Töltekezz, hogy tölthess – Az énidő nem luxus, hanem szükséglet
A programokkal és teendőkkel telezsúfolt mindennapos forgatagban a csendes egyedüllét iránti vágy sokakban egyre erőteljesebbre duzzadhat.
Korunkban előkelő helyen szerepeltetjük a vitalitást, megállíthatatlanságot, a tetterőt, a buzgóságot. Sőt, már-már elvárás-számba megy a töretlen élénkség, a lendületesség és a manapság sokat hangoztatott produktivitás (termelékenység) megléte. Lesajnáló tekintetek követik a megfáradtakat, a lépéstartásban megbotlottakat. Ha mintegy pihenésre sarkalló külső erőként belénk nyilall a fájdalom, a gyengeségérzés, úgy rögtön a megoldások széles tárháza tárul szemeink elé az aktív mód újbóli felvételére siettetve bennünket. Szerencsére egyre több helyen hívják fel a figyelmünket az énidő, az öngondoskodás fontosságára is, melynek előnyei közül a stresszoldó és önbizalomnövelő hatás bizonyosan megemlítést érdemel.
Az, hogy ki milyen énidős tevékenységben talál örömet és feltöltődést, több tényezőtől is függővé válik (személyiség, érdeklődési kör, mentalitás stb.), a lényeg az önmagunkkal való törődésben és önmagunk feltöltésében található. Ilyenkor érdemes egy olyan időpontot és napszakot választani, amikor ideiglenesen ki tudunk zárni magunk körül minden zavaró, frusztráló tényezőt, és biztosítani tudjuk magunknak a megszakítás nélküli, stresszmentes pihenést és kikapcsolódást.
Mielőtt még lelkiismeret-furdalásunk támadna az ideiglenes elvonulásaink kapcsán, gondoljunk arra, hogy mindez a legkevésbé sem sorolódik a luxusigények körébe. Leginkább arról van szó, hogy amennyiben nincs feltöltött éntartály, az előbb-utóbb mind a személyes, mind pedig a munkakapcsolatainkra rányomja a bélyegét. Annak érdekében, hogy visszanyerjük életünkbe a kiegyensúlyozottságot, a harmóniát, újra meg kell tanulnunk az optimális és következetes időbeosztást. Tudnunk kell szabályozni, hogy mire mondunk igent, és milyen életvitel mellett kötelezzük el magunkat az egyensúly fenntartása érdekében. Mindez nem időpocsékolás, hanem a szükséges testi és mentális egészség fenntartásának alapfeltétele.
Néhány tipp az énidő bevezetéséhez:
Ha napközben nehezen tudjuk megoldani az elvonulást, akkor inkább keljünk fel húsz-harminc perccel korábban.
Vonuljunk ki a kedvenc parkunkba, sétálóhelyünkre, ahol csodáljuk a természetet, magunkba szívjuk a frissességet, hallgatjuk a madarak trilláját.
Amikor már minden és mindenki elcsendesedett körülöttünk, készítsünk egy kényeztető fürdőt, és mossuk le magunkról a nap fáradalmait.
Egy hűvös fa árnyékában, vagy akár egy szimpatikus kávézóban olvassunk el néhány fejezetet az egyik kedvenc könyvünkből.
Heti egy alkalommal vezessünk be egy technika- és kütyümentes napot – ilyenkor ne internetezzünk, telefonozzunk, tévézzünk.
Próbáljuk ki a masszázsban rejlő gyógyító erőt.
Kóstoljunk bele egy számunkra új, felüdítő hobbiba – pl. festés, varrás, barkácsolás stb.
Amennyiben nagy örömünket leljük a kreatív tevékenységekben, esetleg kipróbálhatjuk a bútorfelújítást is.
Hallgassunk klasszikus zenét.
Meditáljunk.
Jógázzunk.
Sétáltassuk meg a kutyánkat.
Bármelyik testre szabott tevékenységet is választjuk, idővel megtanulunk örömet lelni a csendes egyedüllétben, és a tudatosan beütemezett, minőségi „me time” (énidő) által nyújtott pillanatokban feltöltjük a kiapadt “éntartályunkat”. Ezzel a hozzáállással megkímélhetjük magunkat a test- és lélekromboló feszültségtől, migréntől, hangulatingadozásoktól, alulmotiváltságtól. Idővel életünk minden területén tapasztalni fogjuk az énidő hatására bekövetkezett pozitív irányú változásokat.
