22 pozitívum, amit az önismerettől kaphatsz – Vágj bele életed legizgalmasabb kalandjába!
Te mennyire ismered magad? Az emberi történelem legnagyobb gondolkodói az egyének egyik legfontosabb feladatának és lehetőségének tartották az önmegismerést. Arra ösztönöztek, hogy mindenki fedezze fel az egyéni erejét, sajátos testi és mentális képességeit, ugyanakkor ne zárkózzon el az én „árnyékoldalának” feltérképezésétől sem, mert ebből is rengeteget lehet tanulni arról a valakiről, akivel az életben a legtöbb dolgunk van: önmagunkról.
Élethosszig tartó kaland
Az önismeret során esély nyílik arra, hogy felfedezzük saját érzelmeinket, hiedelmeinket, erősségeinket és gyengeségeinket, valamint motivációinkat. A saját magunkról való egészséges tudás birtokában jobb öntudatnak örvendhetünk, könnyebben hozzuk meg döntéseinket és igazodunk el a kihívások közepette. Minőségibb kapcsolatokat alakítunk ki, optimálisabban teljesítünk és jobb lesz a közérzetünk is. Életünk során kapaszkodhatunk az önmagunkról szerzett tudásba, mely a magánéletben, és a szakmai fejlődésben ugyancsak ideális iránymutatást kínál. Segíthet bennünket abban, hogy objektíven, elfogulatlanul értelmezzük saját érzéseinket, cselekedeteinket, gondolatainkat. Az önismeret egy számtalan előnnyel járó, izgalmas kalandnak ígérkezik minden ember életében. A személyes fejlődés egyik nélkülözhetetlen eleme, mellyel tisztábban láthatjuk önmagunkat, jó irányba terelhetjük az életünket.
Mit remélhetünk még ettől a személyre szabott, érdekfeszítő utazástól?
Megismerjük saját(os) képességeinket, melyekre más módon nem lelhetnénk rá.
Megtanuljuk kezelni az érzelmeinket.
Felfedezhetjük főbb motivációinkat, belső mozgatórugóinkat.
Kiegyensúlyozottabbakká válhatunk.
Megfontoltabb döntéseket tudunk hozni.
Az önismeret táplálja a tanulási-fejlődési szándékunkat.
Megfelelően felkészíthet bennünket a nehéz helyzetekre, melyekben kevésbé tölt el bennünket a megbánás és a saját megnyilvánulásaink fölötti döbbenet.
Kevésbé leszünk kiszolgáltatva az irracionális szeszélyeknek, mivel ismerjük a mintáinkat, így megtanuljuk hatékonyan kezelni és irányítani azokat.
Készek leszünk tanulni a hibáinkból, levonni a tanulságokat és tapasztaltabban tovább lépni.
Tisztábban láthatjuk azokat a belső területeket, melyeken még dolgoznunk, javítanunk szükséges.
Alázatosabbak leszünk, mivel készen állunk arra, hogy nyíltan, ám proaktívan (!) elismerjük tudatlanságunkat, hiányosságainkat, és hajlandóak vagyunk folyamatosan dolgozni saját magunkon.
Felismerjük, hogy az önismeret nem statikusságot, hanem folyamatosságot jelöl, azonban a hozzáállásunktól válik leginkább függővé az, hogy milyen irányba történik a változás.
Világossá válik számunkra, hogy a kapcsolataink olyan tükrök, amellyel többet megtudhatunk magunkról, mivel mások olyan tulajdonságainkat is felfedhetik előttünk, amelyeket magunktól nem vennénk észre, illetve nem ismernénk fel.
Megtanuljuk optimálisan mások elé tárni azt, amire szükségünk van, ugyanakkor nagyobb empátiával és odafigyeléssel leszünk az emberek iránt.
Pontosan érteni (és érezni) fogjuk, hogy kik azok az emberek, akiknek érdemes elfogadnunk a tanácsait, véleményeit, útbaigazításait.
Rájövünk, hogy meddig „feszegethetjük a határainkat”, ahogy arra is, hogy hogyan viszonyuljunk azokhoz a dolgokhoz, amiket nem kaphatunk meg.
Jobban kezeljük a konfliktusainkat.
Felismerjük, hogy „mennyi az annyi”, hogy milyen és mennyi áldozatot érdemes hoznunk a kapcsolatainkért.
Kellőképpen rugalmassá válunk – például: megnövekedik a képességünk és az igényünk a (kevésbé előnyös) szokásaink megváltoztatására.
Megtanuljuk elfogadni, szeretni és becsülni magunkat – mindezeket egészséges, reális mércével.
Megnövekedhet a kritikai gondolkodási készségünk és a kreativitásunk.
Lehetővé válik számunkra, hogy nagyobb önkontrollal rendelkezzünk.
