Legyünk mindig nyitottak, csak nem mindegy, hogy mire
Nyitottnak lenni. De valójában mit is foglal magában ez a nyitottság? Mi iránt kell nyitottnak lennünk? Az, hogy minden iránt, az céltalan sodródást vonzana be. Nyitottnak a pozitív, a jó, a hasznos, az értékes iránt, már szűkíti a kört. Ám ezek a szűrők is további kérdések szülőivé formálódnak, hiszen mindenki más és más erkölcsi iránymutatóval, mentalitással, késztetésekkel és készségekkel van felvértezve.
Amennyiben elfogadjuk azt a nézetet, mely szerint a testünk táplálása mellett a lelkünket és a szellemünket is el kell látnunk a megfelelő „tápanyaggal”, akkor talán nem vonjuk kétségbe, hogy mindaz, amit „fogyasztunk” meg fogja határozni az egészségünket. A testi egészségünket éppúgy, mint a mentális vagy pszichikai jóllétünket.
A The New York Times egy cikkben továbbgondolta az „az vagy, amit…” kérdését, és felülvizsgálta a nézés hatásait és utóhatásait. Az vagy, amit nézel? Tette fel a kérdést, melyben az audiovizuális tartalmak fogyasztásának társadalmi hatásait járta körül. A kimutatások alapján ezek a szokások jelentős mértékben meghatározzák az egyének gondolkodásmódját, különféle preferenciáit, mindemellett pedig a kognitív képességekre is hatás gyakorolnak. Sokaknak a televíziózás, a film- és videók nézése egyenértékű a délutáni pihenés fogalmával. Ezért fontos, hogy a nézett műsorok, filmek minősége megfelelő legyen. Az 1900-as évek közepétől egyre szélesebb körben térhódító televíziózás napi szokássá vált, és már a kezdetektől megfigyelhető volt ízlésalakító mibenléte. Az eleinte tabuként kezelt témáktól való tartózkodást, az idealizált valóságábrázolást, a vitás kérdések kerülését lassan és fokozatosan felváltotta a valóságshow tabutlanító, minden kérdést nyíltan megvitató világa. Mindez egyúttal tükröt is állít a jelenlegi társadalom elé.
Magyar viszonylatban elmondható, hogy az 1970-es évek elején a felnőtt lakosság több mint 70 százaléka már rendelkezett saját tévével, mely radikálisan átdolgozta az olvasással és önfejlesztéssel töltött idejét. Míg a képernyő előtt eltöltött idő megduplázódik, addig az olvasásra fordított idő a felére csökken. Mára az unaloműzés, a gondolat elterelés eszközének is tekinthető mindez. Egyes felmérések szerint egy átlagos ember napi legalább 4 órát tölt tévézéssel, ami heti 28 órát, évi 2 hónapot ölel fel. Néhány figyelmeztető kutatás rámutatott a televíziózás negatív befolyására is – pl. gyenge kommunikációs készségek, az agyszerkezet hátrányos megváltozása, antiszociális viselkedés kialakulása, romló iskolai jegyek, alulmotiváltság a munkahelyen, elhízás stb.
Legyünk nyitottak más értékek befogadása iránt is, és vigyünk néhány jól követhető, pozitív változtatást az életünkbe! Csökkentsük az ilyen jellegű programfogyasztással töltött időnket!
Ezáltal kevésbé fogjuk tapasztalni a sok ülésből adódó káros hatásokat, rövidesen pedig leküzdhetetlen vágyat érzünk arra, hogy többet mozogjunk a friss levegőn, valamint, hogy megőrizzük szellemünk frissességét, ugyanis a képernyőbámulás negatív mentális következményekkel jár (pl. memóriazavarok, gyengülő szervezési, tervezési és cselekvési képességek, neurológiai problémák stb.).
Kreatívabb szabadidős tevékenységeket végezhetünk, többet gondolkodhatunk, a tartalomfogyasztás helyett építjük és ápoljuk az emberi kapcsolatainkat, megoszthatjuk gondolatainkat, véleményünket, meggyőződésünket, a velük való kommunikáció nem egyirányú, mint a tévézés esetében. Kioldozzhatjuk magunkat a különféle műsorok által közvetített irreális elvárások kötelékéből (pl. a tökéletes test, a kifogyhatatlan bőség, pompa stb.), és el kezdünk dolgozni magunkon a saját értékrendük szerint.
