Mert „vért izzadni” néha jó!:-) – Avagy, miért is szeretek edzőterembe járni?
Lassan negyed hét, Apa itthon, Gyerek rendben, mosolygós (vagy éppen kicsit hisztis, egy kitörni készülő fogacska, egy front, vagy a csillagok, a Hold állása sok mindent befolyásolhat:-)), a pelus friss, vacsija kész, csak melegíteni kell, én felöltözve, tornacucc bepakolva, cipőt húzok, és már indulok is, hogy ezen a héten is meghaljak kicsit.:-)
Aztán persze, az embert-, nőt-, anyát-, diákot próbáló 60 perc után újra feltámadjak, mit feltámadjak, újjászülessek! Fitten, frissen… és rettentő izzadtan, (szerintem) büdösen, de végtelenül vidáman!:-)
Szóval, már 6.20, sietek, hogy a gyors átöltözés után elfoglalhassam a helyem a teremben, lehetőleg a hátsó sorok valamelyikében. Mert hiába szeretek itt hetente párszor (pont egy párszor, vagyis kétszer:-)) jó zenére, jó társasággal „jó nehéz” gyakorlatokat végezni, izmokat formálni (vagyis inkább még csak növeszteni… növesztgetni:-)), nem árt, ha ezt minél kevesebben látják. Csoportos óránál ez mondjuk elég nehézkes, de az előbb említett hátsó sor azért valamennyire védelmet nyújt.:-)
Már gyülekezik a nép, nagyrészt a „fehérnép”, hiszen alakot formálunk, vagy mi? Előkerülnek a súlyok, golyók, kinek-kinek vérmérséklete, edzettsége, ereje, kénye-kedve szerinti nagyságú. Mondanom sem kell, hogy a súlyok kiválasztása felett vétójoga van az edzőnek.:-) Úgyhogy az a „kény” meg kedv dolog nemigen működik!;-)
No, de már fél múlt egy kicsivel, edző belibben, na, ő aztán fitt és friss mindig – csak tudnám, hogy csinálja?:-) Szóval, a hölgytársaság legtöbb tagjának a motivációja már megvan („Én is így szeretnék kinézni! Vagy legalább a lábam/hasam/vállam/fenekem stb. lenne ilyen!”), súlyok bekészítve, törcsi, víz elérhető közelségben (szükség lesz rá), zene bekapcs, és indulhat a bemelegítés. Vagy ez már nem is az? Mert úgy fáj, és úgy fáradok már most, mi lesz, ha súlyokat is kell emelgetni?:-)
Na, mindegy, túl vagyunk rajt, jöhet az első gyakorlatsor. Az edzőnk megmutatja, mégis mire gondolt, amikor azt mondta, hogy burpee, swing, meg deadlift és egyéb „káromkodások”. Nem is tudom, mi volt/van a rosszabb? Amikor még nem tudtam, hogy mik is ezek pontosan, és akkor hallottam az edzéstervet, vagy most, amikor már pontosan tudom, miről van szó, és azt is sejtem, hogy ez bizony nagyon fog fájni. A gyakorlat közben (sőt, már előtte is:-)), után, holnap, sőt, holnap után is! De sebaj, végülis nem pihenni jöttünk, csináljuk! Szóval, az edzőnk bemutatja, mit, és hogyan kell, érdemes, lehet csinálni, mi pedig isszuk minden szavát (pár perc múlva úgyis a saját izzadságunkat fogjuk:-D)! Aztán sátániba áthajló kedves mosollyal (nem tudom, ez a mosoly honnan, szerintem külön tanítják az edzőknek, trénereknek:-)) csak annyit mond: „Hát, ennyi lenne akkor!”:-) Nőtársaim többsége pont annyira örül, mint az általános iskolai testnevelés órán a tanár „Na, akkor most 12 perc futás! Hajrá!” felszólítása hallatán. De hát, ez van, mi választottuk, mi akartuk, mi jöttünk ide, úgyhogy a csajos nyafizással gyorsan felhagyunk és gyerünk, csináljuk!
És tényleg csináljuk! Van, aki kevesebbet, van, aki nem olyan intenzitással, de nincs lazsálás! Jönnek a gyakorlatok egymás után, és mi a saját, és lassan egymás verejtékében úszva, taposva csináljuk, emeljük, guggolunk, felállunk, felülünk. Itt nem számít, hogy főnök, beosztott, tanár, diák, anya, eladó, takarítónő, igazgató asszony, itt most mindenki egyformán szenved. Az órát nem nézem, minek, nem is látom, hiszen a szememet elöntötte az izzadság, meg különben is, mindjárt meghalok, úgyhogy lassan itt a vég…e. És tényleg, az utolsó gyakorlatsor utolsó feladatának utolsó mozzanatánál tartunk, aztán jön a megváltó „Szép volt, lányok! Akkor most nyújtunk!” felkiáltás!
Ugyan az órának vége, le is nyújtottunk, azért még egy embert próbáló feladat vár ránk: az átöltözés. Hogy mi abban a nehézség? Hát felcibálni izzadságtól ragadós, tapadós testünkre az amúgy kényelmes farmernadrágot! Mert az emberlánya nem tanul soha, a „Legközelebb úgyis „mackónadrágban” jövök!” csatakiáltást mindig elfelejti!:-)
Hát, ennyi lenne, röpke egy óra szenvedés, egészségmegőrzés, kikapcsolódás, pihenés (legalábbis agyban pihenés:-)), feltöltődés, ki minek nevezi, ki hogyan érzi, ki hogyan szeretni. Én nagyon!:-) És Ti?
