Jelek, melyek arra utalhatnak, hogy valaki gyermekkori traumában szenved
Bár a gyermekkori traumák felismerése egy összetett és árnyalt folyamat eredménye, melyből az érintettek ideális esetben egy terapeuta segítségével kigyógyulhatnak, akad néhány jel, amit nem érdemes félvállról venni.
Annie Wright pszichoterapeuta korábbi tanulmányaiban leginkább a „kapcsolati trauma” kifejezést használta a „gyermekkori trauma” helyett. Ez a traumatípus azon a tényen alapul, hogy az egyén által megélt küzdelmek valamilyen gyermekkori negatív tapasztalat miatt törtek felszínre, és jellemzően hosszú távú egészségügyi problémához vezettek. A korábbi tanulmányok a kedvezőtlen gyermekkori élmények (ACE), traumatikus események több típusát azonosították. Ezek közül néhány: érzelmi bántalmazás, szexuális bántalmazás, érzelmi elhanyagolás, fizikai bántalmazás, erőszakos szülő, tudatmódosító hatású pszichotrop anyagokkal való élés a családban, a szülők válása, bebörtönzött családtag. Egy több mint 17 ezer felnőttet megkérdező kutatás eredményeiből kiderült, hogy szoros kapcsolat áll fenn a negatív gyermekkori élmények megtapasztalása és a felnőttkorban bekövetkezett olyan betegségek között, mint például: a cukor- és szívbetegség, a depresszió vagy valamilyen szer használata.
A WHO adatai szerint minden negyedik kisgyermek rendszeresen elszenved valamilyen fizikai vagy pszichológiai erőszakot szüleitől vagy gondozóitól. Továbbá minden ötödik nő és tizenharmadik férfi arról számol be, hogy gyermekként szexuálisan zaklatták. A világszervezet szerint a gyermekkori traumatizálás mind az egyén életét, mind pedig a társadalmi-gazdasági életet negatívan befolyásolja. A gyakran elhallgatott bántalmazások áldozatai felnőttként nagyobb valószínűséggel válnak másokat bántalmazókká, így az erőszak generációról generációra öröklődhet. Kulcsfontosságú időben felismerni a jeleket és megtörni ezt az ördögi kört.
A fentebb említett kiváltó (családi) okok mellett érdemes említést tenni olyan gyermekkorban tapasztalt eseményekről is, mint: a természeti katasztrófák, közösségi és iskolai erőszak, párkapcsolati erőszak szemtanúja, súlyos baleset, életveszélyes betegség, szeretett személy hirtelen elvesztése, háború és terror előli menekülés és egyéb stressztényezők.
Bár a gyermekkori trauma jelei egyénenként eltérőek lehetnek, mégis érdemes kiemelni néhány sajátos jelzést: poszttraumás stressz szindróma, az események újraélése (visszaemlékezések és/vagy rémálmok), szorongás, depresszió, harag, bizalmi problémák, önpusztító viselkedés, kapcsolati és kötődési nehézségek. Nem hagyható ki a sorból az a figyelmeztető jel sem, hogy az érintettek gyakran következetesen vágnak bele egészségtelen kapcsolatokba - például egy bántalmazó házastárssal való együttélésbe.
