Mire vágyik az erősebbik nem? – Hát, ezekre biztos nem
Ahogy „öregszem” (vagyis inkább tapasztaltabb és bölcsebb leszek:-)), úgy nyer egyre több értelmet a következő, már-már elcsépelt, de nagyon is igaz mondás, miszerint: a férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról érkeztek. Néha mintha tényleg két teljesen más világ lenne a két nem…
Persze, a célok közösek, pláne, ha megvan hozzá a megfelelő partner, ám van, hogy a cél felé vezető út kicsit döccenősebb, mint gondolnánk. Mert mi, nők, néha hajlamosak vagyunk úgy szeretni, úgy vigyázni, úgy akarni a másikat, ahogy nem biztos, hogy kellene. (És persze, ez fordított esetben is lehet így…) Hogy hogyan marhatjuk el magunk mellől kedvesünket, még ha éppen nem is ez a célunk? A brigitte.de gyűjtéséből csemegézünk.
Értékeld!
Vagyis dicsérd! Mi nők, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a teremtés koronáinak azért szükségük van rá, hogy szóval is értékeljük remek tulajdonságaikat, és néha-néha elfeledkezzünk a kevésbé előnyösökről. Szóval, hölgyeim, dicsérni, értékelni, simogatni a kis lelküket, és minden rendben lesz!:-)
A világ legtermészetesebb dolga, hogy ő van Neked…
Vagyis nem értékeljük igazán, hogy Ő van velünk, minket választott, minket szeret, minket támogat. Magától értetődő, hogy mögöttünk, mellettünk áll. Azért néha napján, vagy akár minden nap nem ártana megállnunk egy-egy pillanatra, és hálát adni a sorsnak, Istennek, vagy akár neki (is), hogy van nekünk, és a nehéz pillanatokban is mellettünk áll.
Az a bizonyos hangsúly…
Azt hiszem, a gyengébbik nem képviselőiként mesteri vagyunk a hangsúlyozásnak. Vagyis hogy hogyan is kergessük az őrületbe drága párunkat egy-egy jól irányzott, és rendkívül jól hangsúlyozott „Hát perrrsze…”, „Ahogy gondolod…”, „Már megint ez…?” és társai túl gyakori használatával. És persze várjuk, hogy kedvesünk kitalálja, csupán a hangsúlyból, hogy mit is szerettünk volna mondani. Naná, hogy nem sikerül nekik! Úgyhogy, Csajok, kevesebb hangsúly, több konkrétum, hogy a férfiember is értse!
Ha támad a zöld szemű szörny…
Ráadásul teljesen alaptalanul. Nem mondom, hogy mi, nők szeretjük, ha a párunk ok nélkül féltékenykedik, de legyünk őszinték: leginkább a gyengébbik nem képviselői között fordulhat elő, hogy az a bizonyos zöld szemű „betámad”! Úgyhogy, hölgyeim, ha szeretett párunk nem szolgált rá az állandó féltékenykedésre, ne riasszuk el ezzel őt magunk mellől! Ha pedig okkal vagyunk féltékenyek… hát, az már egy más kérdés.
Túlzott „ragacskodás”…
Persze, ezt embere, vagyis inkább kapcsolata válogatja, kinek mennyi együtt töltött időre van szükség. Vannak, akik szeretnek mindent, de legalábbis sok mindent együtt csinálni, de léteznek olyan párok is, akiknek egy picit több szabadságra van szükségük. Kevésbé szerencsés, ha két különböző igényű embert hoz össze a sors, de ha egyébként jól működik a kapcsolat, érdemes engednie mindkét félnek, a túl ragaszkodónak és a kevesebb együtt töltött időre vágyónak is.
