A mézédes datolya, ami nem csak ízében gazdag
A datolyapálma formailag leginkább a szilvára emlékeztető, zöldesbarna, vékonyhéjú bogyótermése: a datolya, leginkább mézédes húsa miatt vált kedveltté. Az arab államokban pörkölt és őrölt változatban, kávé helyett is előszeretettel fogyasztják, ugyanakkor nyersen, szárítva és megfőzve ugyancsak sokak kedvelt csemegéjeként említhető. Milyen érdekességeket tudunk még a datolyáról?
Az érett datolyából préselt különlegességet, a datolyamézet, vízzel elegyítve erjesztik, amiből végül elkészül a datolyabor. A termelők azonban nem csupán a gyümölcsöt, hanem a fa teljes részét felhasználják - így készül a fa törzséből cukorszirup, építőanyag, a pálmalevelekből főzelék, ágaiból kosár, rostjaiból pedig fonal.
A datolya története és egészségre gyakorolt hatása legalább olyan gazdag, akárcsak az íze
A trópusi és szubtrópusi régiókban élő (pl. Arábia, Észak-Afrika, Irán, Marokkó) datolyapálmák már több ezer éves történettel büszkélkedhetnek. Legelőször az i.e. 4000-ben, az akkor „termékeny félholdként” (Egyiptom és Mezopotámia között) ismert területeken került sor a tudatos termesztése. Elő-Ázsiában már a bibliai időkben egyike volt a fő táplálékoknak.
Európában, egészen az 1980-as évek elejéig, kizárólag szárított formában volt ismert és hozzáférhető, azóta - köszönhetően az izraeli termelőknek - a hayani datolyafajta ízét, már lédús, szaftos állapotában is élvezhetjük. A növény számára legideálisabb művelési környezetnek: a meleg klíma és a bőséges víz ellátás bizonyul, így akár a 25 méter magasságot is eléri. Noha az első termésre fél évtizedet is várni kell, a datolyapálmák akár két évszázadig is elélnek, és nagyjából 40 éves koruk körül hozzák a leggazdagabb termést (nagyjából 70 kg).
A pálmák beporzására természetes módon (a szél által) is sor kerül, azonban a termelők a megfelelő termésbiztosítás érdekében a pálmák kézzel történő beporzásáról is gondoskodnak. A pálmafák egészségére naponta foglalkoznak, mégpedig úgy, hogy akár több alkalommal is felmásznak egy-egy kifejlett fára, ahol vágással-tisztítással vigyáznak a megfelelő levegőkeringésre, ugyanakkor az optimális méret elérése érdekében kellő napsugárzást biztosítanak számukra. Amikor a gyümölcsök már megérnek, vászonnal és hálókkal borítják a fákat, így védve azokat a madarak és rovarok ellen. További odafigyelést igényel az is, hogy a gyümölcs nem egyszerre érik, hanem folyamatokban, így szakaszosan, szinte egyenként szedegetik le a fák gyümölcseit, amíg az le nem fogy a fáról.
A multikulturális csemegének ma is kiemelt helye van a vallási-kulturális szokásokban, valamint a gasztronómiában egyaránt. A judaizmusban a datolyát a hét szentnek nevezett gyümölcs (és fa) egyikeként tartják számon, és a konyhában is kiemelt összetevőként jelenik meg. A datolyából készült szirup vagy méz: a szilán, a tejjel és mézzel folyó, tökéletes létet biztosító „ígéret földjének” (Kánaán) egyik jelentős (étel)szimbóluma. A többféle módon - frissen, szárítva, töltve, pépesítve, apróra vágottan - használt gyümölcs számos finomság alapösszetevőjeként van számon tartva. A modern szakácsok pedig, megfelelve a kor elvárásainak, újabb felhasználási módokat eszelnek és kísérleteznek ki, sokak örömére.
Egészség datolyával
A datolya egészségi előnyeiről igen hosszú lista készíthető. Érdemes megjegyezni, hogy magas a természetes cukortartalma, így aszalt változata, a többi gyümölcshöz viszonyítottan jóval kalóriadúsabb. Éppen ez utóbbi okból kifolyólag képes biztosítani, akár egy egész napra szükséges energiát is. Mindemellett pedig a datolya: kiváló rost- és szénhidrátforrás, optimális megoldást kínál a székrekedés enyhítésében; a hagyományos gyógyászatban a termékenység elősegítésére is használják. 2-3 alacsony zsírtartalmú, természetes energiaforrású datolyát, akár még a cukorbetegek is elfogyaszthatnak, ráadásul a súlykontrollhoz és a vércukorszint-szabályozáshoz is hozzájárul.