„Gyerekes” kérdések: jó az elég jó is vagy a tökéletes kell?
„Vajon jó szülő vagyok?” Azon felnőtteknek, akik gyermeket vállalnak, talán életük egyik legfontosabb kérdése. A választ azonban csak sok-sok évvel később, már majdnem felnőtté érett gyermeküktől kapják meg. Jó esetben ilyenkor az ember elégedetten kijelentheti: „Valamit jól csináltuk!” De akik még az elején tartanak, számukra egy jó hír: a jó anya/apa szerep nem velünk született tehetség, sokkal inkább tanulható mutatvány.
Igaz, a tanulás folyamata egy életen át tart, de így van ez mindennel, ha jól akarjuk csinálni. Habár ehhez nincs kézikönyv, vagy tankönyv, de van néhány tanács, amit ha megszívlelünk, jó esély van rá, hogy gyermekünknek biztos támaszt nyújtó szülője és bizalmasa válik belőlük.
Mutass jó példát!
Az a bizonyos bor, víz és a prédikáció. Hogy várjunk el valamit a gyerektől, például hogy mozogjon, egyen több zöldséget, gyümölcsöt, megfelelően ossza be a szabadidejét, ha mi magunk sem figyelünk oda kellőképpen ezekre?
Tabuk nélkül!
Fontos, hogy minden életkorban és minden témában tudjon és merjen kérdezni a gyerek, és mi is tabuk nélkül tudjunk és merjünk válaszolni neki. De ne lepődjünk meg, sokszor elég komoly, „felnőttes” dolgok foglalkoztatják őket, mint az etnikai hovatartozás, vagy az a bizonyos „Hogy is került anya hasába a kistesó?” kérdéskör. A tabuk nélküli kommunikáció már egész pici kortól lényeges, így jó esélyünk van arra is, hogy a problémásabb kamasz években sem távolodik el tőlünk csemeténk és bizalommal fordul hozzánk az őt foglalkoztató kérdésekben.
Csak következetesen!
Ha valamit mondunk, azt tartsuk is be - egyszerűen hangzik, de nem mindig az, hiszen az Élet percről percre változtathatná meg döntéseinket. Ha megegyezzünk abban, hogy vacsora után alvás van, ne engedjünk semmilyen hiszti, vagy váratlan szituáció (pl.: vendégek) miatt. Ha néhányszor engedünk, azzal saját tekintélyünket tesszük kockára. Fontos, hogy mindkét szülő, illetve a gyermeket körülvevő felnőttek tartsák is magukat az alkalmi szabályhoz.
Korlátlanság korlátokkal és határokkal?
Ha megszabunk bizonyos szabályokat (pl.: ne dugj semmit a konnektorba, evés előtt mindig moss kezet stb.), és azok miértjét a gyermek nyelvére lefordítva elmagyarázzuk neki, előbb-utóbb ő is rá fog jönni, hogy az ő érdekében húzzuk meg a határokat bizonyos helyzetekben. Ha pedig ezt megérti, azzal együtt megtanul bízni a szülőben, és jobban partner lesz hasonló, szabályokat megkívánó szituációkban.
Napirend
Egész pici korban szinte elengedhetetlen, kicsit később bizonyos fajta biztonságérzetet is nyújthat a gyereknek. Ennek segítségével a gyerkőc megtanulhatja a későbbiekben a saját idejét is jobban beosztani. Persze, nem kell görcsösen ragaszkodni az egyes időpontokhoz, „feladatokhoz”! Ha már rutinná vált, lazíthatunk a dolgokon.
Figyelem! Önfegyelem!
Bizony, az ember szülőként nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a fejét, türelmetlen legyen, netalán szabad folyást engedjen indulatainak. Ha a munkahelyi gondok miatt fáradtabban, ingerültebbek vagyunk, ne a gyereken vezessük le! Itt nem csak arra kell gondolni, hogy ne a gyerekkel kiabáljuk (jó esetben senkivel ne kiabáljunk :)), hanem ne hagyjuk, hogy a bentről hozott rosszkedv miatt elrontsuk a picik örömét, pl.: a közös esti mesézést, társasjátékozást stb.
Ide tartozik az a bizonyos alapszabály, hogy ne a gyerek előtt vitázzunk. Ha haragszunk valamiért a párunkra, akkor se romboljuk a gyerek előtti tekintélyét. Akár egy-egy csípősebb kijelentéssel („Már megint ez az ebéd?”; „Apa még mindig nem javította meg a korlátot?”), akár azzal, hogy szándékosan, a gyermek érdekeit szem elől veszítve, ellent mondunk a másiknak. Pillanatnyi sértettségünkben mindkettővel csak összezavarjuk a gyereket, még ha nem is ez a szándékunk.
„Felelős vagy a rózsádért!”
Vagyis a gyerekedért és a tetteidért, döntéseidért. Erre Neked is, mint szülőnek, oda kell figyelned, és meg kell tanítani a gyermeknek is. Bízz rá apróbb feladatokat, akár a házimunkában, melyekben kipróbálhatja magát, és amellyel kapcsolatban felelősséggel tartozik. A sikerélmények segítségével megtanul bízni saját magában. És ha kudarc éri, vagy hibázik? Így arra is rájöhet, hogy minden igyekezet ellenére ronthatunk is, mely nem minden esetben probléma, viszont a negatív következmények miatt is vállalnunk kell a felelősséget.
Bátorítsd!
Kicsit összefügg az imént írtakkal. Ugyan fontos, hogy megtanulja, hogy rossz tettek, döntések esetén is vállalnunk kell a felelősséget, de ezt ne ledorgálással tudatosítsuk benne. Persze, fontos, hogy bizonyos következményei legyenek egy-egy elhibázott lépésnek, de csak finoman. És ne feledkezzünk meg a dicséretről sem! Ha siker éri, ne azt nézzük, hogyan lehetett volna még jobb, hogyan lehetett volna például a négyötödből ötös. Biztassuk, bátorítsuk, hogy bízzon magában. (Lehet, így előbb meglesz a hőn áhított ötös jegy is.)
Szánj időt magadra is!
Ne felejtsük: nemcsak szülők vagyunk, hanem feleségek/férjek, barátnők, barátok, társas lények. Persze, csodálatos és izgalmas élmény gyereket nevelni, de a gyerkőcnek kiegyensúlyozott, a saját korosztályával is elegendő időt töltő szülőre van szüksége. Néha belefér egy barátnős, haveros, vagy romantikus este. Ha néhanapján lazítunk, anyaként, apaként is jobban teljesítünk.
Nem baj, ha nem tökéletes
Ha a tökéletes annyit tesz, hogy sosem hibázik, akkor mindenki megnyugodhat: tökéletes ember, így szülő sem létezik. Lényeges pontokat vettünk górcső alá, de fontos kimondani: fogunk rossz döntéseket hozni, nem biztos, hogy mindig sikerül türelmesnek vagy olyannak lenni, amilyennek elképzeltük. Ne essünk kétségbe, emberek vagyunk, akik, tankönyv híján, hibáikból is tanulhatnak.
Forrás: gekkonet.hu
