Fel a kalappal! Elegáns védelem a fejnek
Érdekes, hogy egészen a XVII. század beköszöntéig egyetlen úri hölgy sem viselt kalapot. Viseltek azonban a cselédasszonyok, az alsóbb rétegekhez tartozó fiatal lányok, majd a későbbiek folyamán a városi polgárság hölgyei is. Ezután már nem kellett sok ahhoz, hogy a pompás kalapok belopják magukat a nők budoárjaiba, így előszeretettel viselték azokat séták, cukrászdázás, díszes vacsorák, vendéglők, teadélutánok idején, vagy éppen udvarlók fogadásakor. Nem csoda hogy a fejfedő-eleganciának ma is sokan hódolnak.
Egy kalap alá vont történelmi különlegességek
A gleccsermúmiaként is emlegetett jégbe fagyott bronzkori Ötzi fején is találtak egy medve- és más állatbőrökből összeállított kalapot. Théba közelében ugyancsak rábukkantak egy nagyjából a Kr.e. 3200-as évekről megmaradt festményre, amely egy szalmakalapot viselő férfit ábrázol. Mindez arra enged következtetni bennünket, hogy a kalap a legkevésbé sem új keletű felfedezése az emberiségnek, amihez hozzá kell tenni azt is, hogy az elkészítéséhez szükséges szaktudást ugyancsak birtokolták a korai kalapkészítők. A civilizációk fejlődésével és a divat megjelenésével a kalapok még a korábbinál is nagyobb érdeklődésnek örvendtek. Ám a funkción túl, több kultúrában is vallási hagyományok kötődtek a fejfedők viseléséhez.
A stílus és elegancia mellett több előnye is volt és van mind a mai napig a kalapviselésnek, így például: védi a fejet, az arcot és a szemet a tűző nap okozta leégés veszélyétől; segít a bőrproblémák és a bőrrák megelőzésében; védelmet nyújt a fejbőrnek és a hajnak.
A kalap a történelem folyamán személyes stíluskifejező tárggyá formálódott, mely sokhelyütt divatos kiegészítőként, sőt státusszimbólumként is szerepelt. Ez utóbbi ismérve a kora történelem folyamán „beszédes”jelzésként szolgált arra nézve, hogy a kalap viselője milyen osztályhoz tartozik, milyen a gazdasági helyzete, az életkora, a foglalkozása, illetve a vallása. A legfelsőbb réteg képviselői ékes, pazar, (túl)díszes kalapkölteményekkel adták hírül pénzügyi helyzetüket és státuszukat.
Kik viselték a kalapot?
A régi magyar idők kalapja kizárólag a férfiak által viselhető, nemezből készített példány volt, a nők csak Erdélyben viselhettek széles karimájú szalmakalapot. A legterebélyesebbek a zsiványkalapok voltak, ugyanakkor több karimaformájú változatok is akadtak, melyek közül megemlíthetjük: a kanász-, a juhász-, a gulyás- és csikóskalapot. Továbbá akadtak: pörge- és csárdás kalapok, gömbölyű formájúak, süvegállásúak. És persze, ki ne hallott volna már a széles szalaggal ellátott, felhajtott karimájú, fekete nemez Kossuth-kalapról?
A férfiak több kultúrkörben viseltek kalapot olyan tevékenységek végzése közben, mint a séta, lovaglás vagy a szabadban végzett munka során a nap elleni védelem céljából. A második világháborút követően viszont több férfi nem szívesen élt a kalaphordás lehetőségével – különösen a háborúpróbált katonák, akik számára a kalap a katonaság megpróbáltatásokkal és szörnyű tapasztalatokkal teljes idejét idézte fel.
A sokak által kedvelt kosztümös filmekben alaposan szemügyre vehető, pompás kalapok láttán szinte kedvet kapunk a viseléséhez – természetesen a megfelelő, a kalaphoz optimálisan illeszkedő öltözettel. A régmúlt divatáru művészei a női kalapformákkal való kísérletezéseik során számos elegáns és szemrevaló variációval rukkoltak elő, és örvendeztették meg a hölgyeket – mindehhez elegendő, ha a XVI. századi Franciaország kalapdivatját vesszük szemügyre.
A nagy francia királyok (III. és IV. Henrik, valamint XIV. Lajos) korában és udvarában a női kalapok alig mutattak eltérést a férfiak által viselt fejfedőktől – ha csak nem abban, hogy valamivel több strucctoll ékeskedett rajtuk. Az egyébként kalapékesítő strucctollat a férfiak korábban viselték, mint a nők. Meglepő módon legelső ízben a katona férfiak büszkélkedtek ennek viselésével, aminek elsődlegesen esernyőszerep jutott.
