Amikor beköszönt az ősz, a hideg saláták helyett sokszor valami tartalmasabbra vágyunk. A finom salátákat azonban ilyenkor sem kell száműznünk, elég csupán kicsit átalakítani. A sült zöldségek, gabonák és langyos öntetek már egészen más élményt adnak.
A csirkemáj megosztó alapanyag, pedig megfelelően elkészítve gyors, pénztárcabarát és karakteres fogás lehet.
Kevés fűszernek van olyan intenzív színe és illata, mint a sáfránynak. A világ egyik legdrágább fűszereként tartják számon, ami nem véletlen: a sáfrány a Crocus sativus virágának mindössze három bibeszálából származik, ezeket kézzel kell begyűjteni.
A hajdina nem gabona, mégis úgy használható, mint számos gabonaféle, ráadásul természetesen gluténmentes. Semleges, enyhén diós íze jól illik az őszi sütőtökhöz, együtt pedig remek alapot adnak egy kívül pirult, belül puha fasírthoz. A fokhagymás joghurt frissességet ad mellé, így könnyű ebédként vagy húsmentes vacsoraként is megállja a helyét.
A brownie-ról nem feltétlenül a könnyed desszert jut eszünkbe, pedig néhány alapanyag cseréjével olyan változat is készülhet, amely jobban illeszkedik egy tudatosabb étrendbe.
A sütőtökből nemcsak krémleves vagy köret készülhet. Sütőben pirítva egészen más karaktert kap: a szélei karamellizálódnak, az íze koncentráltabb lesz, és remekül párosítható sós, savanykás és ropogós hozzávalókkal. Feta, fűszeres csicseriborsó és gránátalma kerül mellé, így egy színes, tartalmas, húsmentes őszi fogás születik.
A krumplifőzelék a klasszikus magyar konyha egyik jól ismert étele, de attól még nem kell mindig ugyanúgy elkészíteni. A tejfölös, babérleveles változat helyett ezúttal friss kapor, kevés dijoni mustár és citrom kerül bele. A végeredmény krémes, savanykásan friss és karakteresebb, miközben az alap továbbra is az ismerős burgonya marad.
A szőlő legtöbbször frissen kerül az asztalra, pedig sütve egészen más karaktert kap. A szemek megpuhulnak, levet engednek, a természetes cukortartalmuk pedig koncentráltabbá válik. Ha dióval, fahéjjal és egy kevés mézzel sütjük össze, máris kész egy illatos őszi desszert, amely önmagában is finom, de joghurttal vagy krémes túróval is tálalható.
A füge édes, mézes íze miatt elsőként talán süteményekhez vagy lekvárhoz társítjuk, pedig sós ételekben is remekül működik. Sütés közben a gyümölcs húsa krémesebbé válik, a héja kissé megpirul, a benne lévő természetes cukrok pedig koncentráltabb ízt adnak neki. Egy kevés kecskesajttal, dióval és rozmaringgal párosítva olyan fogás készül belőle, amely egyszerre édes, sós, krémes és ropogós.
A karfiolról talán nem elsőként az izgalmas vacsora jut eszünkbe. Pedig megfelelő fűszerezéssel egészen új arcát mutatja. A sütőben sütve a szélei kellemesen megpirulnak. A belseje közben puha és szaftos marad. Ehhez társul a tahini krémes, enyhén diós íze. Egy kevés citromlé pedig frissességet ad az egész fogásnak.
A szeptember egyik legjobb dolga, hogy a nyár gyümölcsei még velünk maradnak, miközben már megérkeznek az ősz jellegzetes ízei is. A szilva pontosan ilyen átmeneti kedvenc. Édes, kissé savanykás, és fahéjjal párosítva azonnal otthonos hangulatot teremt. A mák különleges íze még karakteresebbé teszi ezt az egyszerű süteményt.
A padlizsán sokkal többre képes, mint hogy rakott étel vagy krém készüljön belőle. Félbevágva, fűszeres töltelékkel megtöltve önálló fogássá válik, ráadásul szinte mindent elbír, amit a hűtőben találunk. Ez a változat paradicsomos-csicseriborsós tölteléket kap, a tetejére pedig feta és ropogós mag kerül.
A lilakáposzta sok konyhában leginkább párolt köretként jelenik meg, pedig ennél jóval izgalmasabb alapanyag. Sütőben sütve kissé karamellizálódik, az alma édessége és a dió ropogóssága pedig egészen új karaktert ad neki. Langyosan salátaként, húsok mellé vagy akár önálló könnyű vacsoraként is megállja a helyét.
A karfiol sokszor csak köretként vagy levesbetétként kerül az asztalra, pedig ennél jóval többet tud. Sütve intenzívebb, enyhén diós ízt kap, krémesítve pedig remek alapja lehet egy tartalmas tésztaszósznak. Ez a recept azoknak is jó választás, akik szeretnének több zöldséget enni, de nem feltétlenül egy újabb párolt köretre vágynak.
A halat nem kell mindig ugyanazzal a néhány fűszerrel megsütni. Egy marék pisztácia, friss zöldfűszerek és egy üde mártás egészen más karaktert ad a vacsorának, miközben az étel továbbra is könnyű marad. A ropogós pisztáciakéreg különösen jól illik a puha, omlós halfiléhez, a sült paradicsom pedig kellemesen édeskés ízt ad mellé.
A burgonyából nemcsak köret vagy rakott étel készülhet. Ha főtt krumplit összedolgozunk tojással és kevés liszttel, egy formázható masszát kapunk, amelyből sütőben ropogós tekercset készíthetünk. A belsejébe spenót, sajt és fokhagyma kerül, így szeletelve is mutatós, ráadásul melegen és langyosan is finom.
A takoyaki Japán egyik legismertebb utcai étele, amelyet különösen Oszakával kapcsolnak össze. A kis, gömb alakú falatok kívül aranybarnára sülnek, belül pedig puhák és krémesek maradnak. Hagyományosan apróra vágott polip kerül a tésztába, de otthon más töltelékkel is elkészíthetjük.
A régi paraszti konyhákban a takarékosság nem trend volt, hanem szükségszerűség. A száraz kenyérnek, a megmaradt zöldségeknek és az egyszerű fűszereknek is helyük volt a következő étkezésben. A kenyérből készült ételek közül az egyik legegyszerűbb a fokhagymás kenyérleves, amely ma is jól mutatja, hogyan lehet néhány alapanyagból tartalmas, melengető fogást készíteni.
Ugyanaz az alapanyag egészen más arcát mutathatja a világ különböző konyháiban. Egy egyszerű burgonya, rizs vagy csicseriborsó lehet köret, leves, főétel vagy akár street food alapja is. Ezúttal a csicseriborsót választjuk, amelyből három ország három teljesen különböző fogását készíthetjük el.
Bemutatjuk a frittatás szendvicset! Hogy mi a frittata? Az olaszok legendás tojáslepénye, amely abban különbözik az omletttől, hogy a prémium feltéteket – zöldségeket, sajtokat, húsokat – beleforgatjuk a tojásba, majd a serpenyős indítás után a sütőben sütjük készre. Az eredmény egy hihetetlenül levegős, vastag és ízgazdag lepény, ami zseniálisan passzol a ropogós héjú pékárukhoz.