Túlvagyunk a nyáron, és a forró évszakkal együtt a nyári szerelmek is véget értek. Az a szerelem, ami felemel, fent is tart, majd hirtelen elenged és Te csak zuhansz, zuhansz, aztán egyszer csak földet érsz, ám ez sem sokkal kellemesebb. Aztán darabjaidra hullva felkászálódsz, és folytatod tovább az életet.
Az a bizonyos nagybetűvel szedett, a személyes naptárakban pirosan virító nap, amire az általános elképzelések szerint a legtöbb lány már kiskorától készül, minden kultúrában sorsfordító eseményként van kitüntetve. Ez a házasságkötés, az egybekelés napja. A mesébe illő, holtomiglan-holtodiglan fogadalmakkal teleszőtt szertartást kikerülhetetlenül követik a gyakran lekicsinylően szürkének titulált hétköznapi történések.
Egy boldog párkapcsolathoz a szerelmen, tiszteleten, a másik elfogadásán kívül még egy nagyon fontos dolog kell: a kompromisszumkészség! De mindig mindenben, 100 %-ig engednünk kell a másik félnek? Esetleg teljesen alárendelni magunkat a társunk akaratának? Hát, ez sem minden esetben állja meg a helyét!
Az ember alapvetően társas lény, ám vannak olyan rövidebb vagy hosszabb időszakok, amikor kénytelenek vagyunk egyedül, társ nélkül tölteni a napjainkat. Egy szakítás, válás sok esetben megoldás, ám lelkünket mindenképpen megtépázzák a történések.
Míg mások a megszokást, a rosszabb értelemben vett állandóságot, esetleg az unalmat látják egy hosszú kapcsolatban, addig sokakat egyáltalán nem rettent el annak kiszámíthatósága, megbízhatósága. Sőt, ők képesek ezeknek a „szürke” hétköznapoknak is a humoros oldalát nézni!
Az elsőre mindenki emlékszik, hiszen (jó esetben és jó értelemben) felejthetetlen. Aztán még jön néhány, talán mindegyik kellemes, ám akad köztük olyan is, ami a feledés homályába vész. És bőven lesz majd, amit nem felejtünk!
Vannak, nem is kevesen, akik esetében egyszerűen érthetetlen, miért nem sikerült még megtalálniuk a másik felüket. Mert minden tökéletes rajta, benne, valamiért mégsem akar összejönni a dolog. És sajnos mindezek ellenére megeshet, a hiba éppen az ő készülékében van.
Dübörög a nyár, és hamarosan érkezik a mindent és mindenkit is megizzasztó kánikulai éjszakák. Ha a magas éjszakai hőmérséklet nem lenne elég indok számodra, hogy kissé lengébben öltözz az alváshoz, mondunk Neked még egy párat, hogy miért nem érdemes éjjelente pizsama és hálóing után kutatnod!
Mielőtt rátérnénk erre az izgalmas témára, mindenképpen érdemes elgondolkodni azon, hogy mi is lehetett a házasság eredeti funkciója, miben nyilvánult meg a rendeltetése.
Habár a házassági kapcsolat alapja az egyéni kémia és az egymás iránti vonzalom, a mindennapok boldogsága a pár tagjainak összhangjáról és kapcsolat minőségétől függ. Amikor porszem kerül a gépezetbe, az különböző reakciókat tud kiváltani a szerelmesekből, ami akár a kapcsolat végét is jelentheti
Nem minden szerelem végződik happy end-del. Mert vannak olyan szerelmek, amiknek csupán néhány hét, hónap, esetleg egy nyár jut. És ebben az életben már nem, talán egy következőben folytatódnak majd.
A házasság világnapját február második vasárnapján, immár több mint 40 éve ünneplik világszerte. Idén ez a nap február 12. napjára esik. A világnap célja a házasság népszerűsítése, annak bemutatása, hogy létezhet jó, tartós és boldog házasság két ember között. Továbbá célja felhívni a figyelmet az emberi társadalom alapegységére, a család formájára.
Felmerülhet bennünk a kérdés: vajon a párkapcsolatban élni jobban működő szövetség, mint a házasság? A mai társadalomban sok minden adhat okot aggodalomra, így egyre több az olyan pár, akik nem tartják feltétlenül fontosnak a papírt a közös élethez.
Egy pár életében az összeköltözés hatalmas mérföldkőnek számít. Vannak, akik nem sokat teketóriáznak a dologgal, a megismerkedés után nem sokkal már egy fedél alatt is élnek. Mások pedig húzzák egy ideig, mert nincs hova, vagy éppen kivárják a megfelelő időszakot.
1939-ben egy Dr. Crane nevű orvos arra szeretett volna választ kapni, hogy mi a boldog házasság titka, éppen ezért összeállított egy - napjainkban már néhol viccesnek ható - kérdéssort, ami alapján a férjek és a feleségek (pozitív és negatív irányban is) pontozhatták egymást.
Ugyan közhelyes, de az életben a legfontosabb dolgok sokszor magától értetődőnek tűnnek és bizonyos szempontból ingyen vannak. Ilyen az egészségünk, vagy éppen az, hogy megtaláljuk a másik felünket, életünk szerelmét.
Megismerkedéskor általában nemigen tudni, mi lesz egy találkozásból: futó kaland, fájdalmas szakítás vagy örök szerelem. Aztán, ahogy megy előre az idő, körvonalazódik a dolog, lassan kiderül, merre is haladunk. Nagyobb, és kisebb mérföldkövekhez érkezünk.
A válások zöme tárgyalótermekben zajló háborúvá válik, és a felek súlyos összegeket költenek az ügyvédeikre. A vitás válás helyett, lelki világunk és pénzügyi helyzetünk is megköszöni, ha békésen és külső közreműködő nélkül oldjuk meg a kapcsolat jogi rendezését.
Milyen kedves gesztus volt szerelmes tiniként minden hónap-, sőt hétfordulót megünnepelni valami kis aprósággal! Aztán teltek az évek és a hetekből hosszú évtizedek lettek. Jó, ha az ember 5 vagy 10 évente rendesen meg tud emlékezni élete egyik nagy napjáról… de nem kevés ez a gyakoriság?
Akár friss egy kapcsolat, akár már van benne néhány év, mindenképpen igaz rá, hogy meg kell dolgozni a boldogságáért. Persze, az elején még viszonylag könnyű, hajtja az embert a kíváncsiság, a másik minden téren történő felfedezése. Ám később sem szabad hagynunk, hogy ellaposodjon a szerelmünk.