A halál sajnos, vagy nem, de az életünk része, legyen szó szeretteink elvesztéséről, vagy éppen a saját elmúlásunkról. Halottak napja környékén minden a halál okozta veszteségről, az emlékezésről szól. Aztán vége ennek a néhány napnak, és mintha elfeledkeznénk a fentebb írtakról. Tabusítunk, elfojtunk, erősek vagyunk. Mert azt úgy kell…
Ez a hét a félelmetes sminkek, „csokit vagy csalunk” mellett az emlékezésről is szól. Egy szál gyertya, mécses meggyújtásával gondolunk azokra, akik már csak lélekben vannak velünk, és odafentről figyelik életünk további alakulását. Mi pedig egy könnycseppel a szemünkben állunk meg egy pillanatra, hogy felidézhessük a kedves emlékeket, az együtt töltött perceket.
Ismét egy több mint ezer éves katolikus ünnepnapra ébredtünk, hiszen a purgatóriumban az üdvösségre várakozó lelkek ünnepnapja van ma. Vagyis ez volt a halottak napjának eredeti célja 998-ban, amikor is bevezették ezt a megemlékezést, de azóta minden elhunyt szerettünk napjává alakult ez a szokás.
Ma este gyertyát gyújtunk. Ki a temetőben, ki az otthonában, ki illemből, ki pedig azért, mert megszakad a szíve. Az érzéseinket nem mindig tudjuk szavakba önteni, de ez ilyen fájdalmas időszakban aligha róható fel nekünk. Ezért ne féljünk másoktól idézni a gyász és az emlékezés kifejezésére!
A temetőkben apró csillagokként világító gyertyák látványa egyszerre az egyik legszebb és legszomorúbb elénk táruló kép. Szép, mert mintha millió csillag hullott volna a földre. És szomorú, mert minél több idelenn a fényesen ragyogó pont, annál többen vannak, akik ma már nem lehetnek velünk.
Egy szerettünk halálát feldolgozni, megemészteni nem könnyű. Akkor sem, ha környezetünk már-már ezt várja tőlünk. Az „Engedd el!”, „Az idő mindent megold!”, „Az élet megy tovább!” közhelyek ilyenkor csak úgy ömlenek a gyászolókra. Pedig a gyász is egy folyamat, amit nem szabad elodázni.
2020-ban egészen más még a halottak napja is. Valahogy még sötétebb, valahogy még komorabb és szomorúbb. Tegnap rekord számú koronavírusban elhunytat regisztráltak. Amíg nincs közeli ismerősünk, családtagunk a halottak között, addig ezek csak számok, utána a rideg valóság.
Halottak napján, és annak hétvégéjén is kiemelten fontos a fertőzések megelőzésére szolgáló szabályok betartása - hívta fel a figyelmet a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) járványügyi osztályvezetője a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs pénteki online sajtótájékoztatóján.
Országszerte sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját mindenszentek és halottak napja alkalmából a hét végén. A Budapesti Temetkezési Intézet (BTI) által fenntartott temetőkben hosszabb nyitva tartással, reggel 7-től 20 óráig, a temetői irodákban pedig ügyelettel várják az emlékezőket.
Multikulturális káosz uralkodik október és november határán, míg a felnőtt generáció a mindenszentek és halottak napja fényében emlékezik, a fiatalok hajmeresztő jelmezekkel bulizzák ki magukat Halloween partik keretében. Te tudod mi honnan ered, és mikor van? Mi tudjuk!
Még emlékszem, amikor januárban azt éreztem, ennek az évnek soha nem lesz vége. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem legalább néhány hónapba beletelik, mire megszokom, hogy bizony új év kezdődött. Aztán hipp és hopp, már novembert is írunk!
A gyász több szakaszból álló bonyolult folyamat, melynek végső soron az egyik funkciója, hogy visszasegítsen az életbe - erről beszélt halottak napja alkalmából Kalamár Hajnalka pszichológus az M1 aktuális csatornán péntek reggel.
Fokozott óvatosságra int a katasztrófavédelem mindenkit mindenszentek és halottak napja előtt, mivel ilyenkor sokan mécsest vagy gyertyát gyújtanak a lakásukban is.
Talán már Veled is megtörtént, talán eddig kimaradt az életedből, de a gyász valamilyen formában sajnos mindenkit utolér. Jó lenne abba a hitbe ringatni magunkat, hogy tragédiák csak a hírekben vannak, csak másokkal történhetnek meg, de az élet kiszámíthatatlan. Gyászolni pedig muszáj.
Halottak napján mindig számot vet az ember. Vajon úgy élünk, hogy azok a szeretteink is büszkék lennének ránk, akik már nincsenek velünk. Az áldott nagymamák és nagypapák, a fiatalon búcsúzott édesapák és édesanyák, testvérek és gyermekek. Vajon Ők büszkék lennének ránk? S ha itt lennének, mit tanácsolnának?
Aki veszítette már el közeli hozzátartozóját, az tudja, hogy ezt az érzést nem lehet feldolgozni, talán csak idővel elfogadni. Nagy nehezen beletörődni, hogy valaki, aki addig az életed része volt, már nincs többé. Mégis ilyenkor, Halottak napján úgy érezhetjük, hogy mindig velünk lesznek a szeretteink, akikre ma valószínűleg a megszokottnál is többet gondolunk, és ez így van jól.