Diszkrét kényszerek - neked is van?
Van egy kis butus szokásod, amivel időnként az őrületbe kergetsz másokat? Esetleg nem csak egy és nem is kicsi? Vagy talán nem csak a környezeted, de néha önmagadat is az őrületbe kergeted vele? Legyen az rendrakás, tollkattogtatás vagy éppen igen gyakori kézmosás, utána járhatsz, meddig van rendben és egyáltalán miben is gyökeredzik a te kedves kis kényszered.
Mindannyiunknak vannak apró szokásai, amelyekhez annyira ragaszkodunk, hogy szinte képtelenek vagyunk elszakadni tőlük. Még ha meg is születik néha az elhatározás, bizony nem lesz belőle maradandó változás. És hogy miért? Nézzük csak…
A biztonság édes érzése
Éppen azért ragaszkodunk a ránk jellemző szokáshoz – ami másnak akár kényszeresnek tűnhet, amiért a napi rutint is kialakítjuk magunknak. Mert biztonságot ad, még ha nem is feltétlenül indokolt ez a biztonság. Legyen szó akár eltanult szokásról, mint legtöbbször a rendrakás és mániákus takarítás, vagy akár egy babonáról, szerencsehozónak vagy védelmezőnek tulajdonított mini szertartásról, azért csináljuk, mert valamit megnyugtat legbelül. Hogy rend van, hogy minden rendben van, hogy minden úgy van, ahogy eddig jól működött. A tollkattogtatás, ujjropogtatás vagy akár a rágózás és hasonszőrűek még ennél is egyértelműbb magyarázatot hordoznak: stresszoldásból vállnak - olykor rossz - szokássá.
Mikor válik mániákussá a kényszered?
Azért vedd nyugodtan észre, ha sűrűn mondják, hogy beteges a rendmániád, vagy szörnyű felhajtást csinálsz egy-egy elindulás előtti biztonsági ellenőrzésből. Ezt persze még nem kell készpénznek venni, elképzelhető, hogy a társad ingerküszöbe alacsony, de ha többen is jelzik feléd, ideje komolyan venni. Ugyanakkor, ha mindennapi normál tevékenységed is akadályozza, késlelteti, vagy meghiúsítja, akkor érdemes a megoldáson gondolkozni. Szintén intő jel, ha egy megszokott rítus elmaradása órákon át, esetleg egész nap idegesít, a fejedben jár.
Mi a megoldás, ha megszabadulnál a szokástól?
Sokszor az elhatározás segít. Könnyebb, ha konkrét, belátható, elérhető, de nem túl könnyű célt tűzöl ki magad elé. Újra meg újra, mindig kicsit nyújtva az időtartamon a siker után. Ma nem rakom el a fiam széthagyott cipőjét. Elrakom holnap délelőtt. A héten minden indulás előtt csak egyetlen egyszer nézem meg, hogy mindent lekapcsoltam-e, amit kellett. Az is nagyon fontos, hogy a kényszeres cselekvés helyett észérvekkel tudd meggyőzni magad. Például: egy órája mostam kezet és nem nyúltam közbe semmihez, ami ártalmas lehet.
Stresszoldásból kényszer
Amikor már általában is rágod a körmöd, ropogtatod a kezed, vagy kattogtatod a tollat, nem csak akkor, amikor feszültnek érzed magad, akkor az már a kényszer és a rossz szokás közötti határvonalat súrolja. Ami az egészségre ártalmas, arról egyébként is érdemes azonnal leszokni, de a többiről sem árt – mert mikor nem vagy stresszes, akkor is annak fogod érezni magad a pótcselekvésednek hála. És hogy hogyan szabadulj meg tőle? Vegyél fel egy új szokást. Például igyál mindig néhány korty vizet, mikor rajtakapod magad a tollnyomogatáson. Nem csak ultra-hidratált leszel, de kizökkented az agyad a pótcselekvésből.
