Nem egy vidám téma, de beszélni kell erről is! Méghozzá sokat. Sajnos egyre gyakoribb jelenség a gyermekek között zajló iskolai bántalmazás (bullying), amelyet sokszor nehéz észrevenni. Pedig a szülők számára kulcsfontosságú, hogy minél hamarabb felismerjék az árulkodó jeleket, mert a gyerkőc felé irányuló folyamatos agresszív viselkedés hosszú távon komoly lelki és fizikai következményekkel járhat. Lássuk, melyek azok a piros felkiáltójelek, amelyekre érdemes odafigyelni!
A régóta fennálló harc, a tanárok és a diákok között, az iskolai mobilhasználattal összefüggésben megoldódni látszik. A 2024. szeptember 1. napjától alkalmazandó kormányrendelet ugyanis egyértelműen szabályozza, mihez van joga a tanulónak és milyen tárgyakat birtokolhat, illetve használhat a tanítási idő alatt. - A Jog365 szakértőjét kérdeztük az új rendeletről.
Az iskolakezdés időszaka minden évben izgalommal és várakozással teli időszak mind a szülők, mind a gyerekek számára, legyen szó az első osztályt megkezdő kisdiákokról vagy a tanulmányaikat folytató idősebb diákokról. Az iskola nemcsak a tanulás és tudás megszerzésének helye, hanem a barátságok szövődésének, a személyiség fejlődésének és a jövő alapjainak lerakásának terepe is.
Egyre több olyan kimutatás születik, melyben az iskolai bántalmazás kerül középpontba. A gyermekkori abúzus megelőzésére törekvő PACER Center adatai szerint minden ötödik diák számol be fizikai vagy szóbeli zaklatásról; az esetek 41 százalékában pedig megismétlődnek ezek az emberi méltóságot sértő megnyilvánulások. A külső megjelenésük, hovatartozásuk, irányultságuk miatt megfélemlített tanulók majd fele már értesít az esetről egy felnőttet (iskolában, otthon). Ennek következtében pedig több intézmény tesz a zaklatást megelőző lépéseket.
Nincs mese, hamarosan indul az új tanév, ami sok gyerkőc, a felnőttség küszöbén álló fiatal számára vízválasztó lehet, hiszen el kell dönteniük, melyik középiskolában, egyetemen folytatják tovább a tanulást, vagy éppen kilépnek a munka világába.
A tudományos állásfoglalás szerint: a finommotoros készségeket bevonó kézírás pozitív hatással van a tanulás minőségére és a memóriára egyaránt. Noha az okostelefonok és a digitális technológia (fény)korában sokan úgy gondolhatják, hogy a kézzel való írás „korszerűtlen”, a kutatások éppen az ellenkezőjéről számolnak be. Nézzük meg, hogy miért.
A nyári szünet első napján indítja országos tanszergyűjtését a Magyar Református Szeretetszolgálat, hogy megkönnyítse 1358 hátrányos helyzetű gyermek tanévkezdését.
Vitathatatlan, hogy minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke az iskolában, majd felnőttként a magánéletében és választott munkahelyén egyaránt sikeres, boldog, kiegyensúlyozott legyen. A tanulási készségek fejlesztése segít a modern (munkakörnyezeti) elvárásokhoz való alkalmazkodásban.
Milyen érzelmek lesznek úrrá rajtad, ha visszagondolsz az iskolapadban töltött időkre? Ez a kérdés olyan sűrűn került napirendre, hogy több helyen érdemesnek tartották tüzetesebben körbejárni. Számos tanulmány mutatott rá arra, hogy a diákok – ezen belül is túlnyomórészt a középiskolások – leginkább negatív érzelmekkel kell, hogy megbirkózzanak egy átlagos tanítási nap folyamán.
Elindult az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) oktatói által szerkesztett Érettségi Felkészítő könyvsorozat.
A diákévek számunkra kedves és örömteljes emlék idézései között gyakran felelevenednek olyan pillanatok is, amelyek a tanulási kihívásokról szólnak. Ilyenkor szinte a szánkban érezzük a motivációhiány, az elvárthoz képest csekélyebb eredményfelmutatás, az akaraterő látványos megcsappanása, a kedvetlenség és a halogatás kesernyés ízét.
A szülő felelőssége nem áll meg ott, hogy a gyermeke egészsége felett őrködik, hiszen az utódok testi jóléte mellett szellemi és lelki jóléte is ugyanolyan fontos! A gyermekek testi egészségének fenntartásáért az egészségügyi rendszerhez fordulhat segítségül, de mi a helyzet a gyermek szellemi fejlődésével?
Néhány hete még jogos volt a kesergés, hogy megint elkezdődött, újra indult a mókuskerék, fárasztóak a reggelek, nem bírok felkelni, utálom az iskolát és persze az örök kérdés is elhangzott, miszerint „Miért, miért és miért?” Ám, most, hogy elhagytuk a szeptember közepét, már tudjuk, a siránkozás mit sem ér.
Mintha csak tegnap lett volna, hogy a gyermek tele táskával, tornazsákkal, a rajz- és technika felszerelés kisebb, nagyobb, legnagyobb dobozával érkezett haza, mert beköszöntött a vakáció. Most meg már az következő évi tanszerek beszerzésével múlatjuk az időt. Gyorsan eltelt ez a nyár is…
Az általános és középiskolásokkal való beszélgetés a tanév kezdete előtt lehetőséget ad arra, hogy felkészítsük őket az iskolaév kezdetére. Azonban ennek során nem csak az iskolai teljesítményről, hanem az elvárásokról és aggodalmakról is lehet beszélgetni velük.
Hozok néhány példát a nyár végére felhalmozódó háztartási feladatokra, amelyekkel általában a háziasszonyoknak szembe kell nézniük. Semmi vész, ha azon kapod magad, hogy a lista nagy része a te háztartásodra is igaz, mert hatékony tervezéssel és szervezéssel erőt lehet venni az ilyen kihívásokon. Rajta, könnyítsük meg magunknak azt az átmeneti időszakot, amely átvezet minket a nyáriból az őszbe!
Bármennyire nem akarjuk, sem szülőként, sem gyerekként, hamarosan újra indulnak a dolgos, iskolás hétköznapok. Jönnek a „Faragd ki a ceruzát!”, „Lecke megvan?”, „Mi volt ma a suliban?”, „Már megint nem etted meg a tízórait?” felkiáltások, mondatok.
Értékes nyereményekkel indítja újra útjára a vízivást népszerűsítői kampányát az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) a víz világnapjához (március 22.) kapcsolódóan.
Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar (PPK) kutatói új módszert dolgoztak ki a ritmusérzék felmérésére, amely előre jelzi a gyerekek olvasási és helyesírási teljesítményét. Az eljárás lehetővé teszi a veszélyeztett gyerekek korai szűrését és fejlesztését.
Az ébresztőóra szeptember elseje óta korábban csörög, hogy időben odaérjen a család az iskolába és a munkahelyre. De mi van azután, amikor a csengő a napi iskolaidő végét jelzi? A megoldandó házi feladaton és az elvégzendő házimunkán kívül van egyéb (közös) elfoglaltságotok?