Miért hiszik pont a hülyék magukról, hogy mindent tudnak?
Biztosan te is találkoztál már olyan emberrel, aki teljesen meg van győződve róla, hogy mindentudó és mindenben neki kell, hogy igaza legyen, akkor is, ha tízből nyolcszor nincs így, de tulajdonképpen fel sem tűnik neki. Elgondolkoztál már azon, hogy miért van ez?
Rögtön egy angol és egy magyar idézet is eszembe jut. Ignorance is bliss - Thomas Gray írásából gyakorlatilag szállóigévé vált, azt jelenti, hogy néha jó is az embernek, ha nem tud mindenről. A másikat pedig a megboldogult Népszabadság aulájában hallottam a liftnél, még gyakornokként, éppen vártam valakire: Minél butább valaki, annál boldogabb. Sajnos ebben lehet valami..., mindkét idézetnek van igazság alapja. Néha tényleg jobb, ha nem ismerjük a részleteket, és bizony, minél több mindenről szerzünk tudomást a világban, annál boldogtalanabbak tudunk lenni... Ugyanakkor érdemes azért bővíteni az ismereteinket, hogy ne legyenek vakfoltok a tudásunkban, főleg olyan területen, amiben "szakértőnek" hisszük magunkat...
No de minek köszönhető az a jelenség, hogy minél hülyébb valaki, annál okosabbnak képzeli magát, és annál nehezebb meggyőzni az elképzeléseinek az ellenkezőjéről...? Természetesen erre is van egy kutatás.
Az igazság az, hogy minél több mindenben vagyunk jártasak, annál jobb eséllyel tudjuk eldönteni, hogy szükséges-e segítséget kérnünk valamiben, vagy egyedül is menni fog. Egyformán jók nem lehetünk mindenben, az okos ember azonban tudja, hogy mikor és hova kell fordulni segítségért... A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy gyakran túlbecsüljük a saját képességeinket, és egészen nehezen állapítjuk meg, hogy mikor lenne jobb inkább tanácsot kérni valakitől. Ez az úgy nevezett Dunning-Kruger-hatás, és mindenkit érint.
Száznál is több tanulmány készült arról, hogy milyen sokan hiszik magukat jobbnak másoknál. A legjobban talán az mutatja meg a jelenség létezését, hogy egy amerikai tanulmányban a megkérdezettek 88%-a állította azt, hogy jobb sofőr az átlagnál. Ezek szerint 12% reprezentálná az átlagot? Kötve hiszem. :) A legérdekesebb pedig az, hogy a gyatrán teljesítő egyének szívesen titulálják magukat profiknak.
Hogy miért van ez így? Olyan tudásbeli hiányosságokkal rendelkeznek legtöbben, amelyet észre sem vesznek, és mivel nem veszik észre, nincsenek tudatában a hiányosságnak, ezért fel sem ismerik, hogy tévednek. Ők azt úgy tudják, szóval az úgy van. Pont.
Dunning és Kruger - akikről a jelenséget elnevezték - 1999-ben írt először a felfedezésükről. Logikus, amire jutottak: bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy hiányos vagy éppen rossz tudása miatt nem ismeri fel a saját hibáját. Ez előfordul. A gyenge teljesítmény fokozódik azonban, ha sok területen lép fel a hiányosság, hibát hibára halmoznak, rossz döntéseket hoznak, majd a hiányosságot fel sem ismerik, hiszen hiányzik a szakértelem, segítséget sem kérnek, mert nem is sejtik, hogy a tudásukban fekete foltok vannak.
Van egy másik csoport is, aki kifejezetten a szakértője valaminek, de hibákat ők is elkövetnek. Mégpedig azzal, hogy azt gondolják, amit ők tudnak, azzal más is tisztában van. Ha valaki nagyon kompetens valamiben, néha fel sem ismeri, hogy ő mennyire profi, és alulértékeli magát.
Honnan tudjuk akkor, hogy tulajdonképpen mennyire vagyunk szakértői valaminek vagy az ellenkezője, mennyire vagyunk hülyék valamihez, ha fel sem ismerjük? Figyeljük az emberek visszajelzéseire, és ne zárkózzunk el attól, hogy meghallgassuk és tényleg végig hallgassuk azt, amit a másik mond. Ezenkívül az élethosszig tartó tanulás legyen az életcélunk, így folyamatosan csökkenthetjük a hiányosságainkat - melyeket addig lehet, hogy észre sem vettünk. Mindig tanulhatunk valami újat!
Forrás: ted.com
