A hétköznapok rohanásában megesik, hogy az ember azzal nem tud foglalkozni, akivel szeretne: a szerelmével. Minden napra akad valami tennivaló, nem egyszer azt is nehézkes megbeszélni, kivel mi történt aznap. Ezen jó lenne változtatni!
Egy kapcsolat elején, a rózsaszín ködben úszva el sem tudjuk képzelni, hogy valaha is lesz összetűzésünk a párunkkal. Aztán ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, kerülnek felszínre az apróságok. De nincs is ezzel probléma, hiszen sokszor a konfliktus akár építő jellegű is lehet.
A berögzült szokásokkal az a baj, hogy egyrészt nehezen szabadulunk tőlük, másrészt sokszor azt sem vesszük észre, hogy nem mindig válnak éppen a javunkra ezek. Ha már a felismerés megvan, hogy min kell változtatnunk, az már fél siker.
Tudjuk, sokan nem szívlelik ezt a legkevésbé sem magyar „ünnepet”, de sokszor a legnagyobb Valentin-nap ellenesek is beadják a derekukat és meglepik szerelmüket egy kis aprósággal. Hogy idén az erősebbik nem képviselői sem maradjanak ki a „szórásból”, lepjük meg őket valami igazán különlegessel!
Akár minket gyötör, akár gyermekünk, unokánk szenved a szerelmi bánattól, kétségkívül nehéz helyzettel nézünk szembe. Mit mondjunk a szenvedőnek, vagy éppen mivel vigasztaljuk magunkat egy ilyen szituációban?
Habár a május idén elég ősziesre sikeredett, azért az esküvői szezon sikeresen elindult. Nincs hétvége, hogy ne hallanánk dudaszót a közeli utcák valamelyikéből, ne látnánk egy vidám nászmenetet, vagy éppen ne csodálhatnánk meg egy szépséges menyasszonyt!
Még fiatalabb koromban igyekeztem szinte minden szál rózsát megőrizni, amit a kedvesemtől kaptam. Persze, próbáltam odafigyelni, hogy szépen sikerüljön a szárítás, ez sajnos nem mindig jött össze, így volt olyan példány, amiktől meg kellett válnom.
Egy tanárom egyszer azt mondta, a párunknak nem feltétlenül kell tudnia rólunk mindent. Akkor, fiatalként, párkapcsolati tapasztalat nélkül azt gondoltam, ez butaság, hiszen ha valakit szeretek, együtt vagyok vele, szeretném, ha mindent tudna rólam.
Bizony, nem mindenki van odáig a Valentin napért és az azt övező szívecskés, cukimacis, rózsás, szerelmes dalos, szerelmes filmes, az ellenzők szerint nyálas, a szerelmesek ünnepét éltetők szerint szívet melengető rákészülés iránt. Ha Te sem tartozol a Valentin rajongók közé, görgess tovább!
Az ellenzők hiába várták, idén is lesz! Ebben az évben sem ússzuk meg cuki szívecskék, édes plüssmacik, szerelmes filmek, még szerelmesebb dalok, egymásnak a szerelmet a közösségi oldalunkon bizonygató párocskák nélkül. Szóval, közeleg a Valentin, és az ő napja!
Ha szerelmesek vagyunk, jó ideig a föld felett lebegünk 2 méterrel, és hajlamosak vagyunk kisebb vagy nagyobb őrültségeket is véghezvinni a legcsodálatosabb érzés hevében. Ez igaz jó, és sajnos rossz értelemben is…
Szegény teremtés koronái, néha azért nehéz lehet nekik velünk, nőkkel!:-) Ugyan meglenni nem tudnának nélkülünk (mi sem nélkülük, és ez így van jól:-)), de sokszor örülnének, ha használati utasítást is mellékeltek volna hozzánk.
Ugyan nem vittük túlzásba a babánk megérkezésének bejelentése körüli „hajcihőt”, azért igyekeztünk megadni a módját. Az úton lévő apróság egy-egy képeslappal, és pár sorral tudatta az illetékesekkel: nemsokára érkezik és kő kövön nem marad!:-) Szívünknek kedves módja volt ez a gólyahír közlésére, de vannak ennél kreatívabb módszerek is.
Még a legjobban működő párkapcsolatokban is előfordulhatnak kisebb-nagyobb hullámvölgyek. Talán néha nem is rossz, hiszen így megtanuljuk újra értékelni a másikat. Persze, azért ellennénk ezek nélkül a problémás időszakok nélkül is. Csak oldódjon meg gyorsan… nagyon gyorsan.
Közeleg a nyár, sűrűsödnek az esküvők. Ilyenkor szokás, hogy a fiatal házasulók közös életének megindításához a menyasszonytánc keretében a meghívott vendégek nászajándékként pénzbeli támogatást nyújtanak. Felmerül a kérdés, hogy az így kapott vagyon, vajon a felek közös, vagy külön vagyonába tartozónak minősül-e?
Májusban már javában tombol az esküvői szezon, az ifjú feleségek, férjek már fellélegezhetnek, hogy sikeresen túl vannak az házasságkötés, lakodalom minden örömteli és kissé húzós, szervezős, idegeskedős időszakán. Másoknak viszont még csak most jön a java…:-)
Mondjuk, én már így áprilisban is igen sűrűn láttam feldíszített, színes szalagokkal ékesített gépjárműveket, amiknek dudája messzire elhallatszott, és örömmel szállították az ifjú párt és a vidám násznépet a ceremónia különböző helyszíneire. Szóval, itt az esküvői szezon, nincs mit tenni!:-)
Ahogy „öregszem” (vagyis inkább tapasztaltabb és bölcsebb leszek:-)), úgy nyer egyre több értelmet a következő, már-már elcsépelt, de nagyon is igaz mondás, miszerint: a férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról érkeztek. Néha mintha tényleg két teljesen más világ lenne a két nem…
Bizony, itt van, megérkezett, a madarak csicseregnek, a fák lassan visszanövesztik lombkoronájukat, a virágok illatoznak, a méhek döngicsélnek, az emberek szerelembe esnek. Van, aki újra ugyanabba, aki mellett ébred már tízen-, húszonsok éve, és akad, akinek az új tavasz új szerelmet is hoz!
Minden virág gyönyörű, minden virág illatos és mi, nők, minden virágnak örülünk. Az viszont kétségtelen, hogy sokunkat egy szál rózsával a legkönnyebb levenni a lábunkról. Mondjuk, ha még vörös színben is pompázik az gyönyörűség, akkor aztán biztos a siker nálunk.