Számíthatsz magadra? Az érzelemszabályozás fontossága a mindennapokban
Az érzelmek életünk minden területén jelen vannak. Erőteljesen befolyásolják döntéseinket, a különféle helyzetekre adott reakcióinkat, tevékenységeinket, életszemléletünket, ugyanakkor kulcsszerepet játszanak kapcsolataink minőségében is.
Amióta az ember gondolkodik az élet nagy mozgatórugóiról és kérdéseiről, azóta az érzelmek mibenléte is sűrűn kerül az érdeklődése középpontjába. Bár az érzelmek rendkívül összetett lelki jelenségek, egy dolog egészen bizonyos: alapvetőek. A személyiségünk nélkülözhetetlen alkotóelemei, amelyek hatással vannak az életformánkra.
Vajon tényleg igaz, hogy ezek a belső, szubjektív történések kiszámíthatatlanok, és irányíthatatlanok?
Ilyen megvilágításban szabadon száguldó betörhetetlen vadlovaknak tűnnek. Ha ennél a hasonlatnál maradunk, akkor vajon mivel szelídíthetők meg? Amennyiben tudatosságra törekszünk, akkor elkerülhetetlen, hogy mi tartsuk kézben a gyeplőt. De hogyan juthatunk el erre a szintre? Mi lehet az irányítás, az érzlemek uralásának kulcsa? Nagy eséllyel az önismeret viszi el a pálmát. Ha tudjuk magunkról, hogy bizonyos helyzetekben hogyan viselkedünk, a különféle megnyilvánulási típusok mit váltanak ki belőlünk, akkor a szituáció kézben tartásához, uralásához is közelebb juthatunk. Mégpedig (önmeg)figyeléssel, és önuralommal, illetve ezek folyamatos és tudatos gyakorlásával.
Megfigyeljük magunkat, és látjuk, hogy bizonyos esetekben (pl. társaságban, idegen környezetben stb.) hajlamosabbak vagyunk a szorongásra, az idegességre, az aggódásra, feszültté válásra, akkor törekedhetünk arra is, hogy ne legyünk az érzelmeink rabjai. Ha viszont a természetünk alapvetően nyugodt, kiegyensúlyozott, úgy minden bizonnyal könnyebb helyzetben vagyunk.
Az érzelem a személyiséget befolyásoló, -alakító tényezőként van jelen olyankor is, ha jellemzésről van szó. Mondjuk valakire, hogy hangulatember, vagy indulatos, higgadt, megfontolt, sőt, olyat is hallunk, hogy az érzelmek embere. Az érzelmek rendkívül intenzív megnyilvánulásait szemügyre vehetjük egy forgalmi elakadásban, vagy egy hosszú sorban állás alatt. A frusztráció, a düh, a harag, az ingerültség itt-ott kikandikál az elleplezettség alól ezekben az önuralmi határfeszegető helyzetekben. Ilyenkor szembesülhetünk az érzelemuralási hollétünkről. Bárkivel előfordulhat, hogy olykor kicsúszik a kezéből az irányítás. Ekkor olyasmi történik, amit később úgy emlegetünk, hogy: „nem értem, hogyan tehettem/mondhattam ilyent; mintha nem is én lettem volna.”
A fáradtság, kimerültség, stresszes helyzetek erős érzelmi kontrollt igényelnek, hogy ne adjunk okot a későbbi megbánnivalóknak. A megelőzés érdekében jó, ha van a tarsolyunkban néhány érzelemszabályozási módszer. Ilyen példaként az immár klasszikusnak tekinthető lélegzés és a csendben maradás. Gyakran ismétlődő negatív érzelmeinknek érdemes megkeresni a kiváltó okát, vagy okait – esetenként javasolt egy szakember segítségével véghezvinni. Lehet szó mélyen rejtőzködő bizonytalanságokról, a régmúlt kellemetlen tapasztalatairól.
Bánjunk együttérzéssel saját magunkkal is, ha kellemetlen érzéseket tapasztalunk. Ha pedig legközelebb nem az elvárásainknak megfelelően nyilvánulunk meg, ne gondoljuk azt, hogy most az egész világ(unk) összedőlt, hanem fogadjuk el: hibáztunk, vonjuk le a tanulságokat, és legközelebb nagyobb önkontrollt fogunk gyakorolni. Az éberségi gyakorlatok (pl. mindfulness) segítenek ítélkezés nélkül megélni egy adott pillanatot, így teret kínálnak a belső állapotok megértésére. Ezzel meggátolhatjuk a hirtelen reakciók felszínre törését, és utat nyithatunk egy ésszerűbb, megfontoltabb viselkedésnek.
Érdemes elfogadni, hogy a negatív érzelmek időnkénti megtapasztalásától nem védhetjük meg teljesen magunkat, ám mindenképpen fontos, hogy megfelelő érzelmi önszabályozással vértezzük fel magunkat.
