Február sokak számára az év egyik legfurcsább hónapja. A karácsony már rég elmúlt, az újévi lendület megkopott, a tavasz pedig még csak ígéret formájában létezik. Kint szürke az idő, bent hosszúak a napok, és valahogy minden lassabban halad.
A rohanó hétköznapokban sokszor csak egymás mellett élünk, nem igazán egymással. Reggel egy gyors „majd beszélünk”, este pedig egy fáradt „milyen napod volt?” marad a kapcsolódásból. Pedig a beszélgetés nem nagy, drámai vallomásokból áll, hanem apró, hétköznapi pillanatokból.
A tél közepe sokak számára az év legnehezebb időszaka. Az ünnepek már mögöttünk vannak, a tavasz pedig még túl messzinek tűnik. A rövid nappalok, a kevés napfény és a folyamatos hideg lassan, de biztosan kimerítik a szervezetet. Ilyenkor gyakran érezzük magunkat fáradtnak, motiválatlannak, és könnyebben kapunk el kisebb-nagyobb fertőzéseket.
Az érzelmi intelligencia sokkal több annál, mint hogy felismerjük, mikor vagyunk boldogok vagy szomorúak. Egyfajta belső iránytű, amely segít eligazodni a kapcsolatainkban, a döntéseinkben és önmagunk megértésében.
Ahogy a testünknek szüksége van a tisztálkodásra, a lelkünknek is fontos a rendszeres „takarítás”. Az érzelmi higiénia napi szokásokkal támogatható, segítve a mentális frissességet, a stressz csökkentését és a belső egyensúly megőrzését.
A zenében régóta visszatérő téma az alkohol, a dohányzás és az ezekhez kapcsolódó laza életérzés – de nem mindig sötét, lecsúszós köntösben. Vannak dalok, amelyek nem moralizálnak, nem ítélkeznek, egyszerűen csak megmutatják az emberi gyarlóságot egy nagy adag humorral és öniróniával.
Sokan már egészen korán megtanuljuk, hogy az érzéseinket címkézzük: van „jó”, amit illik érezni, és van „rossz”, amit jobb elnyomni vagy gyorsan elfelejteni. A félelem, a harag és a megbánás tipikusan azok közé az érzelmek közé tartoznak, amelyeknek rossz a PR-juk, pedig valójában rengeteget tudnak adni nekünk.
Az újév a gyerekek számára is tele van tervekkel: jobban tanulni, türelmesebbnek lenni, sportolni vagy épp hamarabb rendet rakni a szobában. A lelkesedés január elején még hatalmas, de valljuk be, náluk is gyorsan jöhet a kedvvesztés. Ilyenkor jönnek jól azok a mesék, amelyek játékosan, mégis erős üzenetekkel mutatják meg, hogy a kitartás igenis menő dolog.
Az új év eleje mindig tele van lelkesedéssel, nagy elhatározásokkal és friss reményekkel. Ilyenkor könnyű elhinni, hogy most tényleg minden más lesz, és végre betartjuk, amit megfogadtunk. Aztán telnek a hetek, visszatérnek a hétköznapok, és a motiváció bizony hajlamos elcsendesedni.
A téli estéknek van valami különleges, meghitt hangulatuk: az utcák fényben úsznak, a levegő csípős, és valahogy minden egy kicsit lassabb, nyugodtabb. Ilyenkor jólesik bekuckózni, de ugyanennyire izgalmas lehet kimozdulni és felfedezni a tél romantikus oldalát.
Az év eleje sokszor nem a friss lendületről szól, hanem a fáradtságról, a túlcsorduló gondolatokról és az „újra kellene kezdeni” nyomasztó érzéséről. Januárban még velünk van az ünnepek utózaja, miközben már teljes gőzzel pörögnek a hétköznapok.
Januárban valahogy mindenki egy kicsit tiszta lappal szeretne indulni. Új szokások, új célok, új remények – aztán pár hét múlva sokszor jön a kijózanodás. Ilyenkor jólesik emlékeztetni magunkat arra, hogy az újrakezdés nem mindig látványos és nem mindig tökéletes.
A mai gyors tempójú, üzenetfüggő világban sajnos egyre gyakoribb, hogy valaki minden magyarázat nélkül felszívódik az életünkből. Ez a jelenség – a ghosting – nemcsak kellemetlen, de érzelmileg is megterhelő lehet, hiszen hirtelen ott találjuk magunkat kérdésekkel, bizonytalansággal és értetlenséggel.
Az ünnepek előtti, alatti, közötti időszak sokszor inkább tűnik maratonfutásnak, mint békés készülődésnek: ajándéklisták, határidők, teendők, családi egyeztetések és persze a mindennapi munka mellé beszorított „majd este még elintézem” feladatok. Ilyenkor hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy ha megállunk, elmaradunk; ha lelassulunk, még nagyobb káosz vár ránk.
Mind ismerjük azt a december 26-i érzést: a karácsonyi vacsora már csak kedves emlék (meg egy-két maradék a hűtőben), a testünk pihenésért kiált, a lelkünk viszont valami új élményre vágyik. Ilyenkor jön el a tökéletes pillanat egy kicsit lassabb, könnyedebb ünnepi napra, amikor nem kell rohanni, csak élvezni azt, ami épp jól esik.
Az ünnepi időszak sokszor egyszerre áldás és próbatétel: miközben mindenki a meghitt pillanatokat hajszolja, valójában egyre több feladat, elvárás és határidő szorít. Könnyű elveszni a tennivalók listájában, és közben szem elől téveszteni a lényeget: hogy a karácsony nem a tökéletességről, hanem az együtt töltött időről szól.
Az ünnepi időszak általában a családról, a közös vacsorákról és a zsúfolt nappaliról szól – ezért sokan magányosnak érzik magukat, ha decemberben egyedül maradnak. A társadalmi elvárások azt sugallják, hogy ilyenkor csak a nagy, zajos együttlétek a „normálisak”, pedig a csendes, önmagunkkal töltött ünnep is lehet tartalmas, meghitt és gyógyító.
A „ghosting” sajnos ma már annyira elterjedt jelenség, hogy sokaknak nem is kell magyarázni: amikor valaki hirtelen, minden előjel nélkül eltűnik az életedből, egyszerűen felszívódik, mintha soha nem is létezett volna.
Az ünnepi időszak sokszor egyszerre áldás és próbatétel: miközben mindenki a meghitt pillanatokat hajszolja, valójában egyre több feladat, elvárás és határidő szorít. Könnyű elveszni a tennivalók listájában, és közben szem elől téveszteni a lényeget: hogy a karácsony nem a tökéletességről, hanem az együtt töltött időről szól.
Ahogy a nappalok rövidülnek és a hideg bekúszik a mindennapokba, sokan érezzük úgy, hogy legszívesebben már délután négykor ágyba bújnánk. És tudod mit? Tél van, ez teljesen normális. A szervezetünk ugyanis évszakhoz igazodva működik, és a sötét, hideg hónapokban egyszerűen több pihenésre vágyik.