Ezért jó, ha befelé tekintesz
Manapság eszünkbe sem jut elcsendesedni. Pedig az ön-idő nem csak a külsőnknek fontos. Befelé fordulni, csendben lenni, egyedül lenni, hasznos és az végeredményben kellemes is. Nem csak a most tízen- és huszonéves generáció, de a szülők, nagyszülők is folyamatos ingerekkel veszik körül magukat. Miért van ez, miért nem jó és mit tegyünk, ha nehéz a le- és kikapcsolódás?
A csend nagyon jó hatással van az idegrendszerünkre, befelé koncentrálás, önmagunkra figyelés erősíti a teljesítőképességet és az érzelmi stabilitást. Tudat alatt ugyanakkor mégis kerüljük ezeket a helyzeteket. Nem akarunk önmagunkban, azaz nem akarunk teljesen egyedül lenni. Mert az egyedüllét szeparációs szorongások maradékát, vagy ha úgytetszik, emlékét ébreszti fel. Ezért védjük minden irányból magunkat az egyedülléttől. Szól a háttérben a tévé, vagy duruzsol a zene, bármit csinálunk is. Mert olyan, mintha lenne velünk valaki. A közösségi média szintet emel a magány kerülésén. Felnőtt emberek megosztják, hogy mit főztek, egy két jó szóért, pedig mind eszünk valamit. Ugyanezek a felnőttek tudatják az ismerőseikkel, hogy náthásak, egy pár gondoskodónak tűnő szóért.
Egyszerű a képlet: ezeket a mozzanatokat figyelemhiány szüli és a megszokás tartja életben. Magamra tudom irányítani a figyelmet, egy olyan oldalamra, amit láttatni akarok és kizárólag arra az oldalamra. De valójában szükségünk van arra, hogy azonnal visszajelzést kapjak minden mozdulatra?
Vezessünk inkább be egy-egy órát a hétköznapjainkba, amikor lekapcsolódunk a wifiről, kikapcsoljuk a tévét, rádiót, nem frissítünk semmiféle hírforrást. Amikor ott vagyunk, ahol vagyunk, amikor minket körülvevő emberekre fordítjuk azt a figyelmet, amit fél-idegen ismerőseink Instagram és facebook posztjaira, celebek ügyeire vagy épp videók nézegetésre használnánk fel. Ez a jutalom, ha része vagy a saját pillanatodnak
Gondold végig
Ha kicsit kizárod a világot, hatékonyabban végig tudod gondolni a napod. Az érzéseidet. A saját véleményedet tudod előtérbe helyezni másoké helyett. Ha valami régóta motoszkál benned, állj neki megoldani, vagy állj neki elengedni végre. ha minden nap foglalkozol egy problémával – minden nap energiával táplálod, azzal csak felerősíted.
Úgy bent, mint kint
Fordíts a családodra a belső csöndből. Az ő véleményük, az ő élményeik, az ő érzéseik jóval fontosabbak, mint a falakra írt, képekbe öntött idegeneké. Merd meglátni, ha nyomasztja őket valami és merd végig gondolni, mivel teheted őket boldogabbá.
A harmóniát nem fogod inspirációs képekből, vagy mondatokból levadászni, pláne azzal, ha lájkolod vagy lemented. A belső egyensúlyhoz más nem kell, csak Te, idő és nyugalom.
Nem megy a csönd
Nehezen engedsz ki? Kényszerítsd rá magad. Hagyd a kütyüket a másik szobában, feküdj a padlóra, kémleld a plafont. Ha számot vetettél a pókokkal és repedésekkel, előbújnak majd a háttérbe szorult gondolatok. Ha egyedül vagy néha, attól még nem vagy magányos, nem vagy magadra hagyva. Ha egyedül vagy, nem jelenti azt, hogy örökre úgy kell lenned, vagy hogy elfelejtettek. Kell a belső csönd ahhoz, hogy mások között is önmagad lehess.
