Ez állhat az édesség utáni sóvárgás hátterében
2021-ben a Brit Tudományos Fesztiválon az egyik egyetem (ARU) szakértői egy édességbutikot állítottak fel, mégpedig abból a célból, hogy meghívják az édesszájú érdeklődőket egy kis kóstolóval egybekötött tudományos megfigyelésre. Az Essex megye székhelyén, Chelmsford város központjában lévő „kutatói édességboltban” a tudósok elmagyarázták, hogy miként reagálnak a szerveink a különböző ízekre, ahogyan arról is beszéltek, hogy miért sóvárgunk az édességek iránt.
Sokan meglepődhettek annak hallatán, hogy íz-receptorok valójában az egész testben fellelhetőek, és a különféle ízekre adott válaszaik eltérőek lehetnek. Például a tüdőben (!) lévő keserű íz-receptorok aktiválják a bakteriális reakciót, míg a szemekben található édes íz-receptorok arra hivatottak, hogy csökkentsék a diabéteszes retinopátia kockázatát - adta hírül az ARU innovatív globális egyetem egyik szerzője. A jelenlévő szakértők arról is meséltek, hogy az evolúció miként programozott be (át?) bennünket arra, hogy vágyjunk az édesebb ízvilággal rendelkező ételfélék iránt.
Az élettudományokat oktató Dr. Havovi Chichger megjegyezte, hogy a cukros ételek képesek serkenteni az agy jutalomközpontját, más néven a mezolimbikus dopaminrendszert. Valahányszor valami édeset eszünk, rögtön aktiválódnak az íz-receptoraink, idegi jeleket küldenek az agynak, melynek eredményeként dopamin, azaz boldogsághormon szabadul fel.
Ugyanakkor a cukor, a cukros finomságok megkívánása gyakran a vércukorszint egyensúlyhiányából adódik, és azért kívánjuk az édességet, hogy ezt a szintet normalizálni tudjuk - jegyzi meg a Very Well Mind egyik szerzője, Nancy Schimelpfening. Mindemellett egyéb tényezők is szerepet játszhatnak abban, ha nassolnánk valami édesen finomat, így a stressz, a depresszió, különféle gyógyszerek és egészségügyi állapotok (mentális és fizikai egyaránt), vagy éppen a hormonális egyensúlyhiány. Továbbá olyan kiváltó okok is szóba jöhetnek, mint a megszokás és/vagy a nosztalgia, az érzelmi stressz, étkezési zavarok és az ételfüggőség.
A viselkedéselmélet szerint a sóvárgást sok esetben az emlékek, semmint a testi jelek irányítják. Ha például egy ünnepi összejövetelen veszünk részt, tapasztalhatjuk, hogy az ételek a társasági együttlét központi elemeiként jelennek meg. Vagy gondoljunk csak a nagymama sütijére, esetleg az édesanyák almás pitéjére - ezek a „finom” és „illatos” emlékek megerősítik az étkezési szokásainkat, és bizonyos ételek iránti – nem minden esetben pozitív eredményekkel járó – ragaszkodásunkat.
Egy tanulmányból kiderült, hogy a táplálék szabályozásban részt vevő hippocampus a nyugati étrend, a stressz, depresszió vagy trauma hatására károsodhat, emiatt pedig megváltozhatnak az étkezési szokások és egyéb egészségügyi hatások is képbe léphet. Néhány élelmiszer nagyobb eséllyel okozhat ételfüggőséget – ebbe a kategóriába sorolhatjuk a magasan feldolgozott élelmiszertípusokat.