Nehezen megy a munka vagy a tanulás? Így könnyebb lesz!
Időnként mindenki tapasztalhatja, hogy kissé megcsappan a motivációja. Ilyenkor csökken a teherbírás és a munkakedv, ami a teljesítményünkben is megmutatkozik. Mit tehetünk? Van, aki ilyen esetekben a „csak csináld!” elvébe kapaszkodik, – jobb híján – hiszen tapasztalata szerint mindez csupán ideiglenes állapotként tartható számon. Van azonban néhány tanulást és munkakedvet ösztönző tipp, melyet kapaszkodóként használhatunk ezekben a kedélyfeszegető időkben.
A munka szerves része az életünknek, azonban lehetetlen, hogy mindig és minden körülmények között energiával telten, örömteli fáradhatatlanságban végezzük kötelességeinket. Éppen ezért érdemes időt szánnunk arra, hogy melyek azok a tényezők, melyek újra fellelkesítenek, és kitartásra sarkallnak bennünket.
Akár irodai környezetben, akár home office-ban dolgozunk, célszerű egy rendszert felállítanunk (határidők betartása, teendők nyomon követése stb.) Azonban sokszor egy olyan kis lépés is buzgó és tettre kész állapotba sodorhat minket, mint az íróasztal rendbetétele, egy párologtató elindítása, vagy egy dekoratív virágcsokor asztalra helyezése. Sokan élnek az iroda falára illesztett lelkesítő idézetek módszerével is, vagy koncentrációt elősegítő zenét hallgatnak.
Másokra az illatok vannak ilyen hatással – például egy tál friss alma, citrom, virág, friss levegő stb. Egyre több tanulmány támasztja alá azt, hogy összefüggés található az illatok és az egyén érzelmi állapota között. A borsmenta élénkítő és aktivitás fokozó, a levendula feszültségcsökkentő, a rozmaring pedig fókuszjavító hatásáról ismert.
Éppen az elvárttal ellentétes hatást érhetjük el olyankor, ha siettetjük a teendőinket, vagy elérhetetlen célokat tűzünk magunk elé. A távoli célok elmosódnak, megfoghatatlanná válnak, ha nem bontjuk le azokat kisebb (napi, óránkénti) elérendőkre. Ezzel a stratégiával minden munkanap végén az elégedettség érzése tölthet el bennünket.
Kis szünetek beékelésével kiiktathatjuk a túlhajszoltságot és a fáradtságot. Ha van időnk, akkor beépíthetünk egy rövid sétát, egy pár perces meditációt, egy rövid beszélgetést. E téren is fontos az egyensúlyra törekvés, hogy ne fussunk ki a (határ)időből.
Lehetőségeinkhez mérten zárjuk ki a zavaró tényezőket. A munkára szánt időnk alatt csökkentsük minimálisra a kollégákkal való időrabló beszélgetéseket, ne fürkésszük a közösségi média eseményeket. A munkanap folyamán figyeljük meg, hogy mikor bizonyulunk a legproduktívabbnak. Ha sikerül felismernünk, akkor induljunk neki a legsürgetőbb, legtöbb koncentrációt és kreativitást igénylő feladatok elvégzésének.
