Minden nő rémálma az első olyan állásinterjú, amelyre kisgyermeke születése után kerül sor. Ez nem is csoda, hiszen rengeteg előítélettel kell szembenéznie azoknak a munkavállalóknak, akik gyermekszülés után szeretnének visszatérni a „régi” kerékvágásba. De a hátrányból előnyt is kovácsolhatnánk!
A következő bekezdésekben egy sajnos egyre aktuálisabb probléma felszínét kezdjük el kapargatni. Amint az nemrégiben több esetben is kiderült, a kiskamaszok közül sokan azért szöknek meg vagy kísérelnek meg öngyilkosságot, mert nem tudják tovább elviselni társaik verbális és fizikai bántalmazását!
Még ha a kisgyerekes lét sokszor egyszerűnek, könnyednek tűnik külső szemlélőként, vannak napok, amikor az anyukák is elfáradnak, és lepihennek néhány percre a kanapén, vagy csak elméláznak. Vagyis csak lepihennének, és elméláznának, mert persze a családi szeretet ilyenkor is körülveszi őket!
Egy csalódás után mindig nehéz az újrakezdés. Ha túl korán próbálkozunk, félő, hogy volt partnerünkhöz hasonlítjuk a randipartnerünket, vagy túl sokat beszélünk róla. Tovább nehezíti a helyzetet, ha előző kapcsolatunkból származó kisgyermeket is el kell fogadtatnunk új párunkkal.
Azt hiszem, a pályaválasztással kapcsolatban a legkönnyebb dolgunk valamikor óvodás, kisiskolás korunkban volt. Mert bárki kérdezte, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel?”, azonnal tudtuk mindannyian: rendőr, tűzoltó, kukás, énekes, tanár, nagyjából heti váltásban. Kár, hogy ez a magabiztosság 18 éves korunkra elillant.:-)
Te is olyan (nagy)szülő vagy, aki alig tud egy percet is önmagára szánni, mert a gyermeked/unokád folyamatosan rajtad lóg? Vagy éppen ellenkezőleg, a gyermeked mindig a másik szülőjéért kiált, hogy lássa el vagy oldja meg a problémákat? Hogy ne érezd magad hanyagolva, tegyél ellene!
Van az úgy, hogy semmi sem sikerül. Már a reggeli szendvics elkészítésénél is akadályokba ütközöl, sőt, annak elfogyasztása sem problémamentes. Mert biztos, hogy pont aznap eszed le magad valamivel. Vagy éppen az ebéd elkészítésénél ütközöl akadályokba? Kész szerencse, hogy minden apró problémára van valamilyen szuper megoldás.
Anyák napjához közeledvén igyekszem összeszedni a gondolataimat, mi mindent jelent nekem ez az ünnep. Fontos volt gyermekkoromban, kamaszként, fiatalként is, amikor az anyukámat, nagymamámat köszöntöttem. De mióta a másik oldalon is állok, vagyis anyuka vagyok, egy kicsit más jelentőséggel bír.
A napi mókuskerék könnyedén be tudja darálni az embert, és hajlamosak vagyunk az életet nem éppen a napos oldaláról szemlélni. Ilyenkor bármi, ami örömet okoz, jó kapaszkodó, és kitől tanulhatnánk meg jobban, hogyan derítsük magunkat jó kedvre, mint a boldogság földi kis helytartóitól, a gyerekektől!
Van az úgy, hogy valamit annyira megtervezel, kitalálsz és elméletben tényleg nagyon jó ötletnek tűnik, hogy aztán el sem tudod képzelni, hogy bármi hiba csússzon a gépezetbe, és az egész ne úgy süljön el, ahogy azt Te szeretted volna. Nos, a lenti videók főszereplői és kitervelői pontosan átérzik ezt a helyzetet.
Az egyszer biztos, hogy ha az ember szülő lesz, bizony megindul az állandó agyalás, kreatívkodás, ügyeskedés. Hol egy veszekedést kell villámgyorsan megoldani, hol a leleményes anya és apa logisztikai feladatokat old meg. Mindeközben pedig figyel gyermekei kiegyensúlyozott lelki és testi fejlődésére.:-)
A szülői lét sajátos kihívása az utódokat úgy felnevelni a maximális támogatásunkkal, hogy a folyton változó életkori sajátosságokból fakadó kíváncsiság is ki legyen elégítve, miközben a gyermek biztonsága mindvégig garantált. Habár az otthonunktól távol kevésbé van befolyásunk a dolgokra, addig az otthoni környezetben jelentősen mérsékelhető a sérülés kockázata.
Ha már itt az új év, és tele vagyunk tervekkel, miért ne szerepelhetne ezek között néhány lakberendezési ötlet is? Régóta tervezed, hogy felújítod a gyerkőc szobáját, de valamiért eddig mégsem sikerült megvalósítanod? Időt már szakítottál rá, de ötlet híján vagy? Nyugi, még semmi sincs veszve!
Még emlékszem, első alkalommal kicsit aggódva hagytam otthon elsőszülött gyermekünket a még friss apukával, kettesben. Vajon tudja majd, mit kell tenni, ha sír? Ha éhes? Ha hiányzom neki? Mondanom sem kell, körülbelül fel sem tűnt, hogy elmentem otthonról.:-)
Hiába kezdődik szinte minden mondat az anya szóval hosszú éveken át, ha megszólal a gyerek, az apukák akkor se érezzék “másodlagosnak” magukat! A napi szintű ápolás és nevelés általában a nőkre hárul, így nem csoda, ha a gyerek az anyához fordul elsősorban az ilyen igényei kiegyenlítéséhez. De apa is nélkülözhetetlen, csak más aspektusban!
Akár friss egy kapcsolat, akár már van benne néhány év, mindenképpen igaz rá, hogy meg kell dolgozni a boldogságáért. Persze, az elején még viszonylag könnyű, hajtja az embert a kíváncsiság, a másik minden téren történő felfedezése. Ám később sem szabad hagynunk, hogy ellaposodjon a szerelmünk.
Ikres anyukának lenni különleges, felemelő, és olykor-olykor nagyon is földbe döngölő. Csodálatos látni, hogyan fejlődik a két csöppség egymás mellett, de a nap végére az egyszeri ikres anyuka sokszor érzi úgy, nézni sem bír, nemhogy látni.:-)
Tanuljon is, mozogjon is és fejlessze például a kézügyességét is, de hová fér bele a játék és a pihenés? Természetes, ha a gyereknek néha nincs kedve vagy energiája a heti rutin minden egyes pontjához. Azonban vegyük észre, ha ezek a panaszkodások rendszeressé válnak, hovatovább a teljesítmény rovására is mennek!
Ha mi, felnőttek nem is tudjuk nyáron sem elhagyni az íróasztal „csábító” közegét, a gyerkőcök „munkapadja” ilyenkor „nyári álomra” szenderül. Ám ha déli forróságban inkább behúzódunk a házba, lakásba, és nincs mivel elütni az időt, uccu neki, rakjunk rendet az íróasztalokon!
Végre, végre és végre! Itt a nyár, a strandszezon! Örül ennek mindenki, kicsi, nagy, öreg, fiatal egyaránt. Idén is lesznek olyanok, akik életükben először látnak vízpartot, habár még igazán azt sem tudják, mi az. Ők a család legifjabb tagjai, akik nem mindig fogadják kitörő örömmel, hogy ők is részesei a családi strandolásnak!