Akikért a gyertya ég
Aki veszítette már el közeli hozzátartozóját, az tudja, hogy ezt az érzést nem lehet feldolgozni, talán csak idővel elfogadni. Nagy nehezen beletörődni, hogy valaki, aki addig az életed része volt, már nincs többé. Mégis ilyenkor, Halottak napján úgy érezhetjük, hogy mindig velünk lesznek a szeretteink, akikre ma valószínűleg a megszokottnál is többet gondolunk, és ez így van jól.
Mécsesek | Fotó: 123rf.com "Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.”
(Fekete István)
Miért tabu?
A halál a mai világban félelemmel tölti el az embereket, hiszen ezer szállal kötődünk az élethez, annyi dolgunk van... El sem tudjuk képzelni, hogy egy napon minket is búcsúztatni fog valaki, és Halottak napján esetleg értünk gyújtja majd a gyertyát. Éppen ezért nem is szívesen beszélünk a halálról. Ha egy idősebb hozzátartozónk próbál mondani valamit arról, hogy mi lesz, ha majd nem lesz..., legyintünk egyet „Jaj, mama, ne is beszéljen ilyesmiről.” Pedig ő csak fel akar készülni és fel akar készíteni minket is arra, amire talán nem is lehet.
Fontos a gyász
Nem csak előtte, hanem utána sem szívesen gondolunk az elmúlásra. Pedig fontos a gyász. Meg kell magadnak engedned, hogy gyászolj! S nemcsak közvetlenül azután, hogy elveszítettél valakit, hanem időről-időre, amikor éppen úgy érzed, hogy hiányzik. Nyugodtan add át magad az érzésnek. Ez annak a folyamatnak a része, amely az elfogadáshoz vezethet, hogy könnyebbek legyenek a mindennapok.
Ahogy ritkul a gyász iránti vágy, a mély szomorúság helyét szentimentális emlékképek töltik majd ki, s egy-egy családi összejövetelnél felidézhetitek ezeket.
„Emlékszel, amikor mentünk gombát szedni, és én elaludtam a papa nyakában?" vagy „amikor kiengedtük a tyúkokat és a mama megkergetett a seprűvel?”
Ahogy telnek-múlnak az évek, azt veszed észre, hogy ha nem is jól eső érzéssel, de könnyebb szívvel gondolsz rájuk, és, ami mindennél fontosabb, örök szeretettel.
