Miért nem szeretjük a saját hangunkat?
Ahogy visszaemlékszem, nem volt az életemben olyan időszak, amikor szerettem volna a hangomat. Felvételről visszahallani. Lassan negyven évesen tudtam meg, hogy ezzel szinte minden ember így van. Te is közéjük tartozol?
Mi minden “olvasható” ki a hangunkból?
Egy szó, egy hangsúly, a hangmagasság, a hanglejtés - többet elárulhat rólunk mint gondoljuk. A hangunk egyedi ismertető jelünk, amelyet hallgatva a minket ismerő személyek nem csak rögtön beazonosítanak bennünket, hanem azt is megmondják, hogy éppen jó kedvünk van-e, netalántán fáradtak vagyunk. Akinek pedig ez a munkája még azt is meg tudja mondani belőle, hogy szívrendellenességgel küzdünk-e (légszomj beszéd közben), depressziósok vagyunk-e, vagy Parkinson-kór ütheti-e fel a fejét az életünkben. Nők esetében állítólag még az is megállapítható a hangjukból, hogy a menstruációs ciklus mely szakaszában van éppen. Még a kapcsolataink minőségét is jól mutatja a hangunk: hogyan beszélünk a édesanyánkkal vagy a férjünkkel, feleségünkkel. Az erre specializálódott szakértők megjósolják, hogy lesz-e válás, sőt még azt is megtudják állapítani a hangjukból, hogy mikor. Rendkívül érdekes.
Hányféle hangunk van?
Hangunk az életünk során többször is megváltozik. Érdekes módon, a fiatal kislány és kisfiú, valamint az idős női és férfi hangot nehéz megkülönböztetni. Kamasz korban történik egy nagy változás, a fiúknak férfiasabb lesz a hangja, a lányoknak viszont alig változik valamicskét. A nők esetében a terhességek és a klimax okoz nagyobb változást.
Hangunk kifelé és befelé
A befelé irányuló hangot, tehát a saját hangunkat, teljesen másként halljuk, mint amit a környezetünk hall. Ez azért van így, mert a befelé irányuló hangot a csontjaink közvetítik, a kifelé áramló hangunkat pedig a levegő. Ezért van az, hogy mélyebb hangot hallunk befelé, ami muzikálisabb is, mint amit kint hallanak. Ezenkívül a belsőfül válaszfala és a csiga - a belsőfül hangfeldolgozó egysége - szintén megváltoztatja számunkra saját hangunk hangzását. A válaszfal védi a belső fület, a csiga pedig gondoskodik róla, hogy a saját hangunkat kevésbé halljuk, mert a benne található élősejtek a habituációs hatás miatt kevésbé aktívan fogadják be - hiszen mindennap halljuk, hozzászoktunk. Amikor beszélünk, a hallókéreg is kikapcsol, nyitjuk a szánkat, de az agyunk tulajdonképpen nem figyel. (Hányszor volt felelés közben, mikor a tanár visszakérdezett, hogy hallom-e, amit mondok... :))
A befelé és kifelé irányuló hangunkon kívül, létezik az úgynevezett belső hang is, amit akkor hallunk, ha magunkban olvasunk, vagy gondolkozunk. Rendkívül nehéz kikapcsolni, ha ránézünk egy szövegre, rögtön halljuk is. De ezt halljuk akkor is, amikor a rádió kikapcsolása után tovább megy a zene a fejünkben, vagy amikor álmodunk. Vannak emberek, akik nem tudják szétválasztani a fejükben szóló belső hangot a külső hangoktól, ők hallási hallucinációban szenvedő szkizofrének.
Láthatjuk, hogy a hangunk tulajdonképpen rendkívül összetett dolog, és mivel a fejünkben egészen mást hallunk, így valójában nem is olyan meglepő, hogy a legtöbb ember nem szereti a saját hangját visszahallani.
Forrás: Ted
