megháromszorozódott azoknak az aránya, akik nem érintkeznek heti szinten családtagjaikkal és a barátaikkal. Azok az emberek pedig, akik gyakrabban érzik magukat magányosnak, nagyobb valószínűséggel csaphatók be.
A családok most speciális helyzetekben vergődnek. Hol össze vannak zárva egymással hetekre, amikor megtehetik, rohanvást igyekszenek a halasztgatott ügyeiket elintézni, és ezért szinte alig találkoznak. Azt hinnénk, hogy ezzel minden rendben van. Mindenki végzi a dolgát, dolgozik, tanul, hajt és közben a vírus okozta különböző bonyodalmakkal szembesülnek, ami néha teljesen kiszámíthatatlanná teszi az életüket. Észre sem veszik, hogy a teljes zűrzavar kellős közepént megjelenik egy sötét árnyék felettük. Lassan, alattomosan közelít és alakul ki. Fel sem tűnik. Csak rátelepszik az emberekre, és elkezdi őket fojtogatni.
Mi 60 idősnek adunk karácsonyi ajándékot, és lepjük meg őket szerenáddal az ablakuk alatt! Ezek az ötletek nem kerülnek sok pénzbe, viszont az idős emberek az ilyen meglepetéseknek örülnek a legjobban. Miért vagyunk ebben biztosak? Mert velük foglalkozunk minden nap, nemcsak az ünnepeken, hanem a hétköznapokon is azért dolgozunk, hogy örömtelibbé tegyük életüket.
Ugyan, csak egy nap az évben, túléljük – legyintünk, ha éppen egyedül kell „átvészelnünk” a szerelmesek ünnepét. Az már más kérdés, hogy körülbelül már január végétől szívecskés, cukimacis, szerelmetes kirakatokkal, hirdetésekkel találkozhatunk. De a csúcs az február 14., amit túl kell élnünk…
Egy új kutatás szerint különösen életük három periódusában érzik magukat magányosnak az emberek: húszas éveik végén, ötvenes éveik közepén és nyolcvanas éveik végén.
Az rendben van, hogy szükségünk van bizonyos én-időre, amikor is magunk vagyunk a gondolatainkkal, érzéseinkkel, vagy „csak úgy”. Amikor csakis magunkra figyelünk. Sajnos, az egyedüllét nem mindig kedv kérdése, van, hogy az élet hozza így. De ha lehet, ilyenkor is keressük más emberek társaságát.
Azt talán mondanunk sem kell, hogy a magány milyen rossz hatással van a pszichés állapotunkra, de arra lehet, hogy nem gondoltál, hogy az egyedül, elszigetelten töltött napok az egészségedet is megviselhetik. A kutatások szerint több okunk is van arra, hogy kerüljük a magányt.
A magány az életünk során bármikor ránk törhet, és nem is feltétlenül kell egyedül lenni hozzá, hogy így érezzük magunkat. Ennek ellenére természetesen jellemzőbb, hogy akkor telepszik ránk a magány, amikor egyedül vagyunk már jó ideje. Ez idős korban sajnos nem ritka eset, és a férfiak gyakran jobban szenvednek tőle, mint a nők – csak nem mutatják.
Őszinte leszek: ha választani kell, hogy macska, vagy kutya, én inkább az ebekre szavazok. Megrögzött kutyapártinak tartom magam, ám egy-egy cuki cicás fotó, vagy doromboló szőrgombóc láttán az én szívem is meglágyul. Kíváncsi voltam, miért is lenne jó nekem, ha az ebek helyett egyszer a cicusok mellett tenném le a voksomat.
Egyedül élni, nem alkalmazkodni senkihez és semmihez - lehet ez a tökéletes szabadság, de akár magányosan cammogó órák sorozata is. Egy olyan szakasz az ember életében, amikor megtudja, mire képes egyedül. Sok erőt meríthetünk ebből az időszakból, de néha érezhetjük úgy: egyedül tényleg nem megy.
Valljuk be, egyedüllétre mindenkinek szüksége van, még akkor is, ha párkapcsolatban él. Az a néhány óra hetente, akár naponta mindenkinek jár. De van úgy, hogy már sok. Sok az egyedül töltött óra, a nélküle töltött nap. De ami még ennél is fájóbb: csendesedik, elmúlik a másik iránt tanúsított érdeklődés. Nincs már „Milyen volt a napod?”, „Mit csinálunk a hétvégén?” Marad a „Jó reggelt!”, „Szia!”, „Jó étvágyat!” S lehet, hogy órák hosszat egymás mellett ültök, de lélekben egészen máshol jártok.