Énidő és közös idő – Így teremts egyensúlyt!
Míg a szüleink, nagyszüleink idejében ismeretlen fogalom volt az énidő, és a családdal, gyerekkel töltött időre, tevékenységekre sem „görcsöltek rá”, jutott, amennyi jutott, addig manapság igenis fontos, hogy erre odafigyeljünk. Mind a magunk, mind a családdal töltött időre. De mégis, hogyan találjuk meg az egyensúlyt a kettő között?
Mondhatnánk, hogy az énidő-családi idő csak amolyan úri hóbort, a modern világ „vívmánya”, de a rohanó mindennapokban igenis szükségünk van arra, hogy szakítsunk időt egymásra és magunkra is.
Tervezd meg a közös időt is!
Akárcsak egy munkahelyi megbeszélést, a családi programokat is érdemes előre beírni a naptárba. Így mindenki számít rá, és nem sodródunk bele a „majd lesz valami” káoszába.
Kommunikáljatok nyíltan az igényekről!
Beszélgessetek arról, kinek mennyi énidőre van szüksége – és hogy ezt hogyan lehet biztosítani egymásnak bűntudatkeltés nélkül.
Tervezzetek közös, de rugalmas programokat!
Egy közös főzés vagy séta legyen laza, hogy közben mindenki önmaga maradhat, de mégis együtt van a család.
Vezessétek be az „énidő-idősávokat”!
Heti rendszerességgel legyen egy-egy fix időpont, amikor minden családtag a saját dolgával foglalkozhat – olvasás, zene, séta, sorozat, csend.
Legyen „együtt-lét” nyomás nélkül!
Ne legyen minden közös idő „extra” – néha egy sima közös reggeli vagy esti társasozás is pont elég, hogy erősítse a kapcsolatot.
Tiszteljétek egymás határait!
Ha valaki jelezte, hogy most egyedüllétre van szüksége, ne vegyétek személyeskedésnek – mindenkinek szüksége van töltődésre.
Közös cél, külön út is lehet!
Ha például mindenki szeret sportolni, lehet, hogy anya jógázik, apa fut, a gyerek pedig focizik – majd utána együtt beszélitek meg, kinek milyen volt.
Néha az is együttlét, ha mindenki csendben van!
Nem kell mindig beszélni vagy játszani – egy-egy „csendes együttlét” is mély kapcsolatot tud építeni.
Ne feledd: a kiegyensúlyozott szülő, partner vagy gyerek ad a legtöbbet!
Az önmagára figyelő ember jobban tud jelen lenni mások számára is.
Tartsatok rendszeresen „családi szintfelmérőt”!
Üljetek le havonta egyszer, és nézzétek át: kinek mi hiányzott, miből volt túl sok, és mi működött jól. Közösen alakíthatjátok a dinamikát!
