Amikor a gondokat faljuk – Mit rejt az érzelmi evés?
Stressz + étvágy = túlevés? A válasz sajnos gyakran igen. Ha a cél a kiegyensúlyozott testsúly vagy egy sikeres életmódváltás, az érzelmi evés rejtett akadályokat gördíthet elénk – anélkül, hogy észrevennénk. A stressz hatására felszabaduló hormonok „komfortételek” után kiáltanak, és a cukros–zsíros csábítás gyakran győz. De mi zajlik ilyenkor a háttérben?

A kortizol és az étvágy titkos szövetsége
A Harvard Health Publishing szerint a rövid távú stressz akár csökkentheti is az étvágyat – de a tartós stressz épp az ellenkező hatást váltja ki. Ilyenkor a mellékvesék több kortizolt, vagyis stresszhormont termelnek, amely fokozza az éhségérzetet. Kutatások megerősítik: a fizikai és érzelmi stressz megnöveli az édességek, zsíros ételek iránti vágyat.
Az okok között említik: a kortizol és inzulin együttes hatását, vagy éppen az úgynevezett ghrelin, azaz az éhséghormon túltermelődését.
Stresszreakciók nemtől függően
A nők gyakrabban nyúlnak az evéshez megküzdési mechanizmusként, míg a férfiaknál az alkohol vagy dohányzás a jellemzőbb „feszültséglevezető”. Mindkét reakció káros következményekkel járhat – elhízás, alvászavar, mentális túlterheltség formájában.
Emellett a stresszes állapot csökkenti a fizikai aktivitást, az alvás minőségét, és gyakran mesterséges jutalmazásba – például esti nassolásba – torkollik.
Az étel, mint jutalom – de kinek?
A John Hopkins Hospital dietetikusa, Erin Gager egy viselkedéstudományi kutatásra hivatkozik, amely szerint a késő esti falatozás – különösen hosszú, kimerítő napok után – jelentősen növelheti a testsúlyt. Ilyenkor a test nem valódi éhségből, hanem érzelmi igényből kívánja az ételt.
Hogyan törhetjük meg a stresszevés ördögi körét?
A stressz jelen van az életünkben – de az arra adott válaszreakcióink tudatosíthatók. Az alábbi módszerek segítenek, hogy ne a gyomrunk, hanem a tudatosság irányítsa a döntéseinket:
Tegyük fel a kérdést: „Valóban éhes vagyok, vagy csak stresszes?”
Válasszunk egészségesebb nassolnivalót (pl. fahéjas alma, zöldségchips).
Figyeljünk az adagok méretére – kevesebb is elég lehet.
Ne büntessük magunkat, de ne is jutalmazzuk automatikusan étellel a feszültséget.
Vezessünk be stresszkezelő technikákat: légzőgyakorlatok, relaxáció, séta, zenehallgatás.
Mikor érdemes szakértőhöz fordulni?
Ha a stresszevés rendszeressé válik vagy kísérőjelenségek – túlsúly, szorongás, depresszív hangulat – is megjelennek, érdemes dietetikussal vagy orvossal konzultálni. Egy személyre szabott étrend és mentális támogatás kulcsszerepet játszhat a megoldásban. A stresszevés nem gyengeség, hanem egy belső feszültség fizikai kivetülése. Az étel ideiglenes enyhülést hozhat – de ha nem tudatosítjuk, mi rejtőzik mögötte, hosszú távon csak mélyíti a problémát. A cél tehát nem az étvágy elnyomása, hanem a test–lélek párbeszédének helyreállítása. És ez az a belső „diéta”, amely a legmélyebb változásokat hozhatja.