A szülőkkel való kapcsolat az egyik legfontosabb kötődés. Azonban elérkezik az idő, amikor a gyermek felnő, és érzelmileg is el kell távolodnia ahhoz, hogy magabiztos felnőtté váljon. Mit is jelent ez pontosan? És miként lehet úgy véghezvinni, hogy a viszony ne sérüljön, hanem új alapokra helyeződjön?
Gyakran olyannyira gyermekeink igényeire összpontosítunk, hogy saját mentális és fizikai egészségünket elhanyagoljuk. Ez a hosszan tartó kimerültség és stressz súlyos következményekkel járhat mind a szülő, mind a család számára. A kiégés egyre gyakoribb probléma, amelyet sokan nem ismernek fel időben.
Vitathatatlan, hogy minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke az iskolában, majd felnőttként a magánéletében és választott munkahelyén egyaránt sikeres, boldog, kiegyensúlyozott legyen. A tanulási készségek fejlesztése segít a modern (munkakörnyezeti) elvárásokhoz való alkalmazkodásban.
A felnőttkor legnehezebb része látni azt, ahogyan a mindig aktív szülők lassacskán kezdenek a mindennapi feladatokkal küszködni. Nehéz és szívszaggató érzés ez a szülők és a felnőtt gyerekek részéről is, ugyanakkor az öregedés az élet természetes velejárója. Kényes téma lehet, de minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy ezt az életszakaszt megkönnyítsük.
Minden szülő igyekszik a lehető legjobban nevelni a gyermekeit. Amikor babát vár egy házaspár legtöbbször azt mondják, mindegy milyen nemű lesz, csak egészséges legyen. Ez abszolút így igaz. Semmi sem lehet fontosabb annál, hogy egy újszülött egészséges legyen, és az is maradjon. Igen ám, de amint világra jön, és már teljesen egyértelmű az újszülött neme, azonnal olyan alapvető különbségekbe ütközik a szülő, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Összeszedtünk néhány fontos szempontot, amit egy kislányos szülőnek mindenképp kezelnie kell.
A rokonszenv egy érdekes téma, mivel vannak az első látásra megkedvelt személyek, míg akadnak olyanok is, akikkel szemben rögtön ellenérzésünk támad. Tovább bonyolítja a képet, ha az illető szemünk fényének újonnan megismert párja!
A tavalyi év különösen nyomasztó volt mindenki számára. Azokban a családokban pedig, ahol több generáció szorult egy légtérbe még feszültebb lehetett az együttélés. Nem csoda, ha a kimerült szülők időnként elvesztették uralmukat az érzelmeik felett.
A Kedvesemmel még a „járunk” periódusban voltunk. Szerelmes, éjbe nyúló beszélgetéseink során szőttük nagyreményű közös terveinket, mint minden „rendes” pár, midőn képbe lép a „vele akarom leélni az életem” megingathatatlan elhatározása...
Ki törődik a szülőkkel? Ki törődik a szülők jóllétével? Amikor minden a gyerekekről szól... Persze, ez így van jól. Valóban így van jól? Vagy a gyereked éppen akkor lesz jól, ha TE is jól vagy. És a párod is.
A napok csak úgy rohannak, éppen magunkhoz tértünk az ünnepek sűrű forgatagából, máris belekerültünk az új esztendő mókuskerekébe. Rendszerint hajlamosak vagyunk ilyenkor felvenni a szemellenzőt, és nehezen látunk ki a család-háztartás-munka Bermuda-háromszögéből. Pedig néha jó lenne felnéznünk.
"Vannak gyerekek, akiknek a nevelőszüleik a szuperhősök!"- ezzel a szlogennel indított kampányt az SOS gyermekfalvak magyarországi képviselete, hogy minél több elhivatott embert toborozzon, és felhívja a figyelmet a nevelőszülők fontosságára. A kisfilm inspiráló és megható!
Lehet, hogy most gyűlöli a lányod, hogy mindenfélével nyaggatod, de később meg fogja köszönni Neked. Egy új kutatás szerint sikeresebbek azoknak az anyáknak a gyermekei, egészen pontosan a lányai, akiket sokat nyaggatnak.
„Vajon jó szülő vagyok?” Azon felnőtteknek, akik gyermeket vállalnak, talán életük egyik legfontosabb kérdése. A választ azonban csak sok-sok évvel később, már majdnem felnőtté érett gyermeküktől kapják meg. Jó esetben ilyenkor az ember elégedetten kijelentheti: „Valamit jól csináltuk!” De akik még az elején tartanak, számukra egy jó hír: a jó anya/apa szerep nem velünk született tehetség, sokkal inkább tanulható mutatvány.