Félsz, hogy lemaradsz valamiről? Nem vagy egyedül…
Változóban lévő világunkban a félelmeink is átalakulni látszanak. Emberlétünk folyamatában a félelemnek is megvan a maga szerepe, mely több nézet szerint védekezési és túlélési funkcióval bír. Például olyan esetekben, amikor veszélyeztetve érezzük magunkat, akkor azonnal választásra sarkall bennünket – aktiválva a „harcolj vagy menekülj” válaszát. De vajon van-e eltérés az őseink korában tapasztalt félelmek és a posztmodernkori változatok között?
Barlangokban élő, szabadban kóborló őseink élete sűrűn körbe volt szőve rizikókkal. Hiedelmeik és rituáléik, mágikus módszereik kínáltak számukra „menedéket” és megnyugvást. A középkori városok embereinek már más jellegű félelmekkel is farkasszemet kellett nézniük. Ezeket a városokat ugyanis megtámadták, kifosztották, az utcákon rablók, tolvajok, erőszaktevők tartották életben a félelmet. Aztán beköszöntött a tizenhetedik század a maga borzalmas boszorkánypereivel, melynek eredményeként Észak-Európában és Amerikában, a becslések szerint, több mint 60 ezer ember esett áldozatul. A boszorkánynak titulált egyéneket okolták a betegségek, a terméskiesések, az éhínségek, gazdasági nehézségek bekövetkeztéért.
A félelem formálódásának mértéke
A New America és a Diplomatic Courier is megfogalmazta ugyanazt a kérdést, mely szerint: manapság valóban olyan nagyon megváltoztunk, és velünk együtt a félelmeink is? A New America kérdése megindokolása érdekében példaként hozza fel az új-guineai hegyvidéken élő tifalmin törzstagok azon vélekedését, hogy az emberek halálát tulajdonképpen egy „bis” varázsló okozza. Meggyőződésük szerint „bis”nem más, mint egy sötétlelkű ember, aki mágiával gyilkol, ám csak akkor teheti meg mindezt, ha a kiszemelt áldozat egyedül van.
Ugyanakkor ma, amikor visszatekintünk a múltba, és primitívnek nevezzük az akkor élőket, legyintve, olykor mosolyogva egykori furcsa nézeteiken, sokhelyütt előfordul, hogy félünk a péntek 13-tól, kerüljük a fekete macskákat, nem fordulunk vissza a kapuból/ajtóból, mert az szerencsétlenség-idéző lehet, nem sétálunk létrák alatt, keresztbe tesszük az ujjunkat, és lekopogunk háromszor.
Posztmodern félelmeink
Napjainkban az őseink félelmeitől eltérő, másmilyen félelempéldányok ütötték fel a fejüket, melyeknek egy jelentős része pszichikai eredetű. Ez utóbbi csoportba sorolhatjuk a fóbiákat, a paranoiát, valamint a szorongást.
Az NIMH szerint ma egyre szélesebb körben tapasztalnak az emberek irracionális félelmeket, specifikus fóbiákat, melyek a felnőtt nők több mint 12 százaléka, míg a felnőtt férfiak majd 6 százaléka esetében fordulnak elő. Ám a legkevésbé sem szabad azt gondolnunk, hogy ezek az irracionális félelmek nem okozhatnak valós veszélyeket, károsodásokat az érintettek életében. Az elmúlt években a specifikus fóbiákban szenvedő felnőttek 21,9 százalékának volt valamilyen súlyosabb károsodása, 30 százaléknak közepesen súlyos, míg 48 százaléknak enyhe.
Továbbá a kutatások szerint a 23 és 28 év közötti fiatalok vannak leginkább kitéve a mindenről való lemaradástól való újszerű félelemnek (FOMO). Az 1981 és 1996 között született millenniumi generációban 10-ből 7 ember tapasztal FOMO-t. Sokan közülük szándékosan generálják ezt a kortársaik körében. Esetükben a közösségi média is kimagasló szerepet játszik, melynek hatására olyan negatív érzelmek válnak dominánssá, mint az irigység, féltékenység, szomorúság és csalódottság. A tanulmányok szerint a FOMO-jelenség hatására a millenniumiak majdnem fele eladósodik vagy túlköltekezik, mivel mindenképpen szeretne lépést tartani társaival.
Ám sokan tartanak attól, hogy lemaradnak valamilyen eseményről, nem hallanak meg időben egy hírt vagy túl sok ideig távol maradnak a közösségi hálózattól. Az Optin Monster felmérése szerint a leggyakoribb FOMO-köreműködő a Facebook, az Instagram, a Twitter és a Pinterest. Ezzel magyarázható az is, hogy sokak életében az első dolog, amit megtesznek ébredés után, az a közösségi médiába való belépés.
