Ledönthető-e az előítélet masszív fala?
Az egykori kémikus és egyetemi tanár, Fabinyi Rudolf, az 1930-as évek elején úgy fogalmazott, hogy a hiedelmek egész tömege úgy üli meg a közvéleményt, akárcsak a lidércnyomás, melyek között kimagasló helyen szerepel az előítélet. Bár Fabinyi ekkor leginkább a pszichiátriai betegségekben érintettekkel szemben állított beskatulyázásokat helyezte előtérbe, elmondható, hogy ez számos területre kiterjeszthető. Milyen (ős)forrásból eredeztethető ez a nem tapasztalatokra, hanem feltételezésekre alapozott megállapítás? Vajon ledönthetőek ezek a vaskos sztereotípia-falak?
Ítélkezni könnyű, megérteni, esetleg segíteni viszont már sokkal nehezebb
Simon András grafikusművész, költő a Káin versében pedig ekként fogalmazott: „Mily pökhendiség ítélkezni könnyen.” Hiszen mi is az előítélet tulajdonképpen? Egy feltételezés (!) vagy vélemény (!), amely főként valakinek a másságáról, máshova tartozásáról szól. Ennél a pontnál érdemes egy kis zárójelbe kezdeni, és emlékeztetni magunkat arra, hogy általában az emberek szeretnek arról beszélni, hogy mindenki egyedi, hogy nincs két ugyanolyan ember, még az egypetéjű ikrek esetében sem. Ebből kifolyólag talán nem túlzás kijelenteni, hogy éppen a másik „másságában”mutatkozik meg leginkább az egyediség. Kis zárójel bezárva. Mégis viszonylag sűrűn belebotlunk, az „ő más”, „ő nem olyan” akadályba.
Rodney Luster szervezetkutató szerint olyankor, ha valaki az előítéletei alapján cselekszik, annak ellenére ítél meg valakit, hogy mélyebb tudást, ismeretet szerezne róla. Ez pedig Luster szerint egy irracionális hozzáállást és gondolkodásmódot feltételez, ami senkinek sem tesz jót. Az ilyen típusú attitűdök közös jellemzői között van az, hogy általában negatív érzésekkel társul, valamint az is, hogy sztereotip hiedelmekre épül (pl. egy csoport tagjaival szemben tanúsított diszkriminatív hajlam). Az előítéletnek több típusa létezik, ám az előbb említett közös jellemvonások mindegyikben fellelhetők. A társadalomtudósok szerint ez jelentkezhet rasszizmus, szexizmus, ageizmus, homofóbia, nacionalizmus, vallási előítéletek és idegengyűlölet formájában egyaránt. Az egyén ekkor a „csoportja” sztereotipizált vonásaival, jelenik meg az előítélkező előtt. Ezt viszont az előítéletben részesült egyénként fogadja és valós fájdalomként éli meg. Az idegenellenességre adott példájában az idegen az előítélkező szemében olyan tulajdonságok megtestesítőjeként jelenik meg, mint aki erőszakos és gyűlölködő. Az amerikai pszichológus, Gordon Allport is kereste a választ arra a kérdésre, hogy:
Egyáltalán miért telepedett le a világunkban az előítélet?
Nehéz egyértelmű válasszal szolgálni. Allport szerint ez részben az ember azon igényén alapszik, hogy a körülötte lévő világot valahogy értelmezni szeretné, az információkat pedig mentális kategóriákba sorolni. Az ember elméje ezen kategóriák segítségével gondolkodik, és amikor ez kialakul, egyúttal megszüli a normál előítélet alapját is. Ezt a folyamatot nem igazán lehet elkerülni, hiszen a rendezett, a normális élet válik függővé ettől. Vagyis az attól való függés, hogy a körülöttünk lévő világot valamilyenképpen érthetővé formáljuk a magunk számára, ilyen kategóriákra van szükségünk (az emberek, az ötletek és a tárgyak szintjén egyaránt). Mivel temérdek információ áraszt el bennünket, nehéz minden alkalommal logikusan és módszeresen válogatni. Sajnálatos módon azonban ez a „gyors kategorizálás”gyakran hibás feltételezésekhez vezethet, amely mind az egyénekre, mind pedig a közösségekre hatással van - jegyzi meg Luster Allportra hivatkozva.
Zoe Weil író és az Institute for Humane Education társalapítója szerint az egyéni előítéletek gyakran rendszerszintű igazságtalanságokhoz vezetnek, így: megoldásra váró problémaként tekinthetünk rájuk. Javaslata szerint valahányszor előítéletet érzünk másokkal szemben: törekedjünk az együttérzésre, a kedvességre, a nagylelkűségre, az emberségességre, az igazságosságra és a feddhetetlenségre.
