A január mindig egy kicsit lassabb, nehezebb és sokszor csendesebben indul – nemcsak nekünk, felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is. Az ünnepek után minden olyan puha és kényelmes volt: későbbi lefekvés, több játék, több mesenézés, nagy családi együttlétek és persze a gondtalan napok ritmusa.
Sokan gondolják úgy, hogy a házimunka kizárólag a felnőttek dolga, a gyerekeknek pedig „ráérnek még” besegíteni. Pedig a közös otthoni feladatok nemcsak a rendről szólnak, hanem fontos nevelési eszközök is.
Az újév a gyerekek számára is tele van tervekkel: jobban tanulni, türelmesebbnek lenni, sportolni vagy épp hamarabb rendet rakni a szobában. A lelkesedés január elején még hatalmas, de valljuk be, náluk is gyorsan jöhet a kedvvesztés. Ilyenkor jönnek jól azok a mesék, amelyek játékosan, mégis erős üzenetekkel mutatják meg, hogy a kitartás igenis menő dolog.
A karácsonyi készülődés nemcsak a sütés-főzésről, takarításról és ajándékvásárlásról szólhat, hanem arról is, hogy a gyerekek igazán részesei legyenek az ünnepi varázsnak. Sőt, a kicsik számára ez az időszak tele van csodával, izgalommal és olyan apró pillanatokkal, amelyekből egy életre szóló emlékek születhetnek.
Ősszel, amikor a napok rövidebbek, a reggelek pedig egyre hűvösebbek, sok szülő tapasztalhatja, hogy egy kicsit kimerültebb, fáradtabb, vagy épp ingerlékenyebb a megszokottnál. Az iskolakezdés, a különórák, a házimunka és a munka összehangolása gyakran elég stresszes lehet, és ilyenkor könnyen észrevétlenül kialakulhat a szülői kiégés.
Az iskolaidőszak beköszöntével a legtöbb család élete hirtelen sokkal zsúfoltabbá válik. A szülők igyekeznek helytállni a munkahelyükön, miközben a gyerekek órarendjét, különóráit, házi feladatait is kézben kell tartani. Emellett ott vannak a háztartási teendők, a bevásárlás, és persze jó lenne arra is időt szánni, hogy együtt lehessen a család.
A nyár végének közeledtével sok kamaszban egyre nagyobb szorongás ébred az iskolakezdés miatt. Míg a felnőttek gyakran nosztalgiával gondolnak vissza a sulis évekre, addig a tiniknek ez az időszak tele lehet stresszel, bizonytalansággal, vagy akár félelemmel is.
„Anyaaa, unatkozooom!” – ismerős mondat? Sok szülő rögtön kapkodni kezd: játékot keres, programot ajánl, képernyőt kapcsol. Pedig az unalom nem ellenség. Sőt! A gyerekkori unalom a belső világ felfedezésének, a kreatív gondolkodásnak és az önálló problémamegoldásnak az egyik legtermészetesebb kiindulópontja.
Míg a szüleink, nagyszüleink idejében ismeretlen fogalom volt az énidő, és a családdal, gyerekkel töltött időre, tevékenységekre sem „görcsöltek rá”, jutott, amennyi jutott, addig manapság igenis fontos, hogy erre odafigyeljünk. Mind a magunk, mind a családdal töltött időre. De mégis, hogyan találjuk meg az egyensúlyt a kettő között?
Vajon miért fordul elő még mindig, hogy a háztartási feladatok zöme egyetlen ember – sok esetben az édesanya – vállára nehezedik? A mosás, főzés, pakolás, porszívózás, bevásárlás, rendrakás... ezek a háttérben zajló mindennapi teendők nem tűnnek látványosnak, de elmaradásuk szinte azonnal érzékelhető.
A nyári szünet sok gyerek számára a szabadság, a kaland és a pihenés ideje – de szülőként gyakran halljuk a jól ismert mondatot: „Anya, unatkozom!” Ilyenkor sokan megijednek, hogy valamit rosszul csinálnak, mert a gyerek „nem elfoglalt”. Pedig az unatkozás nem feltétlenül probléma – sőt, bizonyos szempontból kifejezetten hasznos.
A gyereknevelés egy életünk végéig tartó „feladat”, és hogy jól csináljuk-e, az igazából csak akkor derül ki, amikor már felnőtt a gyermekünk. Nyilván mindannyian becsületes, talpraesett, okos, ügyes, kedves felnőttnek szeretnénk látni a gyerkőceiket. Van ehhez valami tuti recept?
A szülőség olyan, mint egy valóságshow, csak itt nincs forgatókönyv, és a díj egy nyugodt éjszaka – ami ritkán jön össze. Amint megszületik a gyermeked, az életed egy végtelen kalandparkká válik, ahol hullámvasutakon száguldasz az öröm és a káosz között.
Szülőként hatalmas felelősségünk van abban, hogy gyermekeinket milyen értékekre tanítjuk. Mégis hogyan érhetjük el azt, hogy amellett, hogy toleráns emberekké válnak, valóban nyitott szívvel forduljanak mások felé? A válasz egyszerű: jó példát kell mutatnunk!
Amikor egy baba érkezik egy pár életébe, az mindent megváltoztat. Az újdonsült szülők számára az élet hirtelen a pici körül forog, és a mindennapok dinamikája teljesen átalakul. A korábbi kettős helyét felváltja a hármas egység, ahol az alvás, a pihenés, és a közös idő mind ritka kincs lesz.
A szülőség az egyik legszebb, de egyben legnagyobb kihívást jelentő feladat az életben. Gyermeket nevelni azt jelenti, hogy egy apró, sebezhető életet kísérünk végig a felnőtté válás útján, annak minden örömével és nehézségével együtt.
Kevés olyan értékes kapcsolattípus létezik, amiről kijelenthető, hogy egy életen át tart; ám a szülő-gyermek kapcsolat bizony ilyen. Noha tény, hogy e különleges kötelékhez tartozók folyamatosan fejlődnek, így az együttélés, illetve az együtt létezés dinamikája is jelentősen átalakul, mégis mindig van egy megtartó erő, ami láthatatlan és szelíd fonállal összefűzi őket.
Az érzelmileg intelligens szülők különleges figyelmet fordítanak arra, hogy ne csak a gyermekeik fizikai, hanem érzelmi szükségleteit is megértsék és támogassák. Képesek felismerni és kezelni a saját és gyermekeik érzelmeit, empátiával közelítenek a konfliktusokhoz, és tudatosan segítik gyermekeiket az érzelmek megértésében és kifejezésében.
Nincs mese, hamarosan indul az új tanév, ami sok gyerkőc, a felnőttség küszöbén álló fiatal számára vízválasztó lehet, hiszen el kell dönteniük, melyik középiskolában, egyetemen folytatják tovább a tanulást, vagy éppen kilépnek a munka világába.
A gyermeki kíváncsiság tündéri, bájos és legyünk csak őszinték: nagyon veszélyes is. Nulla veszélyérzettel indulnak neki a világ felfedezésének az apró kezek és lábak, amik mindent is elérnek, mindent is megfognak és mindenbe is belelépnek. Szóval, minden érzékünk tűhegyes ilyenkor és igyekszünk minden veszélyforrást kiiktatni!