Vannak filmek, amelyek nem csupán szórakoztatnak, hanem mélyen megérintenek, és képesek átformálni a gondolkodásunkat. Ezek azok a történetek, amelyek után órákig ülünk a csendben, gondolkodva azon, amit láttunk, és új szemszögből vizsgáljuk az életünket.
A mesterséges intelligencia néhány év alatt észrevétlenül költözött be a mindennapjainkba. Ott van a telefonunkban, amikor útvonalat tervezünk, a zsebünkben, amikor ajánlásokat kapunk, és az otthonunkban, amikor egy eszköz válaszol a kérdéseinkre. Miközben egyre természetesebb része az életünknek, egyre több kérdést is felvet: vajon partnerként tekinthetünk rá, vagy inkább kihívásként kell kezelni?
A múlt öröksége mindig is inspirációt jelentett az emberek számára. Sok régi szokást azonban nemcsak megőrzünk, hanem új, kreatív formában élesztünk újjá. A következő példák azt mutatják, hogyan találkozik a hagyomány a modern korral.
Az étel jóval több, mint táplálék. Minden falatban történetek, emlékek, értékek és szokások rejtőznek. A világ kultúrái évezredek óta az étkezés köré szervezik a hagyományaikat, és még ha ma sokkal gyorsabban, rohanva, online rendelésekkel és félkész megoldásokkal élünk is, az étel még mindig identitást formál. A tányérunk gyakran elárulja, honnan jöttünk, miben hiszünk, hogyan élünk – és azt is, mire vágyunk.
A leves sokáig a „kezdő fogás” szerepét töltötte be: valami könnyű, ami megágyaz a főételnek. A világkonyhák azonban mást mutatnak. Sok helyen a leves a főszereplő — önálló fogás, amely egyszerre tápláló, izgalmas és meglepő. A leves lehet selymes krém, illatos fűszeres alaplé, tartalmas egytálétel, vagy akár frissítő, hideg nyári fogás. A merőkanál így egész világokat tár fel: kultúrákat, szokásokat, ízeket, amelyek kontinenseket kötnek össze.
A kávéház mindig is több volt egyszerű találkozóhelynél. A gőzölgő csészék, a lassan járó idő, a halk zsongás és a nyikorgó székek világa sajátos alkotóműhellyé vált azok számára, akik történeteket, gondolatokat vagy eszméket kerestek. Itt születnek a mondatok, amelyeket később könyvek őriznek, és itt bomlanak ki azok a gondolatok is, amelyek egy ember életét vagy akár egy korszak szellemét alakítják. A kávéház az írók egyik legősibb szentélye – egy csendes, de élő laboratórium, ahol a világ megfigyelhető, átírható és újrateremthető.
A mai, meg nem álló világban, ahol az információk gyorsabban érkeznek, mint ahogy feldolgozhatnánk őket, a lassú olvasás olyan élmény, mint egy hosszúra nyúlt vasárnapi reggeli: megengedő, nyugodt, mélyre ható. Ez az olvasási mód nem a teljesítményről szól, nem arról, hány könyvet „pörgetünk végig” egy év alatt, hanem a szöveg ízleléséről, a mondatok zamatáról, a gondolatok lassú kibomlásáról.
Az élet nagy pillanatai mellett a hétköznapok apró mozzanatai adják meg a ritmust, ami végül formálja a személyes és közösségi kultúrát. Egy reggeli kávé lassan, tudatosan elfogyasztva, a közös vacsora minden este, vagy akár a hétvégi séta a parkban – mind apró szokások, de ha rendszeresen ismételjük őket, összekapcsolják a múltat, a jelent és a jövőt, és értéket adnak a mindennapoknak.
Kétszázhúsz alkotás várja a közönséget a 46. Magyar Filmszemlén, amelyet február 2. és 8. között rendeznek Budapesten, a Corvin moziban és az Inga Kultúrkávézóban.
Volt idő, amikor a főzés nem eszközök sokaságáról szólt, hanem figyelemről, türelemről és ritmusról. Egy lábas, egy fakanál, egy jól ismert mozdulat – és az étel elkészült. A nagyszüleink konyhája ma már szinte romantikus emlék, mégis meglepően sok tanulságot hordoz a modern háztartások számára.
A mesterséges intelligencia sokáig futurisztikus fogalom volt, ma viszont csendben beépült a hétköznapjainkba. Nem feltétlenül látjuk, nem mindig nevezik nevén, mégis ott van a telefonunkban, a munkahelyünkön, a vásárlási szokásainkban. Az igazi változás nem az, hogy megjelent, hanem az, hogy észrevétlenül formálja azt, ahogyan élünk.
A divat világa tele van kimondott és kimondatlan szabályokkal. Mit mivel „kellene” hordani, mi számít elfogadhatónak, és mi az, ami már túl sok. A jó hír? A legtöbbet már rég nem vesszük komolyan.
Két eurós jegyet kell fizetni a Trevi-kúthoz látogató olasz és külföldi turistáknak február elsejétől - jelentette be Roberto Gualtieri római főpolgármester.
Vannak városok, amelyek azonnal magukkal ragadnak, és vannak olyanok is, amelyekhez alkalmazkodni kell. Lisszabon az utóbbiak közé tartozik. Nem kér figyelmet, nem siet, nem akar lenyűgözni – mégis észrevétlenül belassít, és arra tanít, hogyan legyünk igazán jelen egy helyen.
Különleges műsorral és sztárvendégekkel várják a közönséget december 21-re a Zeneakadémia Nagytermébe, ahol dupla karácsonyi koncertet tartanak.
Egy átfogó felújítás eredményeként szombattól ismét működni fog a pécsi dzsámi mögött álló harangtorony, amely a harangjátékok idején nyolc métert emelkedik, de egy meghibásodás miatt 2017 óta nem tudja ellátni feladatát – közölte honlapján a Pécsi Egyházmegye.
A rohanó világban egyre többen keresik azokat a rövid, mégis intenzív élményeket, amelyek feltöltenek egyetlen hétvége alatt. A 48 órás utazások trendje arról szól, hogy kevés időből is kihozzuk a maximumot – nem rohanással, hanem tudatos élményválasztással. Ezek a mini-kiruccanások nem csupán gyors kikapcsolódások: új energiát, inspirációt és perspektívát hoznak a hétköznapokba.
Olaszország déli részén, Basilicata régió szívében található Matera, a világ egyik legkülönlegesebb városa, amely évszázadok óta lenyűgözi az utazókat. A város híres történelmi negyedéről, a „Sassi di Matera”-ról, valamint gazdag kultúrájáról és gasztronómiájáról. Ha egy emlékezetes, autentikus olasz élményre vágysz, Matera a tökéletes választás. Fedezd fel a várost lépésről lépésre, és merülj el a történelemben, a kulináris élményekben és a helyi hangulatban!
A 100 legfontosabb magyar lemez bemutatására tesz kísérletet a napokban megjelent vaskos kiadvány, amely 1968-tól 2023-ig kiadott hazai albumokból válogatott.
Hosszú évtizedeken át a női karakterek többnyire kiegészítő szereplők voltak: múzsák, szerelmek, mellékalakok, akik a férfi főhős történetét szolgálták. A női sors ritkán kapott saját hangot, saját ritmust, saját valóságot. Az elmúlt években azonban valami megmozdult. A közönség fáradt a papírmasé nőalakoktól és egyre inkább vágyik valódi történetekre – olyanokra, amelyekben felismeri önmagát, a környezetét, vagy épp azt az igazságot, amit eddig senki nem mondott ki helyette.