Hogyan tanuljunk eredményesen?
A diákévek számunkra kedves és örömteljes emlék idézései között gyakran felelevenednek olyan pillanatok is, amelyek a tanulási kihívásokról szólnak. Ilyenkor szinte a szánkban érezzük a motivációhiány, az elvárthoz képest csekélyebb eredményfelmutatás, az akaraterő látványos megcsappanása, a kedvetlenség és a halogatás kesernyés ízét.
A kötelező és a kívánt között gyakran mérföldnyi távolságok feszültek, ezért nem volt ritka az alulmotiváltság megtapasztalása. Az egyéni szintlépéshez számtalanszor kellett belső mitológiai hőssé válnunk, aki sorra győzi le az előtte tornyosuló akadályokat. Különösképpen az olyan tantárgyak esetében, melyek miatt igen korán megismerkedtünk a pszichoszomatikus- és stresszbetegségek rémképével. (Gondoljunk itt a művészi vénával rendelkezők tortúrájára egy matematika dolgozatra készülődés irdatlan hosszúra nyújtózkodó folyamatában.)
Ekkor történtek furcsaságok. Korábban kevésbé kedvelt teendők kezdtek vonzóvá válni előttünk, ha képesek voltak ideig-óráig feledtetni sürgető feladatunk elvégzését. Önként vállaltuk a fészer kitakarítását, a kert trendbe rakását, az ablakok megtisztítását, bármit… csak azt az egyet ne kelljen. Hátha – reménykedtünk – valami különös közbelépés kiemel bennünket ebből a megpróbáltatásból. Soha nem történt meg. Nekünk kellett, kell megvívni a harcot. Ismerős helyzetjelentés?
Bármennyire is igyekszünk vigaszt meríteni, mégis szembe kell néznünk a valóságba visszahúzgáló ténnyel, mely szerint: teljesítményközpontú világban élünk, amelyben a (folyamatos) tanulás fő helyen szerepel. Zavaró az, hogy bármennyire is szeretnénk még többet megtanulni, mégis gyakran úgy érezzük: erőfeszítéseink gyümölcstelenek, messze elmaradnak az elvárásainktól.
Hogyan tanuljunk meg hatékonyan tanulni?
Bár időközben mindenki kialakítja a saját előrevivő tanulási stratégiáját, mégis érdemes megfogadni – mintegy kezdeti támasz, útmutató gyanánt – néhány szakmai tanácsot. Margitics Ferenc, aki pszichológus és biológia-földrajz szakos tanár is, egyik tanulmányában a hatékony tanulás folyamatát és módszereit tárja az érdeklődők elé. Nézete szerint a tanulás minőségét külső és belső tényezők összjátéka határozza meg. Külső tényezőként tartható számon a tanulás megszokott helye, mely hangulatteremtő erővel bír (ideális egy csendes környezetben elhelyezett rendezett íróasztal). Belső tényezőként említi meg a kipihent állapotot, melyet tanulás közben beiktatott relaxációs technikákkal is fenn lehet tartani. Továbbá fontos különbséget tenni az aktív (a figyelemkoncentráció tartós, az anyag érdekli a befogadót) és passzív (a tanuló nincs kellőképpen beállítva az ismeretszerzésre, elterelődik a figyelme, sok időt vesz igénybe a tananyag elsajátítása) tanulás között.
A módszerek közül néhány:
cím-meditáció: a gondolatok témára való terelése,
átolvasás: képet kapni a témáról, mondanivalójáról,
kérdésfelvetés: a cél a fogalmak tisztázása, az érdeklődés felkeltése,
feldolgozó olvasás: jegyzetek és vázlatok készítése, lényeges információk, alapgondolatok megértése,
felmondás: a lényeg szavakba öntése (nem szó szerinti idézése),
ellenőrző olvasás: ebben segít a vázlatok felolvasása; itt a cél: a bevésés
Amennyiben a folyamat jól szervezett, kiküszöbölhetjük az idő- és energiapazarlást, így eredményesebben tanulhatunk. Mindeközben pedig nem lankad a lelkesedésünk, így könnyebben berendezkedhetünk az élethosszig tartó önfejlesztésre.
