Tócsni, tócsi, beré, lapcsánka - mindegy hogy hívjuk, mindenki szereti!
Ahány ház, annyi név és annyi recept ugyanarra az ételre, egy dolog biztos, hogy közös bennük: a reszelt burgonya. Talán a legelterjedtebb név pedig a tócsni, nevezzük hát így mi is. Kívánjuk neked, hogy legyen, aki a krumplit lereszeli, a többi megy majd magától, mint a karikacsapás.
Az érdekesség kedvéért megkerestük wikipédián, hogy hányféle neve van a tócsninak, - nálunk jelentem: berét. Azt hiszem nem tudnék még egy magyar ételt mondani, amit ennyiféleképpen neveznek:
bandurák, bere, beré, berét, berhe, bramborák, cicedli, cicege, enge-menge, görhöny, hadi rántotta, harula, huláble, kremzli, krumplibaba, krumplimálé, krumpliprósza, lapcsánka, lapotya, lapotyka, lapsi, lepcsánka, lepkepotyi, mackó, macok, matutka, nyist, picskedli, plácki, ragujla, recsege, röstiburgonya, rösztike,[1] siligó, taccs, tócsi, toksa - írja a magyar Wikipédia. Nálatok hogy hívják?
A recept viszont majdnem mindenhol ugyanaz, maximum a méretében van különbség. Akad aki a helyes kis laposkás pogácsákat kedveli, mások meg a palacsinta nagyságú cicegére esküsznek.
Fél kg reszelt burgonyához egy tojást adunk, sóval, fokhagymával és borssal fűszerezzük, majd összekeverjük annyi liszttel, hogy sűrűbb palacsintatésztára emlékeztető keveréket kapjunk. Ezt nem túl forró olajba terítjük - mindenki a neki megfelelő méretben - pirosra sütjük mindkét oldalát, majd tejföllel, fokhagymás tejföllel tálaljuk. Önmagában vagy köretnek is megállja a helyét.
