Hőhullámaim vannak. Ez már a klimax?
Minap olvastam egy hölgy írását valahol a klimaxról. Megdöbbentően nyíltan és őszintén nyilatkozott ebben a témában, sőt, felkavaróan és felindultan. Nem véletlenül. Amikor olvastam az írást és alatta a hozzászólásokat, sajnos egyet kellett értenem a cikk készítőjével és a véleményekkel. Ez a téma még mindig elég erősen a szőnyeg alá van söpörve. Egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset hallani és olvasni erről, még orvosi körökben is. Mi lehet vajon ennek az oka? A cikkben erre a kérdésre nem sikerült válaszolni, de nagyon sok érdekes gondolat fogalmazódott meg bennem, amit szeretnék röviden megosztani itt is.
A klimax sajnos nem olyan jelenség, ami előre "bekopog" az életünkbe, szinte kiszámíthatóan és innentől pontosan tudjuk, hogy nem megőrültünk, csak a változó kor köszöntött be nálunk. Alapvetően már itt el is kezdődnek ezzel a bajok. Mivel ez a folyamat feltehetően már a negyvenes éveink derekán elindul, majdnem mindent rá lehet erre fogni, bármi bajunk is van. Az orvosok pedig néha előszeretettel zárják le ennyivel a velünk való konzultációt, változó korba léptünk, ez van. Igen, valóban, a klimax elég extrém és változó tünetegyüttessel járhat. Hosszan elhúzódó folyamat. Évekig is eltart. Azonban nem minden problémánk feltétlenül erre vezethető vissza. Érdemes tehát ezt is figyelembe vennünk.
A hormonális változás rendkívül megterhelő, minden szempontból. Erős szervezeti és pszichés átalakulás kíséri, ami minden esetben kellemetlen és nagyon megvisel mindenkit. Legjellemzőbb tünetei a hőingadozás, a vérnyomás ingadozása, fejfájás, migrén, nehéz légzés, alvásproblémák, pulzus ingadozás, extrém fáradtság, gyengeség.
Mivel ezeket a tüneteket nagyon sok minden más is okozhatja, én azt javaslom, hogy a dolgot kicsit fordítottan kezeljük. Számomra például a jó megoldást az jelentette, hogy kizártam azokat a betegségeket, amelyek ilyen tüneteket okozhatnak. Elmentem laborba, megvizsgáltattam a szívemet, és a nőgyőgyász is rendben talált mindent. Így abban biztos lehetek, hogy más szervi gond nem okoz ilyesmit nálam. Fontos tudni, hogy a covid is okozhat ennyire extrém tüneteket. Egy alkalommal például, amikor én azt hittem pánikrohamom van, kiderült, hogy ez bizony covid. Ez sem javított sokat a helyzeten, de legalább egész pontosan tudtam, mi volt a bajom.
Mit lehet tenni, ha nem tudjuk biztosan, hogy a tüneteinket klimax okozza, de szinte minden más betegséget is kizártunk, mégis rosszul érezzük magunkat? Először is igyekezzük elkerülni a stresszt. Azzal nem segítünk magunkon, ha idegeskedünk. Ezek után próbáljunk enyhíteni a tüneteinket és figyelni arra, mit jelez számunkra a szervezetünk. Én ilyen esetben a következőket szoktam bevetni. Algopyrin, bármi bajom van, ez általánosan kezelheti a tüneteimet, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő, vagyis ártani nem árthat ilyen esetekben. Ha van otthon, akkor egy-két korty tömény alkohol, ami igazán jólesik. Egyrészt stresszoldó, másrészt pedig ha épp a hideg ráz, ez elég gyorsan életet lehel belém.
Forró fürdő, ez ellazít, felmelegít és megnyugtat. Nagyon szoktam élvezni, egy kis fürdősóval vagy illóolajjal megbolondítva. Csoki, ami mindenképp van otthon. Nem eszem belőle sokat, de hihetetlenül fel tud dobni, ha teljesen kivagyok. Jóga, ami mindenre és minden ellen is jó. Folyamatosan jógázom, amikor csak tehetem. Néha szinte semmi erőm nincs még ehhez sem, de csinálom. Utána mindig sokkal jobban érzem magamat. Nőies dolgok: hastánc, szépségápolás, randi, étterem és barátnőkkel lógás. Pont úgy, mint kamasz koromban. Hihetetlenül nehezen veszem erre rá magamat, néha olyan fásult és fáradt vagyok, hogy alig élek...de igenis erőt veszek magamon. Olyan energialöketet jelentenek ezek a pozitív élmények számomra, hogy nemhogy a klimax nem jut eszembe ezek után, hanem mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül zsebelem be a nálam akár tíz-tizenöt évvel fiatalabb srácok elismerő pillantásait a környezetemben. Ilyenkor érzem igazán, hogy mennyire nem a kor számít.
