Ismerős az érzés, amikor egész nap pörgünk, mégis úgy fekszünk le, hogy fejben még mindig a teendőinket soroljuk? Eszünkbe jut egy elintézendő telefonhívás, a befizetendő számla, a gyerek holnapi programja, és persze az is, hogy mit kellene venni vacsorára.
November elején egy kicsit lelassulunk, és több időt szánunk az emlékezésre. Magyarországon ilyenkor virágot viszünk a temetőbe, gyertyát gyújtunk, és felidézzük azok emlékét, akik már nincsenek velünk. A csendes, meghitt pillanatok sok család számára az összetartozást is jelentik.
Van, hogy nem történik semmi különös, mégis azt érezzük, hogy eltelt egy nap anélkül, hogy igazán megéltük volna. A hétköznapok könnyen összefolynak, amikor ugyanazokat a feladatokat végezzük újra és újra. Reggel rohanás, napközben munka, délután intéznivalók, este pedig már csak a kanapéra vágyunk.
Van, hogy ősszel nem is értjük, miért vagyunk türelmetlenebbek a megszokottnál. Reggel nehezebben kelünk fel, délután hamarabb elfáradunk, este pedig már semmihez nincs kedvünk. Közben a napjaink is átrendeződnek.
Vannak, akik már az első hűvösebb reggelen előveszik a vastag zoknit. Másoknak pedig szinte egész ősszel hideg a kezük és a lábuk. Míg valaki pólóban érzi jól magát, mi már a pulóver után nyúlunk. A hideg végtagoknak számos hétköznapi oka lehet.
Nyáron gyakran alig várjuk, hogy végre kimozdulhassunk. Hosszú esték, szabadtéri programok és spontán találkozások töltik meg a napjainkat. Aztán megérkezik az első igazán hűvös este. Hazafelé már jólesik felhúzni a kabátunkat. Otthon pedig egyre vonzóbbnak tűnik a puha takaró és a meleg fényű lámpa.
Kevés dolog tud olyan gyorsan oldani egy feszült helyzetet, mint egy jól időzített nevetés. Egy vicces történet, egy közös poén vagy egy teljesen hétköznapi pillanatból születő családi vicc sokáig emlékezetes maradhat. A közös humor összeköti a családtagokat, mert olyan élményt teremt, amelyben mindenki részt vesz.
Egy otthon illata szinte láthatatlanul hat arra, hogyan érezzük magunkat benne. Ősszel különösen jól esnek a meleg, fűszeres, természetes illatok. Nem feltétlenül kell azonban illatgyertyákhoz vagy mesterséges légfrissítőkhöz nyúlnunk. A konyhában és a természetben is rengeteg lehetőséget találunk.
Reggel még csak elkezdődött a nap, mi pedig máris döntések sorát hoztuk meg. Mit vegyünk fel, mit reggelizzünk, mit csomagoljunk a gyereknek, mikor induljunk el? Aztán jön a munka, ahol újabb és újabb kérdések várnak ránk. Melyik feladat legyen az első? Mikor válaszoljunk az üzenetekre? Mit intézzünk el még ma? Délután pedig következik a vacsora, a bevásárlás, a családi programok és a holnapi nap megszervezése. Nem csoda, ha estére már egy egészen egyszerű választás is fárasztónak tűnik.
A könyvtár sokak fejében még mindig egy csendes, komoly hely. Pedig ma egészen más élmény is lehet belépni egy könyvtár ajtaján. Ősszel különösen jól eshet egy nyugodt délután a könyvek között. Odakint hűvösebb van, bent pedig meleg, csend és rengeteg történet vár.
A nyári reggelek könnyedsége után az ősz első heteiben sokak számára hirtelen nehezebbé válik a felkelés. A nap később kel, a szoba hűvösebb, az ágy pedig valahogy sokkal kényelmesebbnek tűnik. Reggelente lassabban indul be a szervezetünk, és több időre lehet szükségünk ahhoz, hogy igazán felébredjünk.
Egy régi dal néhány másodperc alatt visszarepíthet bennünket egy régi nyárba, egy ismerős sütemény illata pedig egy pillanat alatt a nagymama konyhájába. Egy fénykép, egy helyszín vagy akár egy régen elfeledett dallam olyan emlékeket is előhívhat, amelyekről azt hittük, már rég eltűntek. A nosztalgia éppen ettől olyan különleges: egyszerre lehet benne öröm és egy kis szomorúság. Hiányzik valami, ami már elmúlt, mégis jó érzés újra felidézni.
Szeptemberben valahogy minden egyszerre indul újra. Vége a nyári lazább napoknak, becsengetnek az iskolákban, visszatérünk a megszokott munkarendhez, és hirtelen tele lesz a naptárunk. Közben a reggelek hűvösebbek, egyre később világosodik, este pedig hamarabb sötétedik. Nem csoda, ha a nyár végén sokan nem frissebbnek, hanem éppen fáradtabbnak érzik magukat. Ráadásul a szervezetünknek is időre van szüksége ahhoz, hogy átálljon az új ritmusra.
A szeptember sok családban olyan, mintha egy új fejezet kezdődne. A nyári késői reggeleket felváltják a korai ébredések, az iskolatáska, a házi feladat, az edzések és a sűrűbb hétköznapok. Nemcsak a gyerekeknek kell visszaszokniuk az új ritmushoz, hanem az egész családnak.
Van egy régi pulóver, amit évek óta nem hordunk, mégsem tudjuk kidobni. Vagy egy tárgy, amelyhez egy fontos emlék kapcsolódik, esetleg egy szokás, amelyről pontosan tudjuk, hogy már nem tesz jót nekünk. Mégis nehéz megválni tőle.
Bár a naptári év januárban kezdődik, sokan mégis szeptemberben érzik úgy, hogy új fejezet nyílik az életükben. Amikor beköszönt az első őszi évszak, sokakban ismerős érzés ébred: mintha valami új kezdődne. A nyári szabadságok véget érnek, újra megtelnek az iskolák, felgyorsul a munkahelyi élet, és a hétköznapok visszanyerik megszokott ritmusukat. Bár a naptár szerint az új év még messze van, mégis ilyenkor fogalmazunk meg új célokat, terveket és elhatározásokat. Nem véletlen, hogy sokan szeptembert egyfajta „második újévként” emlegetik.
Ahogy a nyári napsütést fokozatosan felváltják a hűvösebb reggelek és a rövidülő nappalok, sokan azt veszik észre, hogy egyre nehezebben kelnek fel, napközben fáradtabbnak érzik magukat, és estére szinte teljesen elfogy az energiájuk. Ilyenkor gyakran legyintünk egyet, és azt mondjuk: „Biztosan az őszi fáradtság.” De vajon valóban létezik ilyen jelenség, vagy csupán egy közkeletű kifejezésről van szó?
A kirándulásról általában társas programként gondolkodunk. Családdal, barátokkal vagy a párunkkal indulunk útnak, és természetesnek vesszük, hogy az élményt megosztjuk valakivel. Pedig időnként éppen az jelenthet igazi feltöltődést, ha egyedül vágunk neki egy útnak.
A nyárnak van egy furcsa mellékhatása: mire véget ér, valahogy mindenből több lesz otthon. Több kagyló, több rajz, több blokk, több apró emlék és több olyan tárgy, amelyről fogalmunk sincs, miért tettük félre. A nyaralásokról hazahozott emlékek, a gyerekek kincsei és a spontán vásárlások lassan elfoglalják a polcokat.
Szeptember környékén sokan érzik úgy, mintha egyetlen pillanat alatt elfogyott volna a nyári lendület. Reggel nehezebb felkelni, délután hamarabb elfáradunk, és estére sokszor már semmi kedvünk nincs plusz programokhoz. Pedig az ősz eleje még nem feltétlenül jelent kevesebb energiát. A szervezetünknek egyszerűen alkalmazkodnia kell a változó körülményekhez.