Káosz a köbön - Élet a káosz előtt és alatt
Nem mondanám, hogy rendmániásként jöttem a világra, és úgy is éltem volna korábban, de azért szerettem, ha rend van körülöttem. Persze, nem élére állítva, de azért ne minden „széjjel és szana”. Elég volt, ha úgy nézett ki a lakás, ahova jó volt hazajönni.
Ha le akartam huppanni a kanapéra, megtehettem, mert volt hely. Az étkezőasztalt sem kellett korábban vagy 15 percig pakolni, takarítani, míg végre leülhettünk hozzá enni. És az igazság az, hogy régen csak nagyon ritkán fordult elő velem, hogy a ruhaszárítóról szedjek le magamnak bármilyen ruhaneműt, mert korábban valahogy furcsa módon mindig bekerültek a szekrénybe. El sem tudtam képzelni, hogy lehet kisebb (néha nagyobb) káoszban élni. Pedig lehet, sőt, még boldogan élni is lehetséges.:-)
A kis „tornádó”
Azt hiszem, a párom nevében is nyilatkozhatom, hogy életünk káoszos időszakának kezdete közös pillanataink legszebbike is volt egyben. Ez az örömteli esemény volt a kisfiúnk megszületése.:-) A mögöttünk lévő közel 1,5 év szinte pillanatok alatt elrepült, és az apró, nyöszörgő kis szeretetcsomag mára egy igazi kis vigyorgó „tornádóvá” cseperedett.:-) Ahogy a gyerkőc is, úgy energiatartalékai is folyamatosan nőnek, a miénk ezzel fordított arányban csökken. A vízszintesben való mászásból mára járás (mit járás, száguldáááááááás:-)) lett, és rendre újabb csúcsokat hódít meg: ha valami kell neki, egy ágy, kanapé számára nem akadály, villámgyorsan fent terem bármelyik tetején. És az a tornádós dolog nem vicc: amerre jár, felkavar mindent, magával ránt, a magasba emel, majd a mélybe hajít.:-) (Persze, mindezt széles vigyorral az arcán, hogy még véletlenül se lehessen rá haragudni.:-)) Úgyhogy míg a gyermek mindent megvizsgál, felfedez, mi szépen lassan megtanulunk együtt élni a káosszal, amely most már életünk több területére is kihat.:-)
Káosz káosz hátán…:-)
Szóval, ha káosz, legyen kövér, úgyhogy itt is van néhány dolog, amit csakis az igazi „káoszisták” ismerhetnek!:-)
Amikor azt hiszed, a rendetlenséget a táskádban már nem lehet fokozni…
Aztán ha gyereked születik, rájössz, hogy lehet!:-) Egy női táska amúgy is ezernyi misztikus dolgot rejt, és sokszor egy egész túlélőcsomag van benne, meg három napi hideg élelem, de ami éppen kell, az tuti a legalján van, és soha nincs meg. No, ez fokozható még tovább! Egyrészt a táska nagyobb lesz, hogy ne kelljen mindig plusz egy tatyót vinni a gyerek cuccaival. Éshát azok szépen átvándorolnak abba a bizonyos női „puttonyba”, így az esély, hogy gyorsan előkapjon az ember egy törlőkendőt, innivalót, egy darabka kekszet, vagy a lakáskulcsot, szinte a nullával egyenlő.:-)
Egy cipő itt, egy zokni ott!:-)
Meg néhány játék, meg papírdoboz, és üres műanyag flakon.:-) A lakásban mindenfelé. Bizony, egy „tornádó” nyomot hagy maga után. Az ember kezdetben még küzd ellene, aztán rájön, hogy nem is olyan zavaró dolgok ezek!:-)
Hová is tettem…?
Ezt a kérdést soha nem mondtam gyakrabban, mint az elmúlt hónapokban.:-) Pedig csak egy pillanatra tettem le oda azt a valamit a „gőzömsincshova”, hogy megitassam a gyerkőcöt, megigazítsam a ruháját, kicseréljem a pelenkáját. És a következő percben fogggalmam sincs, hova is tettem. Jelenlegi életem másik nagy kérdése: miért is jöttem most ide be?:-)
Hegyek mindenütt!
Míg az ember a gyerek előtt a mosatlan ruhákat volt képes felhalmozni, ez gyerkőc mellett lehetetlen, legalábbis ami az aprónép ruháját illeti. Ellenben a vasalnivalók alkotta hegy már mászásra alkalmas. Ja, és az szinte biztos, hogy plusz egy öblítő programra minden egyes mosás után szükség lesz, mert a nagy kavarodásban az ember lánya valahogy mindig elfelejti időben kiszedni a már kimosott ruhadarabokat.
A felfedezés öröme
Egy jó dolog biztosan van abban, hogy szegény „káoszista” le-/eltesz dolgokat, és aztán ezt szépen el is felejti. Méghozzá az, hogy előbb vagy utóbb, amikor már réges-régen nem is keresi, egyszer csak előbukkan az a valami! Ha mondjuk ez egy sok nullával rendelkező bankjegy, az valami földön túli öröm bír lenni!:-) De egyéb másnak örömködni sem rossz!:-)
Ötlet: miss.at
