Gyere, gyere, én-idő! – Helyzetek, amikor igenis szükséged van rá!
Bár nem akarjuk észrevenni, de sokszor a családunk, környezetünk abból profitálna a legtöbbet, ha fordítanánk egy kis időt magunkra is. Csak heti, havi néhány órácskát, ami csak a miénk, amikor magunkkal foglalkozunk, töltekezünk. De sajnos, általában magunktól sajnáljuk ezt a legjobban!
Pedig ha mi nem vagyunk rendben, mi úgy érezzük, lemerültünk és nem töltjük magunkat újra, akkor a körülöttünk élők sem tudnak töltekezni, és a napok nagy része szenvedős lesz. Ám még mindig az amúgy is kevéske én-idődből szeretnél perceket, órákat elvenni, pedig a semmiből már igencsak nehézkes. Mutatunk 3 nagyon is egyértelmű jelet, hogy inkább növelni, és nem csökkenteni, ne adj’Isten, teljesen elvenni kell a magadra szánt időt!
Semminek nem tudsz örülni?
Ha egyre több az olyan reggel, hogy úgy kelsz fel, hogy legszívesebben azonnal visszabújnál az ágyba, semmihez sincs kedved, egész nap olyan vagy, mint aki citromba harapott, akkor bizony igencsak rád fér néhány órácska, amit azzal töltesz, amivel csak szeretnél. Nem azzal, amivel muszáj, hanem amit szívesen csinálnál, amitől feltöltődsz. Nem, a ruhák összehajtogatása, a mosogatás, de ha kényszer, akkor a főzés sem ide tartozik. Csináld azt, amihez tényleg kedved van! Az állandó búskomorság sem a Te, sem a környezted barátja nem lesz.
Nem ad pluszt?
Egy-egy baráti találkozó, csevej akkor jó, ha feltölt. Ám ha úgy érzed, nem dob a hangulatodon, ha azokkal vagy, akiket amúgy nagyon is szeretsz, akkor Neked is most másvalakire van szükséged. Bizony, saját magadra! Meglátod, ha fordítasz egy kis időt magadra, a következő baráti beszélgetés is sokkal felszabadultabb, és „feltöltődősebb” lesz.
Nem megy az odafigyelés?
Egy fontos megbeszélésen vagy, látod, hogy a többiek szája mozog, beszélnek, mondanak is valamit, de arra már alig-alig tudsz koncentrálni, hogy fel is fogd, mit is mondanak. A munka egyéb területein sem tudod azt nyújtani, amit elvársz magadtól, vagy éppen elvárnak Tőled. Ha a gyerekkel ülsz le tanulni, folyamatosan kalandoznak el a gondolataid, nem bírsz szegény gyerkőc kérdéseire, kéréseire odafigyelni. Ha erős koncentráció-hiánnyal küzdesz, az annak a jele is lehet, hogy ideje kicsit megállni, kiszállni a mókuskerékből, és fordítani magadra egy kis én-időt.
Forrás: miss.at
