Egy barátság vége… -Miért olyan nehéz elengedni?
Bármennyire nyűg, bármennyire bántott meg, vagy éppen bántottuk meg a másikat, bármennyire távolodtunk el egymástól, bármennyire tudjuk, hogy ez az ismeretség csak egy életszakaszra szólt, fáj, hogy vége. Gyötrődünk, bánt minket, de egyben tudjuk, hogy el kell engednünk. De miért olyan nehéz?
Nem a kapcsolat megszakítása miatt, hiszen tudjuk, hogy manapság legalább olyan könnyű valakit kizárni az életünkből, mint felvenni vele a kapcsolatot. Lelkileg nehéz az elválás, vagyis inkább elszakadás! Vajon mi lehet ennek az oka?
Nem csak a barátság zárul le… Azzal, hogy elengeded azt, akivel régen nagyon is fontosak voltatok egymásnak, nem csak a vele való kapcsolat zárul le, hanem életed egy szakasza. Van, hogy a barátság is addig tart, amíg a buli(zós életszakasz) véget nem ér. Aztán egyszer csak felkapcsolják a villanyt, és Neked sincs már kedved tovább táncolni. De a másik még maradna…
Mert összeköt! Bizony, az a bizonyos múlt, a közös élmények, egymás féltett titkai. És ezt bizony nem olyan könnyű elengedni, vagy éppen feldolgozni azt, hogy eltűnt az egyik legfőbb bizalmasod. Pláne, ha a „szakítás” azért történik, mert az egyik fél elhanyagolja a másikat.
Kinek vagyok fontos? Egy barátság vége sokszor nagyon is hasonlít egy szerelmi kapcsolat végére, ami szintén nem dobja meg az önbizalmunkat, legyen az bármilyen nehéz, esetleg bántalmazó. Így van ez a barátsággal is. Felmerül bennünk rengeteg kérdés: kinek leszek én így fontos? Értékes vagyok-e egyáltalán, ha senki sem bízik bennem? Ez (jó esetben) csupán átmeneti állapot, és a kezdeti sokk után helyén tudjuk kezelni a dolgot! Csak kell egy kis idő, míg összeszedjük magunkat!
