Hatalmas apróságok – 3+1 dolog, ami sokat elárul rólunk
Az életben sokszor a legkisebb dolgok árulják el a legtöbbet rólunk. Nem a nagy döntések vagy a látványos tettek, hanem az apró, hétköznapi szokások: ahogyan köszönsz, ahogyan lerakod a kávéscsészét, vagy éppen az, hogy milyen sorrendben eszed meg a szalámis szendvicsedet.
Ezek az apróságok szinte észrevétlenül mesélnek a személyiségedről, az értékrendedről, sőt, még az élethez való hozzáállásodról is. Például az, hogy hajlandó vagy-e megállni és egy pillanatra élvezni a napfényt egy hideg téli reggelen, talán többet elmond rólad, mint bármelyik hosszú önéletrajz. Vagy gondolj arra, hogyan kezeled a bolti aprópénzt: elrakod szépen a pénztárcádba, vagy zsebre vágod? Egy apró mozdulat, és máris ott rejlik benne egy darab belőled. Nem kell, hogy minden tettünk mögött tudatosság legyen, mégis, ezek a kis dolgok építenek fel minket. És ez valahol azt jelenti, hogy az életünkben minden perc számít, minden gesztus, minden apró mozzanat fontos lehet. Néha csak meg kell állnunk egy pillanatra, hogy észrevegyük, mit mesélnek rólunk ezek az apróságok.
Más vagy társaságban?
Te vagy a társaság közepe, vagy inkább visszahúzódsz, ha sokan vannak körülötted? Ha sziporkázol, és Te vagy a hangadó, törekszel arra, hogy másokat is belevonj a beszélgetésbe? Ha igen, a bizonyíték arra, hogy empatikus vagy másokkal, az érzéseikkel szemben.
Hogy bánsz azzal, aki kiszolgál?
Ez a világ attól működik, attól megy előre, hogy mindannyian jól és lelkiismeretesen elvégezzük azt a munkát, amit ránk bíztak. És azért, mert minden munka egyformán fontos. Aki magát fontosabbnak, felsőbbrendűnek tartja a másiknál, és ezt egy-egy megjegyzéssel, viselkedésével nem is rejti véka alá, ott bizony elég súlyos egoproblémák mutatkoznak. Sokat elmond rólunk az, hogyan bánunk azokkal, akik az adott helyzetben éppen a mi kényelmünkért tesznek, mondjuk egy étteremben a felszolgálószemélyzet.
Hogy állsz a megbocsátással?
És a bocsánatkéréssel? Oda tudsz állni a másik elé, és őszintén kimondani: „Ne haragudj!”? Vagy inkább elsunnyogod ezt, és úgy próbálsz tenni, mintha mi sem történt volna? Sokat elárul valakiről az, hogy tud-e bocsánatot kérni, tiszta szívből, őszintén.
Pontosan érkezel?
Mindannyiunkkal előfordul, hogy késünk egy megbeszélt találkozóról, megbeszélésről. Ennek számtalan oka lehet, beleértve mondjuk az aznapi közlekedési káoszt is. De ha valakinél rendszeres a késés, ott bizony felmerül a kérdés: tényleg ennyire nem tudja valaki beosztani, felmérni a saját idejét? Vagy ennyire nem érdekli, hogy mást várakoztat? Utóbbi egy nem túl kedves tulajdonság, tulajdonképpen önzőség.
Forrás: brigitte.de
