Lassan búcsút intünk az őszi napoknak, és beköszöntenek a fagyos, hideg napok. Persze, mind mindegyiknek, ennek is megvan a maga szépsége, előnye. Mondjuk, a forralt bor, forró csoki biztosan ide tartozik. Ennek ellenére nem árt felvérteznünk magunkat mentőötletekkel télire!
Amennyire széthúzó ereje van manapság a képernyőnek, az én gyerek- illetve fiatalkoromban annyira összetartó erővel bírt. Egy-egy műsor, film még leültette az egész családot a televízió elé, beszédtéma volt a családtagok, ismerősök, kollégák, osztálytársak között.
Annyi bizonyos, hogy mi, magyarok, értünk a reklámkészítéshez. Szerintem minimum egy reklámot mindegyikünk tud mondani, ami igazi hungarikum és szinte mindenki emlékszik rá. A történet is frappáns, és nem egyszer a benne szereplő ismert vagy a reklámmal ismertté vált színészek miatt is igen emlékezetes.
Az az igazság, hogy a reklámokat amennyire utáljuk, annyira szeretjük is őket. Persze, nem mindegyiket, de szerintem mindenkinek van legalább 1 kedvence, aminek vagy a sztorijáért, vagy a zenéjéért, esetleg a szlogenjéért rajong. Vagy éppen a benne szereplő hírességért dobban meg a szíve!
Pozitívan szemlélni a jövőt néha nem egyszerű, az utóbbi időszakban pedig pláne nem. A mögöttünk álló, lezárásokkal, megbetegedésekkel, bizonytalanságokkal teli időszak, a közelebbi és távolabbi országok háborúi sok mindenre adnak okot, csak optimizmusra nem. Pedig megéri mosolyogva tekinteni a jövőbe!
Hiába tiltakozunk ellene, ez a hét a „de nem is magyar”, „de nem is vicces”, „de nem is a miénk” ünnepről szól, ami nem más, mint a Halloween. Senki sem szereti, mégis sokan előszeretettel öltöznek ilyenkor jelmezbe és bolondoznak családi, baráti összejöveteleken.
Az „ez nem is magyar ünnep, de azért beöltözni szeretünk” Halloween-bulik ideje már megint eljött. Ilyenkor – akárcsak februárban, farsang idején- mindenhol ötletes és kevésbé ötletes, színes, mókás, vagy éppen félelmetes jelmezeket látunk magunk körül. Úgyhogy, van miből válogatni!
Hosszú évek óta az október egy olyan hónap, amikor alkalmunk nyílik jelmezbe öltöztetni magunkat és az otthonunkat is. Csak semmi bonyolult, a lényeg, hogy némi „vér”, esetleg rémületet okozó elem is keveredjen az öltözékünk és a dekorációnk közé.
Lassan, de biztosan bűvöljük azt a fűtési szezont, hiszen néhány nap, és már hivatalosan is elindul. A kezdeti, hirtelen jött meleget eleinte furcsán bírjuk, hiszen már-már melegünk van a lakásban, nekivetkőznénk, ha lehetne. No de miért is ne szabadna ledobni a textilt?
Biztos, hogy Neked is van, és biztos, hogy bizonyos élethelyzetben elő is veszed a kedvenc filmidézeted. Mert annyira oda illik. Vagy éppen nagyon nem, de jobb nem jutott az eszedbe! A lényeg, hogy ikonikus mondatból van egy pár, úgyhogy jó lesz még begyűjteni néhányat.
Néhány hete még jogos volt a kesergés, hogy megint elkezdődött, újra indult a mókuskerék, fárasztóak a reggelek, nem bírok felkelni, utálom az iskolát és persze az örök kérdés is elhangzott, miszerint „Miért, miért és miért?” Ám, most, hogy elhagytuk a szeptember közepét, már tudjuk, a siránkozás mit sem ér.
Ha gyerekzsúr, léggömbből soha nem elég! A legnagyobbak a héliumos változatot díjazzák a leginkább, a legkisebbek pedig apa vagy anya által felfújtat, hiszen azzal lehet a legjobban játszani. Azon kívül, hogy leköti a legkisebbek és a legnagyobbak figyelmét is, a lufinak rengeteg hasznos funkciója van!
Van az úgy, hogy semmi más nem segít rajtunk, mint egy kiadós sírás. Amikor már levezettük a dühünket, ám még nem törtek fel belőlünk az igazi érzelmek, még úgy érezzük, nem adtuk ki magunkból teljesen a feszültséget. Ha magától nem megy, külső segítséggel is megindíthatóak a könnycsatornák.
Lustálkodni jó dolog, sőt, néha kell is. Lustának lenni? Hát, az már egy másik dolog! Hiszen ha lusták vagyunk, az az életünk minden területére kihathat, ami bizony nem kevés kalamajkát okozhat. Szerencsére, nincs minden veszve akkor sem, ha a nem éppen szorgalmas emberek táborát erősíted!
A hétfő reggeleken egyszerűen csak túl kell lenni. Nagyon nem szeretnénk, hogy elérkezzen, de alig várjuk, hogy vége legyen. Megesik, hogy „egyedül nem megy”, és kell valami kapaszkodó, hogy könnyebben induljon a nap, a hét.
Boldognak lenni a legegyszerűbb és a legbonyolultabb dolog, feladat is egyben. Ha a boldogságra gondolunk, nagy dolgok jutnak az eszünkbe, és nem egyszer az anyagi javaktól, külső tényezőktől várjuk, hogy előcsalogassa belőlünk a legszebb érzést. Pedig a boldogság egészen máshol rejtőzik…
Mintha csak tegnap lett volna, hogy a gyermek tele táskával, tornazsákkal, a rajz- és technika felszerelés kisebb, nagyobb, legnagyobb dobozával érkezett haza, mert beköszöntött a vakáció. Most meg már az következő évi tanszerek beszerzésével múlatjuk az időt. Gyorsan eltelt ez a nyár is…
Amikor az ember külön költözik a szüleitől, az önállóságon kívül egyvalaminek tid örülni nagyon: a saját nasinak. Külön „cukmis” fiókot, dobozkát különít el, ahol csak nassolnivalók „laknak”, és időnként meg-meglátogatja ezt a helyet.
Egy-egy esősebb, kicsit hűvösebb nyári nap jól tud esni a nagy kánikulában… főleg, ha nem a hétvégi programot húzza keresztbe. De ha mégis úgy alakult, hogy se strand, se más szabadtéri program nem lehetséges a hétvégén, valami egészen mást kell kitalálni!
Bár a humor és a nevetés az élet és a művészetek majd minden területén – kisebb-nagyobb mértékben – megtalálható, mégis egyike az intuitívan értett, ám nehezen megmagyarázható, megragadható fogalmaknak. Megjelenhet szavakban és tettekben, felszínre törhet szándékosan vagy véletlenszerűen, az ártatlan megnevettetési, jókedvre derítési kívánalmaktól a csípős szarkazmusig és a morális határokat feszegető maró gúnyig hullámozhat. A nevetéssel szorosan egybefonódó humorról egy osztrák neurológus nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a lélek egyik fegyvereként tartható számon a megmaradásért folytatott harcban.