Sokakkal előfordul, hogy szükségét érzik a magányos elvonulásra, mely időt érzelmi-mentális feltöltődésre szánnak. Vannak azonban olyan emberek, akik számára az egyedüllét (nem magány!) létszükséglet. Ők azok, akiknek, ha választaniuk kellene egy parádés összejövetel és egy bekuckózós, teakortyolgatós délután között, nagy eséllyel ez utóbbi mellett tennék le a voksukat.
Kissé költőien fogalmazva: mindannyian harcosok vagyunk, akik naponta szembesülnek küzdelmekkel, kihívásokkal, akadályokkal. Mindenki a maga eszközeivel, képességeivel és „fegyvereivel” vívja életének személyre szabott csatáit.
Van olyan gyümölcs a repertoárban, aminek egyszerűen nem tudsz ellenállni? Amiből nincs az a mennyiség, amit meg ne tudnál enni? Gondolnád, hogy ez a rajongás akár a személyiségedre is hatással lehet! Érdekes, ugye? No, hát mutasd a kedvenc gyümölcsöd, megmondjuk, ki vagy!
Tavasztól kora őszig a természet kegyes hozzánk, és ellát minket minden földi jóval. A kertünk, a gyümölcsösstandok csak úgy roskadoznak a finomabbnál finomabb gyümölcsöktől, aminek egyszerűen nem bírunk ellenállni. De nem is kell, bátran válogassunk belőlük!
A saját magunkról való gondolkodás több aspektust is magában foglal, hiszen vonatkozhat a külső megjelenésünkre, a jellemünkre, az akaratunkra, a történeteinkre, a foglalkozásunkra, a tetteinkre és a társadalmi kapcsolatainkra egyaránt. A „Ki vagyok én?” kérdése mindenki életében fel-felbukkan, jelezve, hogy érdemes lenne behatóbban foglalkozni ezzel.
Thomas Henricks szociológia professzor meglátása szerint viszonylag gyakori jelenség lehet, hogy éppen az aktuális személyiségi stílusunk akadályoz meg bennünket abban, hogy én-ünk legjobb változatát érvényesítsük. A szakember azokat az alapvető módokat, amelyek révén az emberek a világot megtapasztalják a „tapasztalati ösvényeknek” vagy utaknak (pathways of experience) nevezi. Ezek az utak pedig a következők: munka, játék, rituálék, valamint a közösség. Amennyiben kíváncsi vagy a domináns személyiségstílusodra, olvass tovább!
Arra a kérdésre, hogy mi a „legleleplezőbb” elem egy ember személyiségében, Natalie Engelbrecht pszichoterapeuta azt válaszolta, hogy: a szemszín. Mint kiderült, az egyik legfontosabb érzékszervünk színe nem csupán esztétikai értékkel bír, hanem néminemű betekintést enged az egyének „mikrokozmoszába” is. Megnézzük, milyen izgalmas sajátosságok derültek ki még látószervünk színe kapcsán.
Viselkedésünk, öltözködésünk sok mindent elárulhat személyiségünkről. Nagy valószínűséggel már első alkalommal kialakul rólunk egy kép attól függően, éppen mit viselünk, milyen a frizuránk, vagy éppen milyen kiegészítőket, körömlakkot viselünk. Sőt, a ceruzafogásunk is utalhat személyiségünkre.
Az emberi hang varázslatos erejét akkor értjük meg leginkább, ha meghallgatunk egy hangoskönyvet vagy megnézzük kedvenc külföldi filmsorozatunkat, ahol a szereplők ikonikus magyar szinkronszínészek hangján szólalnak meg. Amikor például a sokunk által kedvelt Woody Allen Kern András fenomenális hangján, Al Pacino pedig a nagyszerű Végvári Tamás hangján szólal meg, akkor értjük meg, hogy a hangoknak önmagukon túlmutató értékük, üzenetük van. De vajon milyen kapcsolat áll fenn az egyes emberek hangja és személyisége között? Nézzük!
Az egyik legismertebb magyar karikaturista, Gáspár Imre portréiról néhány éve úgy nyilatkoztak, hogy az arcban képes megjeleníteni a jellem emblémaszerű tömörségét. Talán ezért kedvelik oly sokan a karikatúrát, ezt az abszurdnak minősített műfajt, és éppen ebből kifolyólag váltja ki a nemtetszések áradatát is. Noha a karikaturista nem kitalálja, hanem „csupán” felfedezi a legjellemzőbb vonásokat, rálát azokra – jegyezte meg a neves karikaturista. Amikor pedig megkérdezték tőle, hogy miért került érdeklődése és ábrázolása középpontjába éppen az orr? Erre adott válasza röviden, tömören ekként hangzott: mivel ez tekinthető az ember legfőbb, legszembetűnőbb érzékszervének.
Nem is hinnénk, milyen sok mindent köszönhetünk neki. Az ő segítségével vagyunk képesek fogni, markolni, „csupán” az által, hogy szembe tudjuk fordítani a tenyerünkkel. A hüvelykujjunk maga a csoda, ám egy-egy lájkon kívül nem is tulajdonítunk neki túl nagy jelentőséget.
Biztosan te is töltöttél már ki olyan kvízeket, amelynek a végén kiderült, melyik Istennő vagy ismert filmes karakter lakozik benned, vagy éppen milyen szupererőd lenne, ha szuperhős lennél. Az ilyen kérdéssorok néhány perc alatt ledarálhatók, főleg mostanság, amikor szinte csak képekre kell kattintgatnunk, ha online bukkanunk rá egy-egy ilyen gyöngyszemre.
Tagadhatatlan gazdasági funkciója mellett a pénzhez általában olyan értékeket társítunk, mint az anyagi biztonság és autonómia, a jövő (be)biztosíthatósága, értékkel telíthető élet, több választási lehetőség számos területen, egyéni igények kielégítése, célok megvalósítása. Sokak számára ismeretes az a pénzzel kapcsolatos szellemes nézet, mely szerint: „Rendben, hogy lélek, lélek, no de miből élek?”. Azzal az üzenettel, hogy „Való-igaz: a pénz önmagában nem boldogít, ámbár senkinek sem okoz fejfájást, ha bőven akad belőle…”
Ha kezünkbe vesszük az introvertált irodalom legnépszerűbb írásait, – pl. Sylvia C. Loehken: A csend ereje, vagy éppen Susan Cain: Csend c. munkáit – már a címek alapján megjelölhetjük az introvertált személyiségtípusú emberek legerőteljesebb erőforrását, a csendet. Szerencsére ma már egyre szélesebb körben ismertek az introvertált és extravertált kifejezések, és az ehhez szorosan kapcsolódó sajátosságok, így egymást követik az önkéntes „leleplezések”, felvállalások is.
Hogyan ismerhetem fel a különbséget a mérgező és az egészséges önkritika között?
Ha karakteres és erős személyiséggel áldott meg az ég, a környezeted gyakran jellemezhet téged arrogánsnak. Az erős emberek vonzzák a hasonló személyiségeket, míg a kevésbé erőseket megijeszthetik. Téged kik kerülnek, és te kiket kerülsz?
A rendetlenség annyiféle, ahány háztartásban gyűlik. És olykor többet elmond a lakás tulajdonosáról, mint elsőre sejtenénk! Jöhet egy kis lelki rendrakás? Térképezd fel az otthoni kupit önismereti jelleggel!
Bevallom, van úgy, hogy arra sem emlékszem, hogyan hajtottam álomra a fejem, mert a nap végére általában már annyira elfáradok, hogy ezzel valamiért nem foglalkozom. Pedig sok minden kiderülhet abból, milyen pózban térünk az álmok földjére. Figyeljétek csak!
A szemünk színe, állása, körmünk formája, az, hogy milyen stílusban öltözködünk, hogy milyen frizurát vágatunk magunknak, mind utalhatnak arra, milyen személyiségek vagyunk. Érdekes, hogy különböző használati tárgyaink is sok mindent elárulhatnak rólunk. Nem kivétel ez alól kedvenc rúzsunk sem.
Na, azt aztán én nem gondoltam volna, hogy még az is árulkodik a személyiségemről, hogy hogyan húzom fel a melltartómat. Azt sem hittem volna, hogy olyan sok lehetőség van erre. Pedig de: lehet elől becsatolni és úgy hátratekerni, lehet hátul bekapcsolni, de lehet egyszerűen csak belebújni. Te hogy csinálod?