Klímaszorongás - tanuljunk meg nem félni!
Nehéz világot élünk manapság. Nem csak a koronavírus járvány miatt, bár tény, hogy nagyban fokozta a helyzetet, de már jó pár éve a klímaválság, a túlnépesedés, az elidegenedés időszakában igyekszünk túlélni. Ez megviseli az embereket az egyén szintjén és globálisan is. Egyfajta folyamatos szorongást eredményez, amiből csak pillanatnyi boldogságokra kapunk levegőt.
Ráadásul a média és az internet állandó információ áradata még rátesz egy lapáttal, hiszen folyamatosan az orrunk alá dörgöli a rémes helyzetet, nem hagyva levegőhöz jutni minket. De túl azon, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy a helyzet jobb legyen, nem szabad a félelmeink rabságában élni, mert attól nem lesz jobb. De hogyan is tegyük ezt vajon?
Klímaszorongás
A klímaszorongásról egyelőre nem beszélhetünk úgy mint betegségről, inkább egyfajta jelenségként határozható meg. A globális felmelegedés sokszorosan bebizonyított létező jelenség, így a következményeitől való félelem nem alaptalan. És ha megengedjük magunknak, hogy jobban belegondoljunk, bizony lehet végzetes következtetésre jutni. De mi most élünk, ekkor élünk, ebben élünk, és élnünk kell, amennyire lehet annyira minőségi életet, amihez a lelki egészség is hozzátartozik.
Fontos megjegyezni, hogy valódi klímaszorongás vagy klímadepresszió olyanoknál alakul ki, akik amúgy is hajlamosak ezekre a pszichés állapotokra, csak éppen ez az, ami kiváltja. Legsúlyosabb esetben a szorongó személy valósággal való kapcsolata meggyengül. Akár téveszmék, hallucinációk is jelentkezhetnek. Kirívó esetekben akár úgy érezheti, hogy ő az a kiválasztott, aki megmenti a bolygót. Ez azonban veszélyes, mert akár olyan cselekedetekhez is vezethet, ami másokra vagy önmagára veszélyes.
Egészséges személyiségnél is okozhat átmeneti szorongást a dolog, de tudunk tenni ellene. Fontos, hogy tudatosítsuk, mi magunk is tehetünk azért, hogy ha megállítani nem is tudjuk a folyamatot, de ne tetézzük tovább a bajt. Minden kis cselekedet ér valamit. Ha szelektíven gyűjtjük a szemetet máris tettünk valamit érte. Ha kevesebb húst eszünk, az is nagyon hasznos a bolygónak. És ha tudatosan vásárolunk azzal is sokat érhetünk el. A legjobb ha a közeli piacon, helyi termelőktől, csomagolás mentesen veszünk termékeket. Ezzel több fronton is tettünk a bolygóért. Ha nincsen a közelünkben piac, akkor nézzük meg, hogy melyek azok a szupermarketek ahol helyi, vagy legalább országon belüli élelmiszert árulnak. Ilyen például a Lidl, ahol többféle magyar alma közül tudunk válogatni. Ha fellapozzuk a Lidl újságot, más hazai termékeket is találhatunk benne.
Ezekkel a lépésekkel sokat tehetünk a lelkünk megnyugvásáért is, és enyhíthetünk a klímaválság okozta szorongásunkon. Próbáljuk meg a cselekedeteinket tudatosan ebbe az irányba vinni, egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb élet reményében.
A félelem, ami többet árt, mint a dolog, amitől félünk
A koronavírus járvány tökéletesen megmutatta a világnak, hogy a félelem mekkora károkat tud okozni. Persze reális a félelmünk a járványtól, de sokkal többet árt a rettegés, mint a dologgal való szembenézés. Míg dédanyáink idejében és előtte általánosak voltak a járványok, a mi generációnk nem találkozott ezzel a jelenséggel, legalábbis nem globális szinten. Naívan hittük, hogy nem is fogunk, hiszen annyira fejlettek vagyunk. Így aztán arculcsapásként ért minket a világjárvány, és szembe kellett néznünk az ismeretlentől való félelemmel.
Az első hullámban úgy reagáltunk, ami nem volt reális, felvásároltunk élelmiszereket, rettegtünk utcára lépni, féltünk mindenkitől és hibáztattunk vétleneket. Mostanra megtanultuk, hogyan éljünk ebben a helyzetben, de a félelem velünk van.
A félelem az emberek természetében ösztönösen ott van, hasznos dolog is tud lenni, megvéd minket. De a túlzott félelem korlátozza a jövőnket.
Mit tehetünk ellene? Nézzünk néhány tippet a legyőzésére:
1. Gondoljuk át, mi a legrosszabb, ami történhet!
Furcsán hangzik, de ha szembenézünk vele, és reálisan végiggondoljuk a legrosszabb forgatókönyvet, akkor lesz esélyünk kitalálni, hogy milyen eszközökkel védekezhetünk ellene. Ha megismerjük a félelmünk tárgyát, akkor megtudjuk mivel állunk szemben, és nem az ismeretlentől félünk.
2. Merjünk segítséget kérni!
Nem szégyen a félelem. Ha úgy ítéljük meg, hogy elhatalmasodik rajtunk és semmilyen eszközzel nem tudjuk kontrollálni, akkor beszéljünk róla. A szeretteinkkel való kommunikáció nagyon megnyugtató tud lenni, hiszen megosztjuk valakivel a félelmet, és akkor már nem csak a miénk. De ha nem szeretnénk ezt, vagy nincs kivel, akkor megfelelő szakembert is érdemes felkeresni. Vagy ha azt nem engedhetjük meg magunknak, vagy tartunk tőle, akkor nagyon hasznosak tudnak lenni a lelkisegély szolgálatok. Nem kell egyedül megbirkóznunk vele, ezt fontos tudnunk!
3. Lépjünk túl azon, amire nincsen hatásunk!
Ehhez először is realizálnunk kell a félelmünket. Olyan dologtól félni, amit semmilyen eszközzel nem befolyásolhatunk, csakis folyamatos szorongáshoz vezethet, hiszen nincsen mód a feloldására. Ezt muszáj belátnunk ahhoz, hogy nyugodtabban élhessünk. Nagyon nehéz dolog. Vannak szorongásoldó módszerek, amiket érdemes kipróbálni. De a legjobb ha egyszerűen tudatosan elengedjük az ilyesmit, és azokat a félelmeket meg amiket az ellene való cselekvéssel enyhíteni tudunk, azokat valós tettekkel kezeljük.
Kívánjunk mindannyiunknak egy sokkal felszabadultabb világot! És tegyünk is ezért kis lépéseket, higgyünk a sikerükben!