A mai rohanó világban könnyű megfeledkezni önmagunkról, hiszen a napi feladatok és elvárások gyakran teljesen kitöltik az időnket. Pedig a lelki egészségünk ugyanúgy ápolásra szorul, mint a testünk, sőt, sokszor ez adja meg az alapját a mindennapi energiánknak és kiegyensúlyozottságunknak.
Ahogy beköszönt az ősz, sokakat elkap egy kicsit vagy éppen nagyon a melankolikus hangulat. A rövidülő nappalok és a hűvösebb idő miatt gyakran kevesebb energiánk van, és nehezebben találjuk meg a motivációt a mindennapokhoz. Éppen ezért különösen fontos, hogy tudatosan keressük azokat a pillanatokat és tevékenységeket, amelyek feltöltenek bennünket.
A közös vacsora sok családban lassan ritkaságnak számít a rohanó hétköznapok és a különféle elfoglaltságok miatt. Pedig a napi közös étkezés nemcsak a testünket táplálja, hanem a lelkünket és a kapcsolatainkat is erősíti.
A nyár sokszor a rohanásról, a programdömpingről és az állandó pezsgésről szól. Ahogy beköszönt az ősz, a természet is lassít, színei tompulnak, a nappalok rövidülnek – és ez számunkra is egy jelzés lehet. A lelassulás nem lustaság, hanem tudatos figyelem önmagunkra. A testünk és lelkünk is igényli, hogy visszataláljunk a nyugalomhoz, új ritmust vegyünk fel.
Észrevetted már, hogy vannak emberek, akikkel olyan könnyen megy a beszélgetés, mintha mindig is ismertétek volna egymást? Nem tudod megmagyarázni, miért, de egyszerűen jó velük, mellettük, a társaságukban, nemtől, kortól függetlenül. Hogy miért van ez? Mutatjuk!
Az érzelmi stabilitás egy olyan tulajdonság, amit sokan csodálnak, és nem véletlenül: aki kiegyensúlyozott, az nyugodtabban reagál az élet kisebb-nagyobb hullámvölgyeire. Az érzelmileg stabil emberek nem hagyják, hogy a pillanatnyi hangulat teljesen irányítsa őket, még akkor sem, ha éppen stresszes vagy nehéz helyzetben vannak.
Mindannyiunkkal előfordulhat, hogy valaki egy ártatlan megjegyzése vagy egy félreértett helyzet napokra a fejünkben marad. Vannak emberek, akik különösen hajlamosak mindent a szívükre venni – talán mi magunk is közéjük tartozunk.
Az ősz nemcsak a természet átalakulásáról szól, hanem kiváló alkalom arra is, hogy mi magunk is közelebb kerüljünk önmagunkhoz. A hűvösebb esték és a nyugodtabb napok teret adnak az elcsendesedésnek, az önreflexiónak és annak, hogy újra megtanuljuk élvezni az egyedüllétet.
A nyár végének közeledtével sok kamaszban egyre nagyobb szorongás ébred az iskolakezdés miatt. Míg a felnőttek gyakran nosztalgiával gondolnak vissza a sulis évekre, addig a tiniknek ez az időszak tele lehet stresszel, bizonytalansággal, vagy akár félelemmel is.
Megérkezett az ősz – és bár búcsút intettünk a nyárnak, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy véget értek az élmények! Az ősznek is megvan a maga varázsa: a reggelek hűvösebbek, a fények melegebbek, és a levelek szinte versengenek, ki pompázik szebben. Most jön el az igazi bekuckózós időszak, amikor jól esik egy puha takaró alatt megnézni egy filmet, vagy forró kakaóval a kézben elmélyedni egy jó könyvben.
Van valami egészen különleges a nyár végében. Ahogy rövidülnek a nappalok, és a napfény már nem perzsel, csak simogat, úgy lopódzik be lassan a levegőbe egy kis nosztalgia. Még őrizzük a strandolások emlékét, a késő esti beszélgetéseket, a napbarnított bőr érzését… és közben már érezzük, hogy valami új van a küszöbön. Búcsút intünk a nyárnak, de nem szomorúan – inkább hálával a megélt pillanatokért.
Hiába nem várjuk, hiába csukjuk be a szemünket, és nem vagyunk hajlandóak észrevenni azt a néhány megsárgult levelet, a készülődő fecskéket a villanydróton, vagy éppen a rövidülő napokat, attól még közeledik az ősz, méghozzá szélsebesen! De a szeptemberi pörgés nem feltétlenül kell, hogy káosz legyen – egy kis tudatossággal békésebb, kiegyensúlyozottabb átmenetet teremthetsz magadnak és a családodnak.
Van, akinek mindig van egy belső hangja, ami segít dönteni – mások viszont csak később jönnek rá, hogy az a furcsa, megmagyarázhatatlan érzés valójában a megérzésük volt. Az intuíció egy különleges képesség: nem mindenkinél működik egyformán, és nem mindenki van tudatában annak, hogy rendelkezik vele.
Bár sokan rajonganak a nyárért, akadnak szép számmal olyanok is, akik nehezen viselik ezt az évszakot. A perzselő hőség, a folyamatos zaj, a zsúfolt utcák és a vakító napsütés számukra inkább fárasztó, mintsem feltöltő élmény.
A nyugalom sokszor nem kívülről érkezik – nekünk magunknak kell megteremtenünk. A rohanó hétköznapokban, a zajos világban könnyű elveszíteni a belső csendet, de az is biztos: nem lehetetlen visszatalálni hozzá. Ahogy az otthonunkat rendben tartjuk, úgy a lelkünkkel is érdemes foglalkoznunk.
Van, aki csak megérzi a dolgokat. Nem tudja pontosan megmagyarázni, honnan jön az érzés, de valahogy tudja, mi a helyes döntés, merre kell menni, vagy épp kiben bízhat. Ez az intuíció – egyfajta belső iránytű, ami sokszor gyorsabban és pontosabban működik, mint a logika. Akinek erősek a megérzései, azt gyakran „szerencsésnek” tartják, pedig ez nem csak adottság kérdése!
Rendszeresen mozogsz, ami jó és szereted, de valami mégis hiányzik. Jó lenne kipróbálni néhány új mozgásformát, de mégis mit? És igazából idő sincs rá, mert a naptárad már be is telt, minden napra jut valami teendő. Akkor hogyan tovább?
Hogy mi a boldogság titka? Azt nehéz megmondani. Egy biztos: annak folyamatos hajszolása biztosan nem az. Persze, törekedni kell rá, és az sem baj, ha teszünk érte, de rágörcsölni nem szabad. És ami még rosszabb: nem észrevenni a körülöttünk lévő szépet, ami maga a boldogság, vagy annak a legszebb forrása.
A meditáció sokak számára misztikus vagy elérhetetlen szokásnak tűnhet – pedig már napi néhány perc gyakorlás is látványos változásokat hozhat a testi-lelki jóllétben. De mi történik, ha 30 napig minden nap időt szánsz rá?
Bevallom, nem voltam túlságosan odáig, amikor betöltöttem a 40.életévemet. Pedig nincs okom panaszra, mert kisebb dolgokat leszámítva, azért teljes az életem. De valahogy mégis. Mert innentől bizony jön a B oldal. De nincs mit tenni, meg kell barátkozni ezzel is! Mert bizony ennek az oldalnak is megvannak az előnyei.